Az év menedzsere díjjal tüntették ki önt tavaly, a Matáv-papírok árfolyama idén a kibocsátási értéke alá zuhant. Feldolgozta e két tényező disszonanciáját?
– A Matáv egyetlen vezetője sem repesett az örömtől az árfolyamok láttán. Kissé beszűkültek a piaci lehetőségeink. Számítottunk rá, persze, hogy a beinduló verseny és a piaci igények korlátozzák a vezetékes telefonhálózatok terjeszkedési lehetőségét, csak kicsit későbbre vártuk a vezetékes piac telítődését.
– Őszintén szólva meglep bennünket, hogy nem külső okokkal magyarázza a részvények gyenge szereplését.
– Ha gondolják, tarthatok egy kiselőadást a távközlési szektort sújtó általános gazdasági helyzetről, de méltatlan lenne. Igazából három oka volt az árfolyamesésnek. Az egyik a Matáv teljesítménye, amivel mi magunk sem voltunk elégedettek. Befolyásoló tényező a többségi tulajdonosunk, a Deutsche Telekom szereplése is. Ugyanakkor pedig az a kiábrándulás is hatott ránk, amely a világban az internettechnológiát jellemzi. Hasonlóképpen esett a távközlési papírok árfolyama mindenütt, mint Magyarországon, Amerikától Csehországig.
– Mennyit veszített a részvények mélyrepülésén? Kiszámolta már?
– A magam anyagi helyzetéhez képest rengeteget. Hetvenezer részvényem van.
– És nem adott túl rajtuk?
– Amíg a Matávnál dolgozom, nem adhatom el a részvényeimet. Ezzel másoknak tartozom. Akkor sem adtam el, amikor csúcsra járt az értékük.
– Bízik abban, hogy valamikor megtérül a vesztesége?
– Az Amerikát ért terrortámadás utáni hetekben a lapok arról számoltak be, hogy jelentős mértékben javult a telekommunikációs ágazat megítélése. Ismét a – hogy úgy fogalmazzak – nyerő ágazatok közé sorolják a befektetők. Az emberek kevesebbet utaznak, inkább a távközlés eszközeit veszik igénybe. De ami ennél is lényegesebb: a Matáv menedzsmentje mindent megtett annak érdekében, hogy megállítsa a papírok értékvesztését. Az egyik ilyen akció volt a Westelre vonatkozó opciónk lehívása is. Mindemellett pedig törekszünk a fokozott teljesítménynövekedésre, ami szintén a társaság értékét emeli. Az elmúlt hetek árfolyam-emelkedésében is azt látjuk viszszaigazolódni, hogy megtaláltuk az ehhez szükséges motorokat.
– Ez a magyarázata annak is, hogy a tulajdonos úgy ragaszkodik a Matávhoz, mint valami családi ezüsthöz? Hiszen a Deutsche Telekom is „lerongyolódott”, az elmúlt időszakban rendre vált meg különféle érdekeltségeitől, csak hogy készpénzhez jusson.
– A Deutsche Telekom stratégiai jelentőséget tulajdonít a Matávnak, de érzelmi szempontból is fontosnak tartja. Ez volt ugyanis az első nemzetközi befektetése, itt állt arra a pályára, ami számára a globális üzleti teret jelenti. Az érzelmi és a stratégiai motiváció pedig nem ütközik: a társaság Kelet- és Közép-Európában nagyon erős, egymással szoros kapcsolatban álló cégláncolatot alakított ki. Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban és Macedóniában szerzett magának pozíciót.
– Mind-mind monopolpozícióban lévő cégekben.
– A székházunk bejáratánál van egy óra, ami visszafelé számolja a napokat. Nem figyeltek fel rá? Ma, beszélgetésünk idején nyolcvanhatot mutatott. Ez azt jelenti, hogy ennyi napunk maradt még hátra a piacnyitásig. Úgyhogy ami a monopolhelyzetet illeti, az csak ideig-óráig igaz. A Deutsche Telekom pedig megszenvedte már a piacnyitás folyamatának minden apró részletét, hiszen a német piacon 1998 óta volt idejük megismerni a liberalizáció velejáróit.
– Számítanak-e arra, hogy a magyar piac megnyitása után tömegesen pártolnak el önöktől az ügyfelek?
– Kétségtelen, a hagyományos szolgáltatásban, a vezetékes távközlésben elszenvedünk némi veszteséget.
– Már csak azért is, mert a nyugdíjasok nem felejtették az 1999-es áremelést, amikor nem a hívások díját, hanem az előfizetési díjat emelték. Vagy gondolják, hogy az idősebb korosztály nem vállalja majd a szolgáltatóváltással járó kellemetlenségeket? Tudja-e, hogy akkoriban a politikusok azt mondták, hogy a gyógyszergyártók és a Matáv vitte el a tízszázalékos nyugdíjemelést?
– Aláírom, hogy a díjemelés nagyon sok ember számára komoly megterhelést jelentett, de azért azt a tíz százalékot nem vállalnám fel.
– A felét. A másik a gyógyszergyártóké…
– Joggal észrevételezték a politikusok az áremelést. Az a dolguk. Nekünk meg az, hogy fenntartható és stabil üzleti modellben gondolkozzunk. Nyilván nem értesültek róla, ennyire nem lehetnek tájékozottak, de az inkriminált díjemeléssel piacra dobtunk egy olyan díjcsomagot, amellyel jelen pillantban négyszázezer család él, ebben hatvan százalékkal mérsékeltük az átlagos előfizetői árszintet.
– Ez valóban kimaradt. Talán azért, mert a mobiltelefont preferáljuk. De ami még érdekesebb: azt hallottuk, hogy Katona Kálmánnak, a távközlésért felelős egykori miniszternek is azért kellett távoznia a tárca éléről, mert „lenyelte” az önök árajánlatát.
– Személy szerint kimaradnék a miniszter úr sorsát illető találgatásokból. A havi alapdíj emelése nem valamiféle furfang, hanem üzleti szükségszerűség volt. A hálózatokat, a vezetékeket, a készülékeket karban kell tartani, ami tetemes kiadásokkal jár. A beszélgetési díjat könnyebben elfogadják az emberek, mert arról tudják, hogy miért fizetnek. A karbantartási, eszközfenntartási tevékenységünkkel közvetlenül alig-alig találkoznak, pedig ez az alapja annak, hogy az otthonaikban rendelkezésükre álljon a telefon.
– Azt azonban hallják, olvassák, hogy hatvan-hetvenmilliárd forintos nyereségre számít a Matáv, amit elég nehezen emésztenek meg, miközben folyamatosan emelkedik a telefonszámlájuk összege.
– Ami a Matáv eredményességét illeti, a részvényárak kapcsán kicsit megvilágítottuk. Ugyanakkor bennünk másképp merülnek fel ezek a kérdések. Egy adott iparágban, egy adott méretű társaságnál mekkora profitot tudunk létrehozni megfelelő befektetések mellett. Évente 120–140 milliárd forint közötti összeget fektetünk be, ezt vessük össze a profitvárakozással és kitűnik, hogy nagyjából a fele, háromnegyede térül meg nyereségként. Ha ez sincs, akkor nem tudunk fejlődni, hiszen hitelekhez sem jutunk hozzá. A Matáv tízéves fennállása óta három esetben fizetett osztalékot, a legkisebbet, amit egy cég adhat, nagyjából 12–13 százalékot. Tehát még arról sincs szó, hogy a minimális profitot a tulajdonosok kivonnák az országból.
– A napokban nyújtottak be a Hírközlési Főfelügyelethez egy javaslatot, amely azt taglalja, milyen módon tudja hozzáférhetővé tenni a Matáv saját hálózatát más szolgáltatónak. Körvonalazták a díjakat is?
– Feltételeket, így árakat nem tartalmaz az anyag. Gyakorlatilag azt a folyamatot részletezi, hogy nekünk mit kell tennünk abban az esetben, ha egy szolgáltató jelzi igényét a hálózathoz való hozzáféréshez. Az árat külön rendelet határozza majd meg, a költségek alapján, amit szintén a szabályozó hatóságnak kell elismernie.
– Ez ismerősen hangzik. Az energiaiparban már több pert helyeztek kilátásba az állam ellen, mert a szolgáltatók szerint az energiahatóság alábecsülte a költséghányadost.
– A Matáv eddig egyszer sem perelte az államot, nem is hiszem, hogy erre sor kerülhet. Olyan rendelet formálódik, amely minimalizálja a vitás kérdések körét.
– Meghallgatták a leendő konkurenciát is, amikor a hálózati hozzáférés folyamatát véglegesítették?
– A teljes folyamat egyeztetésen alapul. A legfelsőbb törvény-előkészítő fórum, az informatikai kormánybiztosság mindvégig konzultált a piac jelenleg elérhető összes szereplőjével. Meg tudom erősíteni, hogy olyan rendelkezések, megoldások születnek, amelyek ha nem is esnek egybe minden szereplő érdekeivel, de logikusak és végrehajthatók. Túloznék persze, ha azt mondanám, hogy nem várhatók viták. Szinte biztos, hogy lesznek. Főként a piacnyitás kezdetén. Ugyanis adódhatnak olyan helyzetek, amelyekre a törvénykezés előkészítése során még csak gondolni sem mertünk. Sem mi, a szolgáltatók, sem pedig a jogalkotók. Viszont létezik egy döntőbizottság, amely gyorsan és hatékonyan fel tudja majd oldani a vitás kérdéseket anélkül, hogy azokat hosszas bírósági eljáráson kellene rendezni, és ami még fontosabb: anélkül, hogy a telekommunikációs szolgáltatásokban zavarok merülnének fel.
– Részletkérdés, de egyik neuralgikus pontja a szabályozásnak az internetdíjak megosztása. Mit jelent ez egyáltalán?
– Ezt én is szeretném tudni. A törvény ugyanis nagyon dodonai módon azt mondja, hogy meg kell osztani a díjakat. Én pedig megkérdeztem ennek az ügynek a szószólóit, az internetes cégeket, hogy egészen pontosan mire gondolnak, de nem tudtak konkrét választ adni. Abból indultak ki, hogy a Matáv csúcsidőben mintegy nyolc, az esti órákban pedig négy forintot kér az internetezőktől a telefonhálózat használatáért. Ha ennek a felét az internetszolgáltatóknak odaadjuk, mindenki boldog lenne. Én is boldog lennék, ha ténylegesen ennyit fizetne az internetező, de nem fizet ennyit, mert a felét már rég átengedtük az ügyfeleknek kedvezmények formájában. Mi egyébként vállalnánk a megosztást, ha valamit is remélhetnénk cserébe az internetszolgáltatóktól. Igaz, ők azzal érvelnek, hogy az internetezők tábora révén gyakorlatilag előfizetőket toboroznak a Matávnak, de hát ez sem igaz. A legnagyobb előfizetői toborzóhelyek a nagyvállalatok vagy mondjuk az OTP Bank, vagy az államigazgatási szektor, de semmiképpen sem az internetszolgáltatók. Mindent egybevetve: amióta megjelent a törvény, azóta várom, hogy végre valaki elmagyarázza számunkra, egészen pontosan mit kell értenünk az internetdíjak megosztása alatt.
– Meglehetősen csendben zajlott a piacnyitás folyamata, értjük alatta, hogy nem fordult a nyilvánossághoz egyetlen érdekelt fél sem azzal, hogy elégedetlen lenne a szabályozás előkészítésével. Ez azt jelenti, hogy minden a rendes kerékvágásban halad, és januártól különösebb fennakadás nélkül megnyílik a távközlési piac?
– Alapvetően nem lesz csúszás, bár én egyre inkább azt mondom, hogy a teljes folyamat késett. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel várhassuk a nyitást, legalább egy évvel korábban kellett volna elkezdeni az előkészületeket. Ha december 23-ára elkészülünk, nyugodt lélekkel kijelentem, hogy világrekorderek leszünk. Egyetlen helyen sem volt még arra példa, hogy fél évvel a vonatkozó törvényi keret és pár héttel a szabályozó rendeletek megjelenése után elkezdődjék a távközlés liberalizációja.
Straub Elek elnök-vezérigazgató 56 éves, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnök, majd mérnök-közgazdász végzettséget. 1970 és 1980 között a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Központját irányította főosztályvezetőként. 1980-tól a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályvezetője, majd elnökhelyettese, valamint a kormány informatikai tanácsadója és informatikai fejlesztési bizottságának vezetője volt. 1990-ben az IBM Magyarország vezérigazgatója lett. A Matáv vezérigazgatójává 1995-ben nevezték ki. A társaság igazgatóságának tagja 1995-től, majd elnöke 1996 januárjától. Számos szakmai elismerésben volt része. Legutóbb Magyarországon elnyerte Az Év Menedzsere, külföldön pedig Az Év Vezérigazgatója címet.
orosz-ukrán háború
Zelenszkij szerint a NATO képes reagálni orosz dróntámadásra anélkül, hogy belesodródjon a háborúba
