Finálé

Torgyánról nem jó cikket írni, abból csak balhé van, helyreigazítás, sajtóper, tetemrehívás, szülők emlegetése, miegyéb. Magam ha tehetem, nem is írok, kabaréról írjon a színikritikus, az az ő területe, ő ért hozzá, ő tud osztályozni monológokat, gesztikulációt, helyzetkomikumot, karakterátélést. Néha azonban lehetetlen kikerülni Torgyán Józsefet.

Már többen mondták: vigyázz a Torgyánnal, pajtás, amennyire harsány errefelé, annyira húz a túloldalnak. Ha nem tudnád – folytatódik az intelem –, őt a túloldalról küldték bomlasztani. Két embert a sokból mindjárt meg is nevezek (egyikük sem kért inkognitót): Csurka István MIÉP-elnök és Nagy Ferenc József exkisgazdavezér egymástól függetlenül jelentette ki: Torgyánt a túloldalról küldték, ha kilátok a szememen, magam is észreveszem.

Nézek kifele, és látom, hogy bomlik az Antall-koalíció (kilencvenkettőt írunk), a szövetséges kisgazdák egy része – igaz, csak a kisebbik – veszi a kalapját, s távozik. A megmaradó harminchat áruló jelzőt kap Torgyán vezértől. Kilencvennyolc tavasza: összeölelkezés a Fidesszel, rövid harmónia, aztán a szokásos botrányok, fegyelmik, kizárások. Közben (eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban) kritikák a miniszterelnök és a kormány felé, Orbán így, a Fidesz úgy, jaj, Istenem, szívják a kisgazdák vérét.

Ezenközben gerezdekre bomlik az FKGP, minden valamirevaló kisgazda politikus veszi a kalapját, akiben van még gerinc, karakter, nem vállalja tovább a Belgrád rakparti Varietét. Mára ember nincs, aki megmondaná, ki számít ma „igazán” kisgazdának, ki a reformer, ki a történelmi, a jogfolytonos, a valódi és a negyvenötös… Teljes a csőd.

Hétfőn, augusztus 13-án Torgyán és megfonnyadt mamelukcsapata a szocialista–szabadmadár ellenzékkel szavaz a kormány ellen.

Nézzünk ki a szemünkön!