Bokros áll a Hargitán

Ifjú barátom, a gimnazista Kristóf nem hitt a szemének: miközben a New York-i ikertorony összecsuklását figyelte a képernyőn, az az érzése támadt, hogy ezt a jelenetet már látta valahol. Gyorsan le is emelte a polcról a PC Guru című szórakoztató informatikai magazin egyik 1997-es számát, amelynek címlapján a World Trade Center látható, amelyből lángfelhő tör elő, s repülőgépek közelednek baljósan feléje – igaz, a farkukon nem félhold, hanem sarló-kalapács látható. (Ebből is látszik, hogy a korszerű ellenségkép kidolgozása mind ez idáig váratott magára: az átmeneti érában „hozott anyagból” dolgoztak.) Kristóftól tudom, hogy a beszédes grafika számítógépes játékot hirdet, amely a következő fikcióra épül. Egy professzor feltalálja az időgépet, visszamegy az időben, s még a bebörtönzése előtt megöli Hitlert. Ettől megváltozik a történelem: nem születik meg a Mein Kampf, s nem lesz Harmadik Birodalom sem. Második világháború viszont igen: Amerika és a Szovjetunió között. Az oroszok épp a játék kezdetekor semmisítik meg a szövetségesek atomrakéta-bázisát. Itt lehet beszállni a virtuális háborúba – mindkét oldalon. A küldetések között szerepel például a Pentagon lerombolása ejtőernyősökkel, a Világkereskedelmi Központ elfoglalása tankokkal, az Eiffel-torony átalakítása halálos fegyverré, a bujkáló amerikai elnök foglyul ejtése, a Pearl Harbor-i hajóhad elsüllyesztése tengeralattjárókkal. (Igaz, a végén a Kremlre is atombombát kell dobni.) A program „hibája”, hogy a szabadságszobor lerombolásában nem lehet aktívan részt venni, csak demóként gyönyörködni benne. Négy éve gyakorolhatta ezeket a vakmerő hadműveleteket a számítógépén a világ bármely tanulékony terroristája. Csoda-e, ha ráuntak, s kicsit továbbfejlesztették a szoftvert?
n
„A boszik veszélyesek: meg kell támadnunk őket, nehogy ők üssenek rajtunk” – mondják a mókás szellemek a Casper és Wendy című animációs filmben. A sztori szerint a szellemek és a boszorkányok ősi ellenségek, szembenállásuk az időtlenség ködébe vész. A gyerekek bizonyára könynyedén átsiklanak a „megelőző csapás” e játékos formában adagolt elméletén; legfeljebb a tudatalattijukban ülepedik meg ez a lehetséges túlélési stratégia. Gerő András azonban zsenge gyermekkorában aligha láthatta Casper kalandjait (ez csupán az ezredvég járulékos szellemi terméke), mégis így ír a manhattani gyilkos rombolás kapcsán a Népszabadságban: „De van, lehet egy másik logika is, ami hagyományos normáinktól eltér, s az önvédelem fogalmát nem köti össze azzal, hogy a bűnt előbb el kell követni, és csak utána lehet védekezni. Ez a másik logika prevencióban, megelőzésben gondolkodik. Azt mondja: tudom, hogy azok ott mifélék; tudom, hogy a vesztemre törnek; tudom, hogy a népemet akarják gyilkosságokkal megfélemlíteni, államomat lerombolni. Ha lehet, akkor nem várom ki, amíg cselekednek, hanem én lépek előbb. Ezt a logikát – nem mindig következetesen – eddig mindössze egy kis állam, Izrael alkalmazta.” S mivel ezt nem a privát naplójába írta egy polgár, hanem közérdekűen az újságba, nem tudunk átsiklani fölötte, hogy ezek szerint Izrael ugyanazt vallja, mint a hóbortos szellemek a kedves boszikról: „A terroristák veszélyesek: meg kell támadnunk őket, nehogy ők üssenek rajtunk.” S ez már korántsem mese, kedves gyerekek. A kommentátorok a fekete kedd nyomán „a világ izraelizálásáról” beszélnek, míg Amerika egyelőre még a klasszikus „fogat fogért” elv alapján kívánja foganatosítani a minden korábbinál szörnyűbb bosszúállást. Ám ha az izraeli „megelőző” logika kerekedik felül, Washington a korlátlan katonai felhatalmazás birtokában bárkit likvidálhat a sártekén anélkül, hogy annak bűnösségét az ítélet-végrehajtást megelőzően bizonyítania kellene. Az ártatlanság vélelmének római elvét ekkor észrevétlenül felváltja a bűnösség vélelme, a jogállamot a legerősebb állam joga. Liberális gondolkodóink, akik egyrészt éppúgy bosszút lihegnek a „szabad világ” megtámadása miatt, mint a nem liberálisok; másrészt viszont – némi okkal – afölött búsonganak, hogy a háborús pszichózis megerősíti a rendpártiság iránti vágyat az emberekben (azaz a szabad világ nem automatikusan szabad demokrata), erre az apróságra nemigen figyelnek. Szellemi kivégzőosztagot állítanak fel Csurka István szerencsétlen időzítésű nyilatkozata miatt, miközben (a higgadt hangvételű politológusi kommentároktól a mosolyszünetes Heti Hetesig) voltaképpen ugyanazt ragozzák, amit Csurka: bár az Egyesült Államok ártatlan áldozata a kamikazemerényletnek, s ezért a jog- és humánumtisztelő kultúrák részvéte és rokonszenve egyértelműen az övé; az általa vezérelt globalizáció negatív hozadékait mindeddig a szőnyeg alá söpörte az új évezred világrendje.
A globalizáció egyelőre nem mindent elsöprő világvallás, hogy máglyára való eretnekség lenne megkérdőjelezni egyes hittételeit. A „boszik” rajtunk ütöttek – de ők is a globalizáció termékei. Hol az a forgatókönyvíró, aki ebben az esetben (megóvandó és átmentendő a zsidó-keresztény morált, a mégiscsak humanizmusra épülő atlanti civilizációt) szállítani képes az igazán szellemes megoldást?
*
Bokros Lajos közgazdasági előadókörúton volt keleti országszomszédunk magyarok lakta városaiban. Ady Endrének a halálos ágyán elrebegett sóhaja aktuálisabb, mint valaha: „Erdély, mi lesz veled?”