Okagbue

Olvasom a távirati iroda sporthírei közt, hogy a minap kirúgták Harrison Okagbue szövetségi kapitányt az ugandai labdarúgó-válogatott éléről, miután az együttes három-nullra kikapott a rivális Togótól, s ezzel kiesett az Afrikai Nemzetek Kupája elnevezésű futballküzdelemből.Ez így még nem is érne többet egy mínuszos hírnél, kirúgott szövetségi kapitányokból tizenkettő egy tucat, misét sem kell mondatni értük, úgy kell nekik, miért mentek a futballszférába.A hír második fele az érdekes: „A jövőben a szövetségi kapitányt egyszerre tíz edző váltja fel (felsorolják a tíz nevet – a szerk.), ők irányítják majd az ugandai válogatott felkészítését.”Érdekes helyzet. Dél-amerikai országok esetében hallani hasonlót: puccsal leváltották Alfredo Gonzalest, helyére tíztagú katonai junta került. (Gonzalest meg berakják a dutyiba, ahol aztán híveket toboroz, s újabb puccs következik, megint elzavarják az elnököt, megint jön egy Gonzales, aztán neki is futnia kell, újabb tíz ember, újabb puccs, miegyéb. Valószínűleg a fényre jönnek a Gonzalesek.)A kérdés itt az, ha Harrison Okagbue futballkapitány nem tudott elbánni a rivális togói ördögökkel, nagyobb esélye lesz-e a tíztagú vésztestületnek (Asamani Lubowa, Sam Kabugo, Jimmy Muguwa és a többiek) a győzelemre.Én legalábbis kételkedem.Azért, mert Akii Bowoua ugandai beállós mellédurrantott az öt és felesről, Holovulu Nyerere meg a kapufára bikázta a ziccert, miért kell mindjárt elzavarni Okagbue szövetségi törzsfőnököt a válogatott éléről? Érthetetlen.Horn Gyula távozásával sem oldódott meg a Köztársaság téri gubanc. Sőt nagyobb lett.Éljen Okagbue! (A Gyula nem.)