Segélyek kizárólag munkáért

Minden szociális segélyből élő személytől megkövetelhető, hogy napi hét-nyolc óra munkával támogassa a társadalmat – vélte a hesseni tartományi kormány élén álló Roland Koch. A kereszténydemokrata politikus megállapítása egyben új módszerekkel párosul, hogy előrelendítse a szociális juttatások rendszerének reformját, mivel az erre a célra fordított összegek az előző tíz esztendő során ugrásszerűen emelkedtek.

Nincs az államigazgatás egyetlen szervének sem olyan költségvetése és személyzete, mint a Nürnbergben székelő szövetségi munkaügyi hivatalnak, amelynek falai között nyolcvanötezer alkalmazott foglalkozik csaknem huszonhárommilliárd márka szétosztásával.
A hesseni miniszterelnök véleménye szerint a rászorulóknak juttatott támogatás eddigi gyakorlata túlélte önmagát, mert a problémák megoldásának legegyszerűbb formáját választja; pénzt ad a munkanélkülieknek anélkül, hogy megszorult helyzetükön átsegítse őket. „Minden olyan személynek, aki dolgozni akar, munkahelyet kell biztosítani, még akkor is, ha azt az állam szubvencionálja. A szociális segély nem lehet életforma!” – hangoztatta a CDU-politikus, és utalt arra, hogy a 3,8 millió munkanélkülivel szemben az országban félmillió betöltetlen munkahely van.
Roland Koch őszintén bevallja, hogy amerikai példát akar követni, átvéve a több mint ötmillió lakosú Wisconsin állam eljárását, ahol 1997-ben még negyvenezer személy kapott szociális segélyt, most viszont már csak hétezerötszáz.
A nyolcvanszázalékos csökkenés elsősorban azoknak a jóléti ügynökségeknek a munkájára vezethető vissza, amelyek nem készpénzt adnak a náluk jelentkezőknek, hanem személyes segítséget alkalmas munkahely vagy megfelelő lakás felkutatására, a gyerekek elhelyezésére.
A kereszténydemokrata miniszterelnök indítványa a szociáldemokraták soraiban is pozitív visszhangra talált, így az SPD-képviselő Klaus Lennartz felszólította Walter Riester szövetségi munkaügyi minisztert arra, hogy gondosan tanulmányozza Roland Koch koncepcióját már csak azért is, mert a Németországban szociális segélyt élvező személyek (2,7 millió) húsz százaléka nem jogosult e támogatásra, egymillió pedig alkalmas arra, hogy dolgozzon.
„Senkit nem akarunk rákényszeríteni, hogy szabad ég alatt éjszakázzon vagy éhezzen! De rá kell mutatni arra a különbségre, amely fennáll a létminimum és a nálunk tapasztalható állami szociális gyakorlat között” – hangoztatta Roland Koch.