Őrségváltás előtt Peking?

Elég egységes-e a kínai kommunista párt ahhoz, hogy zökkenőmentesen tudja véghezvinni a hatalmon lévő politikusok előrehaladott kora miatt egyre indokoltabb belső vezetőváltást? A kérdés már évek óta aktuális Pekingben. Csiang Cö-min elnök-pártfőtitkár nem ragaszkodik a „mindhalálig vezér” szerepkörhöz, s nyílt titok, hogy utódját keresi. Egy olyan, a párt vezető elitje által elfogadott politikust, aki garantálni tudja a rendkívüli mértékű gazdasági növekedés ritmusát, és ezzel párhuzamosan meg tudja őrizni az egypártrendszert, a kommunista egyeduralmat.

A japán Jomiuri Simbun című lap hétvégi számában azt a hírt kürtölte világgá, hogy Csiang Cö-min a pártvezetőség előtt megerősítette, jövőre távozik a hatalomból. „Ez azt jelenti, hogy Csiang le fogja zárni azt a tizenhárom éves kormányzást, amely közvetlenül az 1989. júniusi, Tienanmen téri demokráciakövetelő tüntetések elfojtása után indult” – állapította meg a japán lap. A hivatalosan meg nem erősített információ szerint a főtitkár távozásával egy időben három másik csúcsvezető is venné a kalapját: a hetvenkét esztendős Li Peng parlamenti elnök, a szintén hetvenkét éves Csu Zsong-csi miniszterelnök és a hetvenéves Vej Csien-hszing, a központi bizottság pártfegyelemért felelős titkára. Mindannyian betöltötték már hetvenedik életévüket. A váltás állítólag jövő ősszel történne meg, s Csiang Cö-mint – a pekingi vezetők körében ifjúnak számító – ötvennyolc éves Hu Csin-tao alelnök váltaná fel a hatalom élén.
A legesélyesebb utódnak kikiáltott politikus elkötelezett híve a pártfőtitkár által képviselt politikai vonalnak. Amennyiben ebben a formában történik meg a váltás, Csiang várhatóan megmarad a politikai irányvonal meghatározójának, háttérből egyengetve az utód lépéseit.
A hatalomból távozók listáján – a japán lap szerint – ott van Li Peng is, aki a pekingi vezetés másik nagy öregjének számít. A parlamenti elnök személyében a párt konzervatívabbnak, a reformok irányában kevésbé nyitott és a Tienanmen téri diáktüntetés vérbe fojtásában is szerepet játszó vonal képviselteti magát, így egyáltalán nem mellékes, hogy egy ilyen váltás esetében ki kerül a házelnöki székbe.
Jelenleg nincsenek nyilvánvaló jelei a kínai kommunista párton belüli ellentéteknek, nem lehet vezetők közötti nyílt rivalizálásról beszélni. Csiang Cö-mint mégis sokan támadták, támadják. A konzervatív kommunisták nem tudják megbocsátani neki, hogy üzletembereket is „beengedett” a pártba. Bírálói szerint megtörte a pártfegyelmet, személyi kultuszt vezetett be. Az ellenlábasok aligha fogják tétlenül nézni, miként választjai ki és helyezi hatalomba utódját Csiang. Az már a párt egységének erején múlik, tudnak-e a döntés ellen bármit is tenni a konzervatívok. Annyi bizonyos, hogy a Csiang által képviselt politikát ma, a párton belül csak reformellenes irányból éri bírálat. A zökkenőmentes pekingi vezetőcsere tehát a folytonosságot jelentheti.