A Híd

Európa legnagyobb folyójának 2400 kilométernyi hajózható hosszán tegnapig (ha jól számoltam össze a térképen) 82 híd szolgálta a közúti és vasúti közlekedést. Öt korábban épült híd háborús cselekmények következtében ronccsá vált, négy 1999-ben Jugoszláviában, és az Esztergomot Párkánnyal összekötő vashíd még 1944 utolsó napjaiban. A második világháború végjátszmáját egyetlen Duna-hidunk sem élte túl egészben, legtöbbjük középrészét a visszavonuló csapatok berobbantották a folyóba. Újjáépítésük viszonylag hamar megtörtént, a magyar főváros híres-szép hídjai – az új Erzsébet híd kivételével, amely csak 1964-re készült el – három év múltával ismét álltak.

Az esztergomi Mária Valéria híd azonban több mint fél évszázad alatt a Közép-Európában megdermedt idő szomorú jelképévé vált. Amikor újként átadták a forgalomnak, 1895 augusztusában, a jobb parti érseki székvárost kapcsolta össze a vármegyéhez tartozó folyón túli községekkel, s természetesen az akkori Felső-Magyarországgal. 1920 után határátkelővé vált a 496 méter hosszú vashíd, a trianoni Magyarország és az újszülött Csehszlovákia közt. 1938-tól ’44-ig ismét országon belülre került, majd – csonka pilléreivel – a szocializmust építő baráti szomszéd népeket „kötötte össze”.
Az 1989-es történelmi fordulatnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a híd újjáépítése szóba kerülhessen. Két év múlva már mindkét oldalon működtek civil szervezetek, amelyek a szívükön viselték a híd sorsát. A szlovák–magyar alapszerződés érintette a híd kérdését is, azonban a kormányközi megállapodás szerinti beruházási programot, amelyhez az EU PHARE-támogatása is kapcsolódott, a Meciar-érában továbbra is a megszokott „tempóban” kezelték.
Az 1998. évi újabb politikai változás hozta meg azt a kedvező légkört, amelyben megindulhatott végre a hídépítés a két ország között.1999. szeptember 16-án a Duna határvizén, a Rákóczi motoros fedélzetén írta alá Mikulás Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök a kormányközi szerződést az ötmilliárd forintos költséggel magvalósítandó hídrekonstrukcióról. Hetekkel később már meg is kezdődtek a munkálatok, amit a két város polgárai az utóbbi időben már családi programként, történelmi látványosságként kísértek szemmel. A terv szerint az idei év végére kellett volna befejeződnie az építkezésnek...
Ma déltől újabb híd szolgálja a közúti és a gyalogosforgalmat a Dunán. Megpihenhet az öreg komp a pillérek tövében, miután 56 esztendeig vitte-hozta az embereket Esztergom és Párkány között. Éjszaka, jégzajlás idején nem kell többé száz kilométert kerülni Komárom felé. Az átjáró hossza 519 méter, szélessége 11 méter, de ennél fontosabb adat, hogy a térség több százezer lakóját köti össze. Itteni magyarokat, „ottani” magyarokat és szlovákokat egyaránt.
A térkép szerint a sulinai Duna-torkolattól fölfelé számolva az első 850 kilométeren 4 híd van, a következő 600 kilométeren 9, a magyarországi 400 kilométeres szakaszon összesen 16 híd; Ausztriában 25, Németországban 28 szilárd átkelőhely feszül a partok közt. Minél nyugatabbra haladunk, annál sűrűbben kelhetünk át hidakon. Mostantól eggyel több helyen.