Ősök és utódok

A néprajz fogalmát a megszokottnál tágabban értelmezi Katona Imre: korcsoportok szerinti tagolásban nem szokás ugyanis végigkövetni, melyek voltak azok a sajátosságok, törvényszerűségek, szokások és ismérvek, amelyek évszázadokon át meghatározták, milyen felnőtté váltak a gyermekek, milyen követelmények szerint épült a jellemük, míg végül beilleszkedtek abba a környezetbe, amely tanította, alakította őket.Nem felesleges manapság, az ugrásszerű generációváltás idején hagyományról, jól bevált gyakorlatról beszélni, bár első olvasásra úgy tűnik, sok hasznos tanácsot nem meríthetünk őseinktől. Pedig a recept nem változott, ahogyan Móricz Zsigmond is megírja Életem regénye című művében: minden igazán fontos dolog a gyermekkorban történik, az ember sorsa már ekkor eldől.A szerző, bár ki-kitekint távoli kultúrákra is, a legalaposabban a magyar hagyományokat követi nyomon, az újszülöttkortól az ifjúkorig, tehát a huszonéves kor feléig vizsgálva a gyermeknevelés hagyományait. Szó sincsen persze tudatos pedagógiáról. Mindazt, amit a szülők csemetéikkel tesznek, vagy nem tesznek, amire rászorítják őket, az életforma határozza meg, és arra szolgál, hogy hasznos, munkaképes utódok nevelődjenek fel. E célkitűzést segíti a hagyomány, a gazdag, sokszínű és évszázados hierarchiában formálódott környezet, egyszóval az a minta, amelynek sajnálatos hiányát manapság oly gyakran szokás emlegetni. Miként a szerző megfogalmazza: a család célja az ismétlődés elvén alapuló folytatás.A napokban elhunyt Katona Imre munkája figyelemre méltó már csak azért is, mert sajátos szemszögből és csoportosításban tárja elénk a gyermekkori hatásokat, hogy azután könyve végén rövid fejezetben kitérjen a ma tapasztalható változásokra. Még ha nem is túl derűs a kép, szerzőnk bizakodó. A ma ifjúságának számtalan hatás közül kell kiválasztania a hasznosakat. És úgy tetszik, többségük fogékonyabb a szép, nemes eszmékre, mint a nemtelenekre.(Katona Imre: Néprajz és gyermekvilág. Pont Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1120 forint)