Az öngól veszélye

Némileg meglepő döntést hozott szombaton a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP). Nem az volt váratlan, hogy még egy hónap haladékot ad koalíciós partnereinek, ezt néhány napja már tényként kezelték Pozsonyban. A meglepetést azok a feltételek jelentik, amelyekhez a felvidéki magyar párt a további kormányzati szerepvállalását kötötte. Ezek ugyanis első ránézésre távolról sem tűnnek olyan keményeknek, mint amilyeneket az MKP-vezetés erélyes hangneme vélt sejtetni.
A magyar párt mindössze annyit vár el a pozsonyi törvényhozástól, hogy szeptember közepéig kezdje el tárgyalni azokat a közigazgatási reformot érintő törvényeket, amelyek a helyi és megyei önkormányzatok jogköreit és finanszírozását szabályozzák a korábban kidolgozott koncepció szerint. Ez az államigazgatás jelentős leépítését, önkormányzati jogköreinek kibővítését jelentené. Az említett jogszabályokat szeptember végéig kell elfogadnia a parlamentnek, ellenkező esetben az MKP visszahívja tisztségviselőit a Dzurinda-kabinetből. A fentebb említett törvények elfogadása ugyanakkor sovány vigaszt jelentene csupán a magyarellenes koncepciót követő közigazgatási felosztás vagy az önkormányzati választásokat szabályozó, a magyarok számára úgyszintén hátrányos törvény után. Egyes hírek szerint a szombati, inkább meghátrálónak, mint kompromisszumosnak nevezhető döntés mögött bizonyos belső manipulációk húzodnak meg, de talán korai lenne ebből döntő következtetéseket levonni. Tény, hogy még ezek a keménynek semmiképpen sem nevezhető feltételek is felháborodást váltottak ki a formailag még a jelenlegi koalíció tagjainak számító, de gyakorlatban már egy új, Meciar-szellemű politikai együttműködést építgető két baloldali tömörülés részéről, így aztán az MKP kormányzati szerepvállalásának esélye októbertől ismét erősen kétséges. Ez a reakció már önmagában jelzi a pozsonyi kormánykoalíció egy részének valós szándékát, ami nem más, mint a magyar párt kiszorítása a végrehajtó hatalomból.
Az MKP szombati döntése ugyanakkor rendkívül világos jelzés a magyarok kormányzati szerepvállalásának folytatására biztató Brüsszel és Washington irányába. Az MKP-n ezek után senki nem kérheti számon a sok tekintetben valóban reformkoalíciónak tekinthető szlovák vezetés esetleges bukását. A labda immár sokadszor a szlovák partnerek térfelén van, méghozzá úgy, hogy a pálya látványosan a magyar párt kapuja felé lejt. Kérdés, meddig érdemes inkorrekt körülmények között tisztességgel helytállni. Egy ilyen térfélről győzni már biztosan nem lehet, egyre inkább fennáll viszont az elkerülhetetlen öngól veszélye.
Érdekes az MKP-döntés visszhangja. A feltételes kormányon maradást két irányból is kifogásolják. Míg a nacionalista baloldal kerek perec kijelenti, ha az MKP maradni akar, ne állítson feltételeket, ha viszont távozni óhajt, azt nyugodtan megteheti. Ezzel szemben például a szlovák kereszténydemokrata párt szerint elfogadhatatlan, „alibiszerű” politikai lépés történt. Annyi bizonyos, a Magyar Koalíció Pártja fennállásának legnehezebb hónapja elé néz. A némileg meglepő szombati döntés valós hátterének tisztázása, illetve a koalíciós partnerek válasza az ajánlatra sok mindent tisztázhat a várhatóan hűvös szlovákiai ősz beköszönte előtt.