Darányi miniszterelnök újévi szózatában a Szent István-év jegyében köszöntötte az országot. 1938 tavasza a 34. eucharisztikus világkongresszus buzgó előkészületeinek jegyében telt. A katolikus egyház kiemelkedő eseménye május 25-én nyílt meg Budapesten, másnap este a fényárba öltözött fővárosban a gellérthegyi tüzijátékkal egybekötött hajós körmenetet tartottak a Dunán, amelyet a partokról félmillió ember kísért áhítatos figyelemmel. A Lánchíd és az Erzsébet híd, a budai vár és a középületek díszkivilágítása korabeli csúcstechnikával történt, éjfélkor a Citadellánál 50 méter nagyságú, bengálitűzből formált kereszt jelezte a ceremónia végét. Az egykori szemtanúk még évtizedek múltával is a csodálat hangján mesélnek a látványosságról.
Serédi Jusztinián hercegprímás 1929 óta fáradozott a Szent István-évfordulóra óhajtott katolikus világkongresszus rendezési jogának megszerzésén. Az 1936-ban megszületett vatikáni döntés után az állam is bekapcsolódott az ünnepségsorozat előkészítésébe: a szervezőbizottság elnöke Hóman Bálint kultuszminiszter lett. Az eucharisztikus kongresszus május 30-án hivatalosan véget ért ugyan, ám ugyanezzel a nappal megkezdődött a jubileumi év. (Az egyház e napon ünnepli Szent István király jobbjának megtalálását, emiatt esett a választás március 30-ra.)
A Szent Jobbot a reggeli órákban szállították őrzési helyéről, a budavári Szent Zsigmond-kápolnából a Kúria nagycsarnokába, onnan egyházi körmenettel vitték az Országház előtt emelt főoltárhoz. Az ünnepi felajánlási mise után a Szent Jobb-körmenet az Andrássy úton a Hősök terére vonult. Másnap, május 31-én a szent ereklyét hajón Esztergomba utaztatták, István király egykori palotájához, amelynek feltárt és restaurált részeit ekkor adták át. Június első napján került sor a székesfehérvári zarándoklatra. A Szent Jobbot vonattal szállították a történelmi koronázó székvárosba, s bár estére visszavitték őrzési helyére, ezzel megkezdődött a nemzeti ereklye körutazása Magyarországon.
A hivatalos ünnepségsorozat egyik fő eleméül a Szent Jobb országjárását szervezték meg, azzal a szándékkal, hogy a becses kegytárgyat minél többen láthassák. Egy külön erre a célra berendezett és az alkalomhoz illően feldíszített vasúti szerelvényt készítettek. Az úgynevezett Aranyvonat a mozdonyon és a kiszolgáló kocsikon kívül három díszes vagonból állt. Az elsőben és az utolsóban tartózkodott a koronaőrség a hivatalos kísérettel, középen egy különlegesen kialakított kocsiban őrizték az ereklyét, amelyet egy üvegfalon keresztül lehetett látni. Ahol a szerelvény megállt vagy lassított az állomásokon, a hívek és az érdeklődők szemügyre vehették a történelmi nevezetességet.
A különvonat június 13-án Nagykanizsára ment, onnan Kaposváron és Pécsen át vissza a fővárosba; 19-én Győrbe, kitérővel Pannonhalmára, majd másnap Sopronba indult, a visszaúton Szombathelyen és Veszprémen keresztül érkezett Budapestre. Június 26-án a Szent Jobbot Kalocsa érintésével Szegedre vitték, másnap Hódmezővásárhelyen, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten járt az ereklye, és Cegléden át tért vissza a fővárosba. A hónap utolsó napján az Aranyvonat Szolnokon és Békéscsabán át Debrecenbe ment, július 4-én Nyíregyházán és Miskolcon ünnepelték a Szent Jobbot, amely végül Eger, Gyöngyös és Hatvan érintésével gördült vissza Budapestre.
Az országos ünnepségek csúcspontját Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15.) és Szent István napja (agusztus 20.) köré tömörítették, a központi rendezvények színhelyei a főváros mellett Esztergom és Székesfehérvár voltak. Az országos Szent István-ünnepséget a katolikus érseki székhelyen tartották, Magyarország védőszentjének emléknapján, több tízezer hívő és zarándok jelenlétében. Augusztus 18-án az Országgyűlés mindkét háza együttes ülést tartott Székesfehérváron, és ünnepélyesen elfogadta az 1938. évi XXXIII. törvényt Szent István király dicső emlékének megörökítéséről. Augusztus 20-án a Szent Jobb-körmenet a budapesti Szent István-bazilika körül zajlott, a korábbi években a Várban megszokott ünnepélyes körülmények közt és ceremónia kíséretében. A rendhagyó legfeljebb az volt, hogy a kormányzó ezúttal nem vett részt rajta: Horthy ekkor már Imrédy miniszterelnök és Kánya külügyminiszter kíséretében Berlinben tartózkodott Hitler német kancellár vendégeként, aki meglehetős ellenszenvvel viseltetett az ilyesfajta vallási rendezvények iránt.
Szent István épségben maradt jobb kezét Hartvik püspök legendájának tanúsága szerint utódja, I. László király (107795) emeltette ki a székesfehérvári szarkofágból 1083. augusztus 20-án, az államalapító király halálának 45. évfordulóján, a szentté avatási procedura keretében más források szerint a fehérvári káptalan már évekkel korábban kimentette a bebalzsamozott alkart a talajvízzel telt sírhelyből. A csodálatos ereklye megőrzésére Szent László bencés apátságot alapított a Bihar megyei Szentjobb községben, 1433-ig a nemzeti kegytárgyat ott őrizték. Zsigmond király (1387 1437) vitette vissza Székesfehérvárra, ahonnan a török megszálláskor, 1541-ben Boszniába került. Drága pénzen kereskedők váltották magukhoz és szállították Raguzába (a mai Dubrovnikba). 1590-től az ottani domonkos kolostorban őrizték majd két évszázadig, Magyarországon nem is igen tudtak a hollétéről. Magyar főurak véletlenül bukkantak a nyomára, és figyelmeztették Mária Terézia királynőt, aki 1771-ben Bécsbe vitette. Előbb a schönbrunni kastélyban őrizték, majd Pozsonyba, Fehérvárra, végül Budára hozták, és az udvari plébános felügyeletére bízták. 1862-ben készítették új, drága kivitelű ereklyetartóját, amelyben évtizedeken át a budai várban hordozták körül, augusztus 20-án, ünnepi körmenet kíséretében. 1944 végén a Szent Jobbot a Szent Koronával és a koronaékszerekkel együtt nyugat felé menekítették, de a következő év augusztus 20-ától már megint itthon, a pesti Váci utcai Szent Mihály-templomban őrizték. Innen került át 1950-ben a Szent István-bazilika Szent Lipót-kápolnájába, a mai helyére a szent ereklye.
Dánia
Dánia nagyszabású hadgyakorlatot tart Grönlandon az Egyesült Államok nélkül
