Kampánykór

Megviselhette a nagy meleg az MSZOSZ vezetőit, kiütött rajtuk a szociális érzékenység. Eddig immunisak voltak rá, védőoltást kaptak a pártjuktól, ezért nem tudjuk biztosan, hogy csak múló rosszullét környékezi őket, avagy ez már egy idült állapot. Persze az is lehet, sőt valószínű, hogy sokkal nagyobb a baj, s úgynevezett kampánykórban szenvednek, amelynek a szociális érzékenység csak az egyik átmeneti tünete. A diagnózis felállításakor körültekintően kell eljárnunk, hiszen gyakorlatból tudjuk, eddig rendszeresen félrekezelték őket, s hiába kaptak beutalókat a legjobb helyekre, egyáltalán nem vagy csak nehezen tértek magukhoz.
A baloldalon amúgy is dühöng egy járvány, amit a tudomány „licite ad Fideszum” szindróma (licitálj rá a Fideszre betegség) néven ismer, de kórokozóját még nem sikerült izolálni. Jellemző erre a kórságra, hogy a beteg gyakorta öntudatánál van, hosszan, összefüggően, olykor értelmesen beszél, de ennek ellenére képtelen normálisan viselkedni. Az MSZOSZ javaslata a 2002-es minimálbérről megfelel a fenti szimptómáknak. A szakszervezeti szövetség jövőre 57 500 forintra emelné a minimálbért, ami kétségkívül üdvözlendő elképzelés. Igaz, tavaly ilyentájt a 40 ezer hallatán is húzták a szájukat, a gazdaság összeomlásáról, rohamosan növekvő munkanélküliségről, a feketemunka feltartóztathatatlan térhódításáról és olyan olcsó kormányzati kampányfogásról beszéltek, ami sokba kerül majd az országnak. Amikor meg azt hallották, hogy 2002-ben 50 ezer forint lesz a minimálbér, akkor sokat sejtetően heherésztek, vagy lemondóan legyintettek, ki-ki a maga vérmérséklete szerint.
Legyünk megértők akkori álláspontjukkal, ők úgy vélték, az általuk „kiharcolt” 25 500 forintos minimálbér megfelel a magyar lakosságnak, a drasztikus emelés pazarlásra, meg rongyrázásra inspirálná az embereket, ami a végén oda vezethet, hogy kiábrándulnak a baloldali gondoskodás eszményéből. Presztízskérdést csináltak a saját minimálbér-koncepciójukból, azzal nem törődtek, hogy 40 ezerből (nettó 30 800) is csak a legnagyobb nélkülözések közepette lehet megélni, viszont mostanra rájöttek, hogy nem roppant össze a gazdaság, nem nőtt a munkanélküliség, s ebbe belebetegedtek. Jövőre az 50 ezer már a leszázalékolásukat jelenthetné, ezért megpróbálnak elébemenni az eseményeknek. Ha a kormány 50 ezret ígért, ők bedobják az 57 500-at. Miért pont ennyit? Mert ez a szám azt a látszatot kelti, hogy elmélyült közgazdasági számítások alapján kalkulálták ki. De nem érik be ennyivel! Javasolják a minimálbér-tarifarendszer bevezetését is. Eszerint a betanított munkásoknál 65 ezer, a szakmunkásoknál 75 ezer, a középfokú végzettségűeknél 80 ezer, a felsőfokú végzettségűeknél 120 ezer, az egyetemi végzettségűeknél 140 ezer forint legyen a minimálbér. Felületes szemlélő számára ez is ragyogó ötlet. Kár, hogy nem veszi figyelembe azt az apróságot, miszerint a vállalt és végzett munka nem áll szoros összefüggésben a végzettséggel. Ha egy MSZOSZ-vezér a saját vállalkozásában ügyvezető igazgatóként alkalmazza két elemivel meg három marxista kiegészítővel gyorstalpalt haverját, akkor milyen elvek szerint fogja fizetni? Másrészt ha belegondolunk, egy szakszervezeti vezér nem más, mint az MSZP segédmunkása, s mint ilyennek, még a 40 ezer forintos minimálbér is sok.
Mindezeken túl egy nagy veszély fenyeget. Mi lesz, ha a kormány elfogadja az 57 500 forintos minimálbér-javaslatot? Nem kizárt, hogy ez lenne a célravezető terápia, és az MSZOSZ kigyógyulna a szociális érzékenységéből.