Hírcsend

Térdig vagyunk az uborkaszezonban, égen, földön, belpolitikában áll a levegő, ráadásul a nap is elbámult fölöttünk. Bődületes a meleg.Most szép lenni eszkimónak.Meleg van az ellenzéki redakcióban is, szerkesztő uram a verejtékét törli, morog, piheg, vakaródzik – vajon mi a csodáról kéne ma írnia? Márpedig valamit csak kéne, mégse maradjon lyuk a holnapi újságban.És ír. Leleplezi a magyar oktatásügyet, amely nem tudta elintézni, hogy a múlt hét valahanyadikán éjfél és hajnali három között is megtudhassa a számítógépen érdeklődő, sikerült-e az egyetemi felvételije. (Sok volt a kíváncsi, nem győzte szusszal a rendszer. Éjfélig bírta, meg három után is bírta, de a kettő közt nem. Skandalum.)Persze írhatott volna arról is, hogy soha még ebben a jószagú életben nem vett fel a magyar felsőoktatás ennyi fiatalt, mint most. Soha még ilyen pontosan (99,72 százalék) nem telt be a létszám, mint az idén. Soha még ekkora becsülete nem volt a továbbtanulásnak, mint 2001 tavaszán-nyarán.Ezen azonban nincs mit fanyalogni, ez nem fér bele a lap arculatába, írjon erről a nemzeti oldal, vagy akinek táncosnő volt a nagynénikéje Sanghajban. A jó hír nem hír, abba nem lehet belerúgni. Meg különben is, fenyegetően kezd nőni ez a nemzet, a végén még mer nagy lenni…Szerkesztő uram viszont megy össze napról napra. Hol a melegtől, hol a melegtémától, hol az országzászló hírétől, hol az országértékeléstől, hol a Szent Jobbtól, hol a Szent Koronától…Marad a túlterhelt számítógép esete, jobb nincs.Cudar idők.