Rekordmagas indiánok

Az 1800-as években Amerika síkságain élő őshonos indiánokról – főként a kalandregények és a westernfilmek nyomán – azt gondolhatjuk, hogy alacsonyak voltak. A valóság nem ez, legalábbis egy frissen publikált tanulmány szerint akkoriban ők voltak a világ legmagasabb emberei.Nem venni észre a legendás vadnyugat hétköznapjait bemutató filmeken, hogy a rézbőrű harcosok alacsonyabbak lettek volna, mint a sápadt arcúak, valószínűleg azért, mert a statisztéria jelentős hányada gondosan maszkírozott fehér emberekből áll. Talán nem véletlen, de a közvélemény – főleg az amerikai – mégis úgy tartja, hogy az indiánok kistermetűek voltak. Ezt a közhiedelmet cáfolja az a tanulmány, amely az American Economic Review-ban jelent meg, s amely szerint az indián férfiak átlagosan 172,6 centiméter magasra nőttek, nagyobbra, mint az átlagosan 172 cm-es termetű ausztrálok vagy az európai férfiak, akik maximum 170 cm-ig nyúltak akkoriban.A vizsgálat során az ohiói egyetemen dolgozó Richard Steckel és a tennessee-i egyetem munkatársa, Joseph Prince, Franz Boas az 1800-as években gyűjtött, ám csak a közelmúltban előkerült adatait elemezték. A korabeli feljegyzések nyolc indián törzs (sziúk, kommancsok, csejennek stb.) 1123 képviselőjének magasságméreteit rögzítették. Steckel szerint az adatok arról tanúskodnak, hogy a sík vidéki lovas törzsek nagyon leleményesek és ellenállók voltak a betegségek és a nélkülözés meghatározta időkben. Az, hogy ilyen magasra tudtak nőni, jó egészségi állapotuknak köszönhető, amelyet a tudós különféle tényezőknek tulajdonít: a változatos, növényi eredetű ételekben gazdag étrendnek, valamint annak, hogy az indiánok törődtek közösségeik idős tagjaival is.– A sík vidéki indiánok figyelemre méltó eredményeket értek el a táplálkozás és az egészségmegőrzés területein, dacára annak, hogy mindezt kényszerből tették – mondta Steckel. Olyan egészséges életmódot valósítottak meg, amelyhez foghatót a fehér amerikaiak még technológiai fölényük ellenére sem tudtak elérni – tette hozzá.