Jó öreg ígérgető

„Milliárdokat ígér az MSZP a nyugdíjasoknak. A szocialisták visszaadnák a nyugdíjasoknak azt az ötvenkétmilliárd forintot, amit a jelenlegi kormány szerintük elvett az érintettektől, valamint emelné az özvegyi nyugdíjat és visszaállítaná a méltányossági nyugdíjemelés törvényi lehetőségét.”

Minő vadászszerencse! A nyári politikai holtidény szikkadt mezején időszerű téma után portyázó publicista kinyitja az újságot, és ezt látja benne: „Milliárdokat ígér az MSZP a nyugdíjasoknak. A szocialisták visszaadnák a nyugdíjasoknak azt az ötvenkétmilliárd forintot, amit a jelenlegi kormány szerintük elvett az érintettektől, valamint emelné az özvegyi nyugdíjat és visszaállítaná a méltányossági nyugdíjemelés törvényi lehetőségét.” Puff neki! Olyan ez a célpont, mint egy hatlépésnyi távolságra, fényes nappal, ellenszélben lustán heverésző kapitális vadkan.

A Magyar Hírlap belpolitikai oldala négy hasábon, kövér címbetűkkel kínálja olvasóinak a hírt, amit tegnapelőtt az MSZP frakciójának Csákabonyi nevű kádere adott le a távirati irodának – s amit a mi újságunk tegnapi száma szintén közölt a tájékoztatás kedvéért, rövidhírként, MTI megjelöléssel. A hivatalos válasz is azonmód megszületett: „a mostani kormányzati ciklus négy éve alatt 16 százalékkal fog nőni a nyugdíjak reálértéke, amely 1994 és 1998 között 13 százalékkal csökkent” – reagált Horváth Zsolt, a Fidesz frakcióvezető-helyettese az elhangzottakra.

A dolgot a lovagiasság szabályai szerint itt le is lehetne zárni, a szocialista képviselő biztosan elnézte az adatokat, most nem fosztogatnak, hanem osztogatnak, azelőtt volt fordítva. De hol vannak mostanság a lovagiasság szabályai…

A hír, ha jobban belegondolok, hajmeresztő. Még a baloldali népámítás, a hivatalos szintre emelt hazudozás hagyományait már sajnálatosan hosszú ideje ismerve is el tudok képedni ettől a kis sunyi, primitív politikai merényletkísérlettől. A nyugdíjak milliárdos megrövidítésével vádaskodni egy olyan párt térfeléről, amelynek előző első embere kormányfőként képes volt félszázalékos (!) emelést kikézbesíttetni a biztosítottaknak. A bográcspartik Horn Gyulájának zsíros ígérgetéseivel szemben négy éven át apadt a nyögdíjak reálértéke, miközben az elvtársak kamionnyi bankpénzek kirámolásához falaztak (de jól jönnének most a Postabank, a CW Bank eltűnt százmilliárdjai a nyugdíjalapba!), és ekkor Csákabonyi a „méltányossági nyugdíjemelés törvényi lehetőségének viszszaállításáról” beszél. Hát hol van a politikai impertinencia határa?

Persze a szocialisták régen hozzászoktak az ígérgetéshez. Mondhatni, ebben szocializálódtak az utóbbi évtizedek során. Mindegy, hogy Hornnak, Kovácsnak, Kisnek, Nagynak, Némethnek vagy Medgyessynek hívják őket, közös MSZMP-s előéletük az ígéretek földjén zajlott. A nyugdíjasoknak, illetve az akkori nyugdíjasjelölteknek például azt ígérték, hogy a szocializmus építésében végzett áldozatos munkájuk gyümölcseként majd a társadalom gondoskodik jólétükről, megérdemelt pihenésükről – amint az a „minden eddigi rendszerek legjobbikától” (Lukács Gy.) elvárható.

Bizonyára emlékszik még ezekre az ígéretes időkre Csákabonyi (érdek)képviselő is, hiszen 1961-től tagja volt a Pártnak, kultúrkáderként, hivatásos népművelőként, tanácsi vezetőként egyaránt ez volt a dolga, egészen a rendszerváltozásig, amikor az ígéretek elfogytával megbuktak. Most ő is élvezhetné a nyugdíját, ha éppen nem MSZP-s politikus lenne.