A borotva élén

Izrael óriási szerencséje volt a második intifáda kirobbanása, mert az ország szinte másodpercekre állt a polgárháború kirobbanásától. A palesztinok mentettek meg bennünket tőle – vélekedik Israel Shamir izraeli író, aki szerint az arab–izraeli konfliktus megoldása csak egy közös, demokratikus állam lehet, amelyben zsidók, nem zsidók, palesztinok békében és demokratikusan együtt élhetnek.

Nehéz érzelmek nélkül beszélni Israel Shamirról. A kis termetű, bajszos, mozgékony, életvidám, vagány író nemcsak hazája, de talán a földkerekség egyik legérdekesebb, legeredetibb és legszókimondóbb írója. A Magyar Nemzet kedvéért utazott fél napra Jaffából Magyarországra, hogy elkészülhessen vele ez a beszélgetés.
Shamir húszéves korában, 1969-ben, Novoszibirszkben járt a nagy hírű tudományos akadémia egyetemére, ahol matematikát és – fura párosítás – jogot tanult. Nem sokkal később politikai „balhéba” keveredett. Választhatott. Vagy börtönbe megy, vagy kivándorol Izraelbe. Az utóbbi mellett döntött, a szovjet hatóságok pedig boldogan engedték ki a „bajkeverőt”. Új hazájában két háborúban is részt vett ejtőernyősként a frontvonalon. Később dolgozott a BBC-nek, könyveket írt, izraeli haditudósító volt Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, majd Moszkvából az izgalmas, rendszerváltó években tudósított. Egy évet utazgatott a Csendes-óceán szigetvilágában. Két éven át izraeli lapoknak tudósított Japánból. Ki tudja, miért, svédül is kitűnően beszél. Számos könyvet írt. Legutoljára – ahogyan ő mondta – „post-joyce”-i módon fordította le az Odisszeát oroszra. A kötet Szentpétervárott jelent meg. Milyen nyelvből fordította Homéroszt? – kérdeztem. „Ógörögből”, felelte. Ógörögből?!. „Miért, hát úgy mindenki tud.” Tipikus Shamir-válasz. A Ha’arectől, Izrael vezető liberális lapjától akkor rúgták ki, amikor cikkében a palesztinok visszatérésének jogossága mellett foglalt állást. Ez még a liberálisoknak is sok volt a liberalizmusból.
– Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon a jobboldal áll ki a palesztinok jogai mellett, míg a megszállókat éppen az emberi jogokra máskor oly kényes balliberálisok támogatják?
– Véleményem szerint a palesztin konfliktus megközelítése ma az emberiség egyik legnagyobb kérdése. Ahogyan ebben a konfliktusban állást foglal valaki, jellemző egész emberi magatartására. Ebből tudni lehet, miként gondolkodik minden másról. A világról, embertársairól. Igazi, paradigmatikus kérdés.
Nekem a „baloldali” vagy a „jobboldali” semmiféle értékítéletbeli különbséget nem jelent. Én mind a kettőt egyformán szeretem. Ha a jobboldal igazi jobboldal, a baloldal pedig igazi baloldal. Az életnek mindkettőre éppen annyira szüksége van, mint a járáshoz a jobb és a bal lábnak. Az egyik hiányában csak állni lehet, menni nem. A baj inkább az álballal és az áljobbal van. Az álbalosok csak úgy tesznek, mintha baloldaliak lennének, holott valódi céljuk nem a vertikális társadalmi mobilitás, a munkások tanulásának elősegítése, az emberi élet jobbá tétele, hanem az, hogy elpusztítsák a társadalmat. Nem akarnak beavatkozni pozitívan a dolgozó emberek életébe, hanem importálnak munkásokat. Elősegítik a bevándorlást. Persze azt állítják, mindezt humanitárius okokból teszik, holott jól tudják, ha sok a bevándorló, akkor a saját népük olcsóbban dolgoztatható és jobban kizsákmányolható, kisebb a társadalmi előrehaladásra a lehetőségük.
Ugyanez a helyzet a jobboldallal. A régi feudalisztikus urak, a falvak vezetői lehettek nagy, rossz színben feltűnt emberek, de a rájuk bízott településsel általában törődtek. Hogy az embereknek legyen bor az asztalukon. Az új jobboldaliaknak azonban nincsenek érzelmeik a nép iránt. Ez az áljobboldal. Az egész világon az jellemzi őket, ha rájuk bíznak egy falut, rögtön autópályát építenek a közepére. Fütyülnek arra, hogy a szerves társadalmi szövedéket széttépik. Nos, ugyanez az érzésük a zsidóknak a nem zsidók iránt, és mi így nőttünk fel. Egyeseknek sikerült megszabadulniuk ettől a neveltetéstől, de egyeseknek nem. Ez a szemlélet abból áll, hogy a világ a választott népből és a nem választott népekből áll. Az utóbbiakkal pedig ki törődik? Mára ez az ősi zsidó szemlélet globálissá vált, és politikai mozgalmak sajátja lett mindenütt a világon. A baloldalon és a jobboldalon egyaránt.
– Köztudottan elutasítja a külön zsidó és palesztin államot. Miért?
– A zsidó állam gondolata butaság. Mintha az észak-amerikaiak és az európaiak azt mondanák, mi vagyunk a kiválasztottak, a többi népre pedig fütyülünk. Ez a mai globalizált világban badarság. A zsidó modell azt jelenti: gyűjtsük össze a zsidókat, a választottakat egy zsebkendőnyi területen, a palesztinokat pedig rúgjuk ki, és majd minden nagyszerű lesz. Ez nemcsak ostobaság, de megvalósíthatatlan is. Főként, ha arra gondol, hogy a zsidók nem homogén társaság. Sőt! Óriási feszültségek dolgoznak bennük Izraelben. A magyar zsidók először magyarok, hiába mondják az ellenkezőjét. A marokkói zsidók is először marokkóiak, azután zsidók. Ezen semmiféle agymosás sem változtat. Képzelje el, hogy valakik, mondjuk, egy filatelistákból álló országot akarnának felépíteni. Akikben az a közös, hogy bélyeget gyűjtenek. Magyar filatelisták, német filatelisták. Egy ilyen társadalom öszszeomlik, mert nincs elég összetartó erő benne.
– De a zsidó állam ideája azért átfogóbb, mint a bélyeggyűjtés összekötő ereje, nem?
– Nem feltétlenül. Mi van ma Izraelben, ami azonos az ott élőkben? Először is nincs közös vallás. Tele van az ország nem hívő emberekkel, s ők alkotják a többséget. Az ott élők körülbelül hetvenöt százalékát, ha nem többet. Nincs közös nyelv, közös hagyomány, közös életstílus sem. Ami az egyetlen közös, az a felsőbbrendűség érzete. Ez meg nem sok. Azt se feledje, hogy mennyi nem zsidó él Izraelben. Közülük a legutóbbi tíz év alatt egymillióan érkeztek.
– Hogyan vándorolhat be egy nem zsidó Izraelbe?
– Sokféleképpen. Például vendégmunkásként, és ott marad. Esetleg hamis dokumentumokkal. Vagy bevándorolhat, ha az első házastársa anyja zsidó volt. Él például egy hibbant rabbi, aki Peruban indiánokat térít zsidó vallásra, mert szerinte ők az elveszett törzs. De már Asszamból, Dardzsiling mellől is importáltak „zsidókat”. A létező hatalmas különbségek miatt mondhatom: Izraelnek óriási szerencséje volt a második intifáda kirobbanása, mert az ország szinte másodpercekre állt a polgárháború kirobbanásától. A palesztinok mentettek meg bennünket tőle, amire ma már alig akarnak emlékezni Izraelben. Pedig minden borotvaélen táncolt, amikor az uralkodó askenázi zsidók bebörtönözték Arie Derit, az egyik legjelentősebb szefárdi zsidó vezetőt. Jártam nála a börtönben. Az ellene felhozott vád persze nem politikai volt, valami köztörvényes bűnt viszont mindig sikerül előbányászni. Izraelben ezt úgy csinálják, hogy mikroszkóppal vizsgálgatják a kellemetlen embert. Félelmetes volt, ahogyan jó tízezer szefárdi zsidó ott állt a börtön fala körül és imádkozott. Minden volt ott, szefárdi rabbik, tóratekercsek, amit csak el lehet képzelni! A hatalomtól megfosztottak csöndes lázadása kezdődött el, amelyik bármikor átcsaphatott volna éles lázadásba.
– Augusztus 17-én a Los Angeles Timesban a CIA egyik volt vezetője, Graham E. Fuller cikket írt arról, hogy Izraelnek egyetlen választása maradt: egy hatalmas falat építeni, amely Izraelt elválasztaná Ciszjordániától és Gázától. Hogy tetszik az ötlet?
– És mondja, hol húzná föl a falat? A zöld vonalnál? Bevenné a zsidó telepeket, és akkor labirintust építene? Vagy kihagyná a zsidó telepeket? Felszámolná őket? Ha megépülne, a falakon belül a zsidók felfalnák egymást. Mármint a különféle, egymással szemben álló zsidó közösségek. Azután mit csinálna a palesztinoktól elkobzott területekkel? Hol húzódna a fal? Úgy értem, hol húzódna a következő háborúig? Nem lehet kényelmesen ücsörögni a másoktól ellopott tulajdonon. De mondja, mit szólna ahhoz, ha Magyarországon valaki azt javasolná, húzzanak falat a szőkék és sötét hajúak között? Izraelben a zsidó–arab fal olykor egy lakást szelne át! Az én házam mellett is húzódna például egy, mert az egyik szomszédom marokkói arab.
Nem! A megoldás egy egyetlen, demokratikus állam, amelyben zsidók, nem zsidók, palesztinok békében és demokratikusan élnek egymással.
– A zsidó–arab ellentéten kívül egy sokkal kézzelfoghatóbb probléma is megosztja a térséget: iszonyatos vízhiány lépett fel Izraelben. Elmondaná a hiány genezisét?
– A víz különösen kedvenc témám. Írtam is egy könyvet Palesztina patakjairól és forrásairól... Tudja, sok Izraelbe látogató csettintget: micsoda zöldek a zsidó területek! Zöld fű! Szökőkutak! Szemben a kietlen, száraz palesztin területekkel. Azonnal kész a következtetés: a zsidók gondoskodnak a saját lakhelyükről, az arabok elhanyagolják! Csakhogy pontosan fordítva van! Képzelje, létezik egymás mellett elő két nép! Az egyik elkölti a rendelkezésre álló pénzt, a másik fedezetlen hitelre vásárol. Az első a palesztin nép, a második a zsidó. Palesztinában télen esik az eső. A víz lassan beszivárog a talajba, természetes, föld alatti tárolókba, de a hegyek karsztos tárolóiba is. Ez a vízréteg igen lassan növekszik, évente két centiméterrel, s egymillió év alatt gyönyörű föld alatti, édesvizű tóvá válik. Azután megérkezik a zsidó bevándorló, és azt mondja: jé, ez az ostoba arab nem tudja, hogy mi van itt! Azután belefúr a földbe, ahonnan felszökik a víz. Lesz zöld pázsit, és vízzel telik meg a medence. Majd eltelik néhány év, a víz pedig elfogy. Addigra ugyanis kiszipolyozták azt a hatalmas vízmennyiséget, amellyel a palesztinok takarékosan bántak! Tudja, mit hoznak fel most a vízszivattyúk? Sót! A Galillee-tó vízszintje annyira lecsökkent, hogy még húsz centimétert csökken, és a szivattyúk leállnak.
– Mi van a híres sókiválasztó berendezésekkel?
– Mítosz! Izraelben egyetlen köbméter tengervizet sem sótalanítanak. Izrael csak kereskedik ilyen berendezésekkel, de nem használja. Még mindig olcsóbban jut ugyanis Palesztina föld alatti vízhordó rétegeihez.
– Az előbb azt mondta, hogy már nincs víz...
– Az egész lakosságnak már nincs, ezért most elzárják a csapot, hogy a palesztinoktól megtagadják saját vizüket. Vagyis nem engedik, hogy a saját földjükön fúrjanak kutat, és a saját vizüket igyák. A szomjúságot fegyverré kovácsoltuk! Ha a palesztinok élni akarnak, akkor Izraelnek kell könyörögniük érte. Mert Izrael megitta előlük a vizet!
– Ön szerint rövidebb távon mi várható Izraelben?
– Tegnap buszon ülve egyszerű zsidó alkalmazottak beszélgetését hallgattam, akikről kiderült, hogy az idegenforgalomban dolgoznak. Olyan emberek voltak, akik általában örülnek, ha arabokat öldösnek. A turizmus teljes hiányáról panaszkodtak, amelyet a zsebükön érzékelnek. Arról beszélgettek, hogy Saronnak békét kellene kötnie, mert hamar munkanélküliekké válhatnak. Wallersteinnek tehát – akit nagyra becsülök – igaza van. Az emberiség egy „T” betűféle kereszteződéshez érkezett. Irányt kell váltani, tovább erre nem mehetünk.
– Többen az apartheidéra bantusztánjaihoz hasonlították a palesztinok helyzetét...
– Bantusztánok? Ott paradicsomi állapotok voltak ahhoz képest, ami most Palesztinában van! Hiszen mikor lőtték a zulukat rakétával Dél-Afrikában? Mikor robbantották fel a házaikat kollektív büntetésként? Mikor irtották ki évszázados olajfáikat és citrusfáikat? Palesztina ma a föld legnyomorúságosabb helye! Hebrontól délre ezer és ezer év óta éltek barlangokban emberek, az izraeli hadsereg mostanában egyszerűen felrobbantotta a barlangokat, mert kellett a hely a Brooklynból bevándorolni készülő zsidóknak. Az ártatlan barlanglakókat meg felrakták teherautókra és kidobták őket az országúton. Menjetek a francba! – mondták nekik, ahogy lerugdosták őket a platóról.
A palesztinok ketrecben élnek. Épp hetven ketrecben, pont annyiban, amennyire felosztották területüket. Végre ki kell mondani: aki Izraelt támogatja abban, hogy a palesztinokat elnyomja, az hitvány ember! Ön szerint tisztességes ember támogathat rabszolgaságot?
– És az öngyilkos merénylők?
– Az a kétségbeesés eredménye. A palesztinok természetüknél fogva nagyon szelíd emberek.
– Tudnia kell, hogy ha ez a beszélgetés napvilágot lát, az ön személyét gyalázó cikkek jelennek majd meg.
– A helyi túlteljesítők? Tudja, ha valaki az elnyomott palesztinok oldalán áll, kényelmes életet él, időt takarít meg. Attól fogva ugyanis az értéktelen emberek automatikusan kerülik a társaságát.