Globális támadás

Ez az Amerika-ellenes nyíltszíni terror nyilvánvalóan ugyanolyan komoly sebeket ejt majd a lelkekben, mint amilyeneket a koreai vagy a vietnami háború okozott. Az értelmetlen emberáldozatok ilyen mérvű nagyságrendje ismét földig rombolja az amerikai álomba, az egypólusú igazságos világrendbe, a legyőzhetetlen hadseregbe vetett, már-már misztikussá fokozott hitet. Ez lehetett a kitervelők és elkövetők legfőbb célja. De könnyedén párhuzam vonható Mathias Rust egykori Vörös téri leszállásával is: mindkét helyen végzetesen nyitott volt az ország fölötti égbolt. A különbség számottevő. Ott a demokrácia mutatott elegáns fityiszt a megrendült kommunista világhatalomnak, itt az erőszak fanatikus kultusza sújtott le. Várható, fejek fognak hullani.
Ennyi közpénzen fenntartott és ennyire hatástalan katonai és hírszerző gépezetet még nem látott a demokratikus világ! – mondja most sok elkeseredett, amerikai állampolgár. Igazuk van. A tragédia kapcsán nemcsak a külső és belső nemzetvédelmi intézmények vezetőinek helyzete, de a részben alkalmazkodni képtelen, merev katonai stratégák, és a jól jövedelmező, hagyományos hadügyi bizniszben érdekelt lobbi is megrendülhet. Amerikának az esmények után a modern kor újfajta hadviseléséhez kell korszerűen és olcsón átszabnia haderejét, védelmi képességeit, és nem utolsósorban világszemléletét. A szörnyű támadás nem véletlenül történt az egykori Camp David-i megállapodás évfordulóján. A célpont áttételesen a közel-keleti békefolyamat végleges megtorpedózása, és ezáltal maga a zsidó állam volt. A globálissá terebélyesedő terrorizmus kísérletet tett arra, hogy lokális emberi drámákat nemzetközi tragédiákká eszkaláljon. A szabad világ elmélázott, nem akarta idejében észrevenni a feje felett tornyosuló sötét felhőket. A kenyai és tanzániai nagykövetségek, az orosz, görög és svájci érdekeltségek, a jemeni csatahajó megtámadása intő jel volt. Időben látni kellett volna a világot átszövő pénzügyi elit ellenfeleinek dühödt elkeseredését, növekvő indulatát és legvégül azt, hogy Izrael állam támogatásával az Egyesült Államok totálisan szembefordul az arab földrész muzulmánjainak tömegeivel. A Bush család és rajta keresztül a felmagasztalt amerikai életforma most szörnyű leckét kapott: a mindent elsöprő iraki Sivatagi viharral szemben megérkezett a tűzzel pusztító „muszlim–tálib átok”, vélhetően és valószínűsíthetően Oszama bin Laden képében. Egy démonizált milliomos az egész kulturált emberi civilizációval szemben! Ugye nem gondolják komolyan? Itt többről, vallások, eszmék, történelmi hagyományok indulatos összecsapásáról van szó, egy lappangó és időzített, modern vallási háborúról. Soha ne keverjük tehát össze az okot az okozattal. Az Egyesült Államok elnöke, George W. Bush tapasztalt politikus, jó elnök, akit szeretnek honfitársai, és sok híve van szerte a világon annak az értékrendnek, melyet képvisel. Reméjük, lesz annyi bölcsesség és higgadtság döntésében, hogy csak a bűnözőkre sújt le.

A szerző az Inconnu Művészcsoport tagja