Terepjárórecept: ugyanaz másképp

Az európai eladási statisztikák szerint az Opel Frontera igazi telitalálat: a terepesek között ez az egyik legnépszerűbb modell. Ezért nem is sokat változtattak rajta a legutóbbi frissítéskor – legalábbis kívül nem.A Frontera orra a lekerekítések ellenére még mindig nagy és szögletes – olyan, ahogy a terepjárósok szeretik. A széles kerekeket hordónyi sárvédők veszik körül, a pótkerék pedig macsósan a hátsó ajtón kívülre került. Bármennyire is céljármű egy terepjáró (vagy legalább is az volt a kilencvenes évekig), a dizájn a terepeseket választók között is egyre fontosabb szempont.A Frontera utasterének hangulata és formaterve is maradt a régi, ám a korábbi, sokat kritizált változatokhoz képest jelentősen csökkent a zajszint. Sőt, a karosszéria torziós merevsége is sokkal jobb, mint az előd esetében; erre különösen nagy szükség van akkor, amikor az autó szinte kicsavarodott futóművel kecmereg át a buckákon vagy sziklás vízmosásokon.A Fronterát Angliában, Lu-tonban gyártják, s csak ebben az üzemben nem kevesebb, mint 300 millió márkát (közel 41 milliárd forintot!) fordítottak a minőségbiztosítás javítására és fejlesztésére. Az utasok mindebből anynyit vesznek észre, hogy a Frontera beltéri burkolatai még terepen zötykölődve sem zörögnek jobban az átlagosnál, s a karosszéria sem nyikorog. Az ope-lesek mérései szerint az új Fron-tera belső zajszintje durván 50 százalékkal csökkent az előző modellhez képest.Az új motorgeneráció háromtagú. A 2,2 literes turbódízel nagyon takarékos; közel húsz százalékkal fogyaszt kevesebbet, mint az eddigi 2,5 literes, Olaszországból érkező dízel, és ehhez a motorhoz már automatikus váltó is rendelhető. A kisebb fogyasztás a tömeg lefaragásának is köszönhető: a dízelváltozat 140 kilóval könnyebb, mint korábban, amiben persze szerepe van az alumíniumból készült kardántengelynek, a könnyebb hűtőnek és a görgőcsapágyas helyett fogasléces kormányműnek is. Ez utóbbi azért is fontos változás, mert a fogasléces kormánymű – bár kevésbé strapabíró – sokkal pontosabb irányíthatóságot nyújt, s mivel ma már az igazi terepjárókat is zömmel aszfalton használják, ez a tulajdonság kerülhetett előtérbe. Terepen a kissé nyers működés ellenére a dízelgéppel a legjobb a Frontera, mert a gázolajos motor szinte a pincéből húz, és egykedvűen pöfögve szinte bármilyen terepen áthámozza magát. Terepen nagyon nagy előny, hogy a hátsókerék-hajtásról százas tempóig menet közben is át lehet kapcsolni összkerekes üzemmódra.Aszfalton a 3,2 literes V6-ossal a legjobb autózni: megy is, szép is a hangja, nagyon jó az automata váltója. Csak tankolni ne kelljen bele: a fogyasztása közelebb van a húsz literhez, mint a tizenöthöz. Akinek ez sok, de a dízel ker-regését sem szereti hallgatni, az megrendelheti az autót a 2,2 literes, négyhengeres motorral is, ami még mindig megfelelően mozgatja a több mint másfél tonnás autót.