Ha egy társadalomban a családok döntő többsége működésképtelen, a társadalom is az. Hiszen nincs meg az a közösség, amelyben megtanulhatjuk a szocializációt, megtanulhatjuk azt, hogyan lehet a társadalomba beilleszkedni, hogyan lehet másokkal együtt élni. Ha megnézzük a statisztikákat, azt, hogy az elvált szülők gyerekei által alapított családok hogyan tudnak működni, a mutatók sokkal rosszabbak, mint azon esetekben, amikor ép, kétszülős családokból indulnak a fiatalok. Ma intézményekkel próbáljuk pótolni mindazt, ami korábban a család feladata volt. A családi nevelés mint iskolai feladat természetesen lehet a hiánypótlásnak egy eszköze, de nem lehet pótolni a tanórán azt, amit a családban nem kapott meg a gyermek. A családi nevelésnek ugyanis a legfontosabb eleme a szeretet. A gyermekek az átalakulás vesztesei. Elszegényedésük nem 1990-ben kezdődött, de utána gyorsult fel. A megszülető gyermekek közel egyharmada szegénnyé válik, vagy olyan családba születik, amelyik a gyermek megszületésével válik szegénnyé. Nemcsak a szegényeknek születnek gyermekeik, de a gyermek megszületése az egyik legnagyobb szegénységi kockázati tényező. A gyermekes- szegénység-kockázatok közül a legrosszabb helyzetben a gyermeküket egyedül nevelő szülők vannak és a három vagy annál több gyermekkel rendelkező nagycsaládosok. Szegénységkockázataik az átlag háromszorosát is meghaladják. A nagycsaládban élők kevesebb mint egyötöde roma származású. A tartósan szegények között több mint kétszer annyian vannak nagycsaládos romák, mint nagycsaládos nem romák. A nem roma nagycsaládosok inkább az átmenetileg szegények között vannak többen.
1990-et és 1999-et összehasonlítva a jóléti kiadások 15-20 százalékot veszítettek reálértékükből. Ha a jóléti kiadások 27-28 százalékát teszik ki az ország költségvetésének, akkor ez az EU-átlagnak nagyjából megfelel. A helyzet azonban mégsem megnyugtató. Ennek legfőbb oka az, hogy ennek a 28 százaléknak csak nagyjából 10 százaléka az, amit rászorultsági alapon osztanak szét. 1990 és 1999 között továbbá a központi költségvetésben 31 százalékra csökkent a lakáshoz, településhez és régióhoz köthető kiadásoknak az aránya. 1998 előtt tehát arról a területről történt a legnagyobb mértékű elvonás, ahol most a hajléktalan családok krízise a jellemző.
A szociális bérlakásként számbajöhető lakásvagyon magántulajdonba került. A lakásoknak mindössze 5-7 százaléka a hozzáférhető bérleti alapon. Az EU-ban ezzel szemben a lakások körülbelül 60 százaléka magán, 20 százaléka magántulajdonban van, de bérlakásként működik, és további 20 százalék szociális bérlakás. 2000-ben a következőket rögzítette egy tanulmány: „... a lakhatással három törvény foglalkozik: a lakástörvény, a szociális törvény és a gyermekvédelmi törvény. Ezek köszönő viszonyban sincsenek egymással. A már hajléktalanná vált családok esetében jelenik meg az igénybevételi jogosultság meghatározásának a hiánya. Sehol sem találjuk meg a magyarországi jogszabályok között azt, hogy melyik család minősül hajléktalan családnak, és mint ilyen mire van joga. Csupán arról beszél a jogszabály, hogy családok átmeneti otthonát kell működtetni. Ez kb. 400 család elhelyezését teszi lehetővé Magyarországon, ugyanakkor tízezres, ha nem százezres számban vannak családok, akik rászorultak lennének.”
A közhiedelemmel ellentétben a család nemcsak szerető és védelmet adó közösség, hanem a legbrutálisabb fizikai erőszak színtere is. Amerikai szociológusok írják: az otthon a legerőszaktelibb szociális alrendszer. Bár Magyarországon a kiskorúak ellen elkövetett cselekményekre nem irányul kellő társadalmi figyelem, a már rendelkezésre álló adatok nem megnyugtatók. A bűncselekmények sértettjévé váltak 20 százaléka, tehát minden ötödik, még a 14. évét sem töltötte be. Az emberölés sértettjei közül 7-8 százalék, a súlyos testi sértés elszenvedőinek 7-9 százaléka gyermekkorú. Az 1990-es években a szexuális bűncselekmények több mint 40 százalékát gyermek- vagy fiatalkorú sérelmére követték el.
Magyarországon minden második, halállal végződő bűncselekmény „családi ügy”. A brutálisan agyonvert, agyonszúrt, felgyújtott vagy más módon megölt áldozatok fele nem csupán ismerte, hanem egykor szerette is gyilkosát, hiszen szülője, gyermeke, testvére, házastársa, élettársa volt. A családsegítés intézménye 1985-ben alakult ki Magyarországon. A szociális törvény 1993-ban definiálta a családsegítést , ugyanakkor ennek kötelező bevezetési határideje egyre tolódott, és csak 1999-tól vált kötelezővé. A gyermekjóléti szolgálat már 1998 elején kötelezővé vált. A kiépítési kötelezettség tekintetében a gyermekjóléti szolgálatok közel száz százalékban megalakultak. A családsegítő szolgálatoknál a szám ennél alacsonyabb. Van egy alap- és egy kiegészítő normatíva erre a szolgáltatásra, amit csak az önkormányzat hívhat le, és csak az önkormányzattal kötött szerződéssel lehet hozzáférni. A két normatíva együtt szűken fedezi a költségeket egy harmincezer főt számláló településen. A kistelepüléseken nagyok a gondok. Itt társulásokat hoznak létre, tekintettel arra, hogy a két normatíva együtt sem tudja fedezni a költségeket. Új kihívásokra a családsegítők kríziskezelést alkalmaznak. Az 1997. évi gyermekvédelmi törvény nagy vívmánya, hogy különválasztotta a hatósági és szolgáltató tevékenységet. Az eredmények ellenére akadnak gondok, változtatás szükséges a mindennapi gyakorlatban. A jogszabály nem rendelkezett a szociálisan válsághelyzetben lévő várandós anyák átmeneti otthonban történő ellátásáról, rendkívüli gyermekvédelmi támogatással való helyi segítségről. Gondok vannak a bölcsődei ellátással, nehezen indulnak a családi napközik. A civil szféra bekapcsolódása messze elmarad a várttól a finanszírozás nehézsége miatt. Sok párhuzam tapasztalható a családsegítők és a gyermekjóléti szolgálatok tevékenységében. A szolgálatok jelenleg csak a krízishelyzetekre koncentrálnak. Sokszor nem elég határozott és szakszerű az elsőfokú gyámhivatali tevékenység. Nincs elegendő szakképzett szociális szakember sem. Fontos volna a szociális munka presztízsének, a munkatársak elismerésének a növelése, mert e nélkül a családsegítés és a gyermekvédelem rendszerei nem tudnak hatékonyan működni.
A társadalom alapja a család, az egészséges társadalom nem létezhet egészséges családok nélkül. Egy társadalom nagyon drágán fizet meg azért, ha a családokat nem támogatja megtartóerejük növelésében (ezért is volt drámai hatású az úgynevezett Bokros-csomag). Ha a család baját sikerrel orvosoljuk, ezzel segítünk a ma még sok válságjelenséget mutató társadalomnak is.
A szerző szociológus, a PPKE Szociológiai Intézet munkatársa
kapus
Hol maradt a logika? Guardiola most nagyon elszámolhatta magát
