A név kötelez

Kíváncsi szemmel leste a világ, hogy Amerika januárban beiktatott új elnöke miként veszi majd a külpolitika szerteágazó ösvényeinek éles kanyarulatait

George W. Bush kampánya alatt nyújtott ez irányú teljesítménye enyhén szólva nem volt túl meggyőző, de elnökségének első nyolc hónapjában sem mutatott fel semmi olyat, mely a középszerűnél jobbra lett volna értékelhető. Úgy tűnt, mintha a mögötte álló, tapasztalt – javarészt apjától örökölt – stáb ellenére ez a cowboymentalitású texasi politikus képtelen lenne navigálni a nemzetközi diplomácia kifinomultsággal és képmutatással feszített víztükrén.
És akkor elkövetkezett szeptember 11. vészterhes, tragikus napja. Olyan csapás érte Amerikát, melynek súlyosságát a hírneves Pearl Harborhoz viszonyítani csak történelmi távlatból lehetséges – ámbár most megelőlegezhető, hogy az előbbi felé dől majd a mérleg. Az ifjabb Bush olyan szituációba csöppent, melyhez hasonlóról Pearl Harbor nemzedékétől, a csendes-óceáni hadszíntéren harcoló apjától sokat hallhatott. Egyik pillanatról a másikra megelevenedett „a kor, melyben még voltak hősök”, s amelyben az orvtámadó japán Zérókkal felvették a harcolt az önkéntes amerikai pilóták.
Most ismét ütött az óra, amikor Amerikának „kemény férfiakra” van szüksége. A fiú, akinek apja pilótaként végigharcolta a második világháborút, majd elnökként kiűzte Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból, most lehetőséget kapott a sorstól, hogy felnőjön ahhoz a hírnévhez, melyet családnevében hordoz. Ez a történet nemcsak egy államfőről szól, akinek meg kell védenie s ezzel párhuzamosan háborúba kell vezetnie nemzetét. George W. Bush elnökként szeretne apjához és az amerikai történelem nagyjaihoz hasonlóan megállni helyét egy sorsfordító időszakban. Meg kell birkóznia azzal a nyomással, mely az amerikai társadalom részéről nehezedik rá. Bush azok támogatásával győzött az elnökválasztáson, akik Amerika vezetőjének egy kemény, határozott, de egyszerű, a hagyományos értékekhez ragaszkodó államférfit akartak, olyat, aki nem folytatja a tisztség Clinton nevével fémjelzett tekintélycsökkentését. Egy John Wayne-t szerettek volna látni az elnöki székben, s most itt a konfliktus, mely nélkül egyetlen westernhős sem nőhet naggyá. A kérdés csak az, hogy szembesülve a vállaira nehezedő feladattal, vajon George Bush a terrorizmus elleni harc lápos ingoványában hosszú távon is képes lesz-e a helytállásra.