Brit harckészség a válságövezetben

A brit kormány a második világháború óta nem látott támogatást élvez a terroristák ellen meghirdetett háborúban. Még az ugyancsak népszerű falklandi hadjárat ellen is többen emelték fel a szavukat. Hétfőn este az alsóházban csak egy képviselő – mellesleg: kormánypárti képviselő – kérdőjelezte meg, hogy az afgán terület elleni rakéta- és légitámadások összeegyeztethetők a nemzetközi jog előírásaival. Iain Duncan Smith, a konzervatív ellenzék vezetője pártja konferenciájáról sietett vissza, hogy biztosítsa a kormányt az ellenzék támogatásáról ebben a hadviselésben. Charles Kennedy, a Liberális Demokrata Párt vezetője, aki korábban kétségbe vonta az Oszama bin Laden ellen felhozott terhelő bizonyítékok meggyőző erejét, ezúttal szintén indokoltnak nyilvánította a fegyveres akciót, hiszen Bin Laden a saját tévéállomása által sugárzott nyilatkozatában sem tagadta terrorista tevékenységét, sőt további terrorral fenyegetőzött.
Az ománi hadgyakorlaton részt vevő, mintegy 23 ezer főnyi brit haderőt a közel-keleti térségben tartják, a gyakorlatokon résztvevő tekintélyes flottával együtt. Az afgán célpontok elleni hétfői brit támadásokban brit erők nem vettek részt, de valószínű, hogy a vasárnap tevékeny két angol tengeralattjáró újból bombázni fog afganisztáni célpontokat. Úgy tudni, hogy brit harci gépek egyelőre nem kerülnek közvetlen bevetésre Afganisztán légterében, habár a királyi légierő logisztikai támogatást nyújt a hadműveletekhez.
A polgári védelem területén megszigorították a szigetországba beutazók és poggyászuk ellenőrzését, és további intézkedéseket hoztak a terroristák számára esetleges célpontul szolgáló épületek és létesítmények védelmére.
Szárazföldi katonai alakulatok bevetéséről nincs szó, habár katonai szakértők szerint a terroristák ellen szövetkezett országok jól tennék, ha legalább korlátozott célokra haderőt küldenének az országba. Ezzel ugyanis megcáfolnák a tálibok és szövetségeseik kérkedését, hogy az orosz példán okulva a nyugati hatalmak nem mernek katonákat küldeni Afganisztánba.
A brit belpolitikára Ulsterben van hatással a háború. A Sinn Fein mint az IRA terrorszervezet politikai szárnya, bizonyos fokig védekező állásba szorult, mert a köztársasági mozgalom legfőbb pénzügyi bázisának számító Amerikában szeptember 11. óta semmiféle terrorszervezetnek nem kedvez a hangulat. Az ulsteri unionisták ettől felbátorodva követelik a Sinn Fein kizárását az ulsteri kormányzatból, amíg végre nem hajtja a régóta követelt lefegyverkezést. Gerry Adams, a Sinn Fein vezetője saját kérésére felkereste a Downing Streeten a brit miniszterelnököt. Kifejezte aggályát, hogy az egész békefolyamatot zátonyra futtathatja, ha David Trimble nem tér vissza az ulsteri kormányzat élére, és ha megkísérelik kizárni a Sinn Feint a tartomány kormányzásából.

Brit újságírónő a fogva tartásáról. Az afganisztáni tálibok fogságából hétfőn szabadult brit újságírónő jobban tart édesanyja haragjától, mint tálib fogva tartói vallatásától. Erről maga Yvonne Ridley számolt be szabadulása utáni első interjújában, amelyet saját lapjának, a londoni Daily Expressnek adott Pakisztánból. A 43 éves tudósító elmondta, hogy a körülményekhez képest fogva tartói „előzékenyen és tisztelettudóan” bántak vele dzsalálábádi és kabuli őrizete idején. Elmondta, hogy fogsága idején végig magánzárkában volt, ahol fogkrémje és szappana dobozának belső oldalát használta fel arra, hogy titkos naplót írjon. Amikor a tálibok közölték, hogy szabadon engedik, nem hitt nekik, azt gondolta, hogy az ígéret gyilkos trükk. „Csak amikor leültem egy pakisztáni illetékessel teázni, akkor eszméltem rá, hogy szabad vagyok…” (MTI)