Elfordul az elit Lukasenkótól?

Egyelőre úgy tűnik, magabiztosan menetel újraválasztása felé Alekszandr Lukasenko. A világ demokráciáiban páriaként kezelt fehérorosz elnök népszerűségi mutatója jelenleg 43 százalékos, amellyel magasan vezet a szeptember 9-re kiírt választás jelöltjei között. Helyi elemzők egy része azonban ennek ellenére úgy véli, hogy Lukasenko aligha ismételhet. Hiába szereti ugyanis az egyszerű emberek többsége a „bátyuskát” – ahogy a népnyelv nevezi Lukasenkót -, a nómenklatúra elitje, az oligarchák, a vállalkozói réteg és az önkénytől leginkább szenvedő és rettegő apparátus, tehát a véleményformáló réteg ítéletet mondott felette, elfordult tőle, és intenzív kampánnyal még megfordíthatja a széljárást. Ki is szemeltek két, balközép irányultságú ellenjelöltet – az elnök legyőzésére csakis egy minimum mérsékelt baloldalinak lehet esélye – két szakszervezeti vezető, Vlagyimir Goncsarik és Alekszandr Jarosuk személyében.

Lukasenko ellenfelei eddig leginkább abban reménykedhettek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem nagyon leplezi fehérorosz kollégája iránti ellenszenvét. Ennek látványos jele volt, hogy tavasszal nem fogadta a váratlanul Moszkvába érkezett Lukasenkót, meg sem nagyon hallgatják az integráció elmélyítésére vonatkozó javaslatait, leállították a Minszknek folyósított hiteleket, és letiltották az elnököt arról is, hogy az orosz kormányzóságokban kampányoljon. Ez idő tájt felmerült az is, hogy a Kreml már ki is szemelte a „bátyuska” utódját a titkosszolgálatok főnökének személyében, aztán végül nem történt semmi. Tény, hogy a Kreml egy kiszámítható, lojális, nem túlságosan karizmatikus vezetőt szívesebben látna a minszki elnöki palotában. A belorusz ellenzék utolsó esélye ezek után az, ha karizmatikus közös jelöltet tud állítani Lukasenko ellenében. Sokáig úgy tűnt, hogy ezt meg is találja az egykor népszerű köztársasági pártfőtitkár lánya, Natalja Maserova személyében. Az elbűvölő, szimpatikus, mosolygós asszony megértette, hogy az országnak elege van a konfrontációra alapuló stílusból, így a többi jelölttel ellentétben egyáltalán nem Lukasenko bírálatára épített, hanem a jövőbe tekintett. Maserova azonban még a felmérések szerint legnépszerűbb ellenjelöltként is 46:14 arányban alulmaradt volna jelenleg Lukasenkóval szemben. Ennek ma már nincs jelentősége, hiszen a jelölt váratlanul visszalépett. Az ellenzék ezután a Moszkva számára is elfogadható Vlagyimir Goncsarik szakszervezeti vezetőben véli megtalálni közös jelöltjét.

Maserova visszalépése persze egyáltalán nem meglepő. Emögött feltételezhetően a kampány részének nevezhető félelem áll. Lukasenko ugyanis a hírek szerint minden eszközt bevet annak érdekében, hogy újabb öt évre biztosítsa hatalmát. A verseny azonban ennek ellenére nem lefutott, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy 1994-ben sem sokan hallottak egy hónappal a választások előtt Lukasenko nevű jelöltről.