Orosz apokalipszis

Moszkvától pár száz kilométerre 1954. szeptember 14-én egy Tu–4-es Totkoj fölött egy, a hiroshimainál kétszer erősebb bombát robbantott. A 40 ezer tonna dinamitnak megfelelő erő több tízezer kilométernyi sztyeppét irtott ki. Az akció vezetője, Zsukov marsall atombiztos bunkerből figyelte a műveletet – állítják angol történészek. A túlélők hatalmas lángoszlopra és sok ezer elpusztult vagy agonizáló állatra emlékeznek az elszenesedett sztyeppén. A tankosok és a pilóták letépték gázálarcaikat, égette arcukat a levegő. Közben 45 ezer katona kapott irdatlan sugáradagot. A veszélyre senkit nem figyelmeztettek.– Mindenütt égő tankok, repülők. Fulladoztunk. Később aztán szédelgés, hidegrázás, hányinger, belső vérzés kínzott – meséli Anatolij Korsunov, a 600 tank egyikének vezetője.Néhány óra alatt több tucat ember, majd a következő hónapokban, években ezrek rettenes kínok között haltak meg. A KGB a robbanás után titoktartást parancsolt, és fenyegetett: államtitkot sért, aki a robbanásról beszél. A szemtanúk orvosi dokumentumait 1976-ig szisztematikusan megsemmisítették.– Az állam azt remélte: ők gyorsan elpusztulnak – mondja Lidia Lebava. Az akkor 17 éves nő a párt gesztusaként értékelte, hogy kantinosként részt vehet a szigorúan titkos nukleáris kísérletben. Parancsot kapott: feküdjön a földre, vakító fényt látott, aztán semmit nem hallott. – Azt mondták: bomba robban, és adtak egy takarót, terítsem magamra. Nem tudtam szuszogni, azt hittem, élve temettek el. Vörös felhőkből álló hatalmas gombát láttam, majd hirtelen besötétedett. Több mint kétszáz asszony dolgozott a konyhán, húszan éltük túl. Én leukémiás lettem, a torkomat rák miatt műtötték. – mesélte az aszszony. Első gyermeke halmozottan fogyatékosként született, 12 éves korában meghalt. A második megérte a 36. életévét – tolószékben.Totkoj környékén sok száz gyerek született torzulásokkal, a rákos megbetegedések huszonötször gyakoribbak, mint máshol.