Hol maradt a logika? Guardiola most nagyon elszámolhatta magát

Egyetlen mutató alapján dönteni milliós átigazolásokról komoly kockázat. Ennek ellenére idén nyáron több klub is a PSxG± bűvöletében igazolt kapust. A tendencia veszélyeit érdemes megvizsgálni – talán a Manchester City helyzetén keresztül látszik a legélesebben.

Gianluigi Donnarumma a nyáron búcsút intett a PSG-nek. A kapus a Manchester City játékosa lett Fotó: AFP/Franck Fife

A modern korban a futballklubok szinte végtelen lehetőségek között mozognak: fejlett analitikai rendszerek, adatvezérelt döntéshozatali módszerek, a világ bármely szegletéből elérhető játékosmegfigyelés, emellé pedig olyan financiális háttér társul, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Papíron minden adott ahhoz, hogy a klubvezetők a lehető leglogikusabban és legfelelősségteljesebben döntsenek. Ennek ellenére az átigazolási piacon rendre felbukkannak olyan trendek, amelyek erősen megkérdőjelezhetők, és pontosan szembemennek azzal, hogy ma már mennyire sok perspektívából vizsgálható meg előzetesen egy igazolás. 2025 nyarán az egyik legfeltűnőbb új irányvonal a kapusok szerződtetésében rajzolódott ki. 

Djordje Petrovics is azon kapusok közé tartozik, akik klubot váltottak idén Fotó: AFP/Sebastien Bozon

Új trend a kapusigazolások terén  

Régóta fogják a fejüket a szakértők, amikor a döntéshozók egyetlen alapszintű mutató alapján vállalnak komoly kockázatot, miközben a piac és a rendelkezésre álló elemzési eszközök sokkal árnyaltabb képet adhatnának egy játékos valódi szintjéről. A korábbi, sokáig kulcsfontosságúnak tartott védési hatékonyság helyett most egy fejlettebb mutató, az úgynevezett PSxG± került a középpontba. Ez azt méri, mennyivel teljesít jobban vagy rosszabbul egy hálóőr a kapujára érkező várható gólokhoz képest – és az elmúlt hónapokban hirtelen az egyik legnépszerűbb hivatkozási alappá vált. 

Ez első ránézésre előrelépésnek tűnik: a klubok végre a rendelkezésükre álló adathalmaz mélyebb rétegeit kezdték el kiaknázni. Csakhogy 

a PSxG± mutató kifejezetten ingadozó és megbízhatatlan, ha a jövőre próbálunk belőle következtetni. A kapusoknál gyakran előfordul, hogy egy-egy idényben kiugró számokat hoznak, míg máskor negatívba fordul a teljesítményük. Márpedig amikor egy klub kapust szerződtet, a jövőbe fektet – csakhogy mindezt a múlt alapján teszi. És idén több klub is olyan hálóőrt igazolt le jelentős összegért, aki egyetlen szezonban produkált látványosan jó mutatókat, miközben a hosszabb távú mintázatok vagy a játék más aspektusai alig igazolták volna a befektetést. 

Ingadozó teljesítmények, ingadozó mutatók 

Az idei nyár során a legdrágábban értékesített kapus között több olyan játékos is akadt, aki saját bajnokságában a legnagyobb felülteljesítők közé tartozott. Négy hálóőr is volt, aki tíznél is több góltól mentette meg csapatát a várható adatokhoz képest – csakhogy ha egy évvel korábbra tekintünk vissza, egészen más értékeket látunk. 

A 2023–2024-es és a 2024–2025-ös idény összevetése drámai különbségeket mutat. Akadtak, akik viszonylag stabil teljesítményt nyújtottak – fenntartották korábbi szintjüket, vagy egy új bajnokságban is át tudták konvertálni a játékukat. Másoknál viszont tízes nagyságrendű eltérések rajzolódtak ki egyik idényről a másikra. 

Ez jól példázza, hogy a PSxG± mutató inkább pillanatfelvétel, mintsem megbízható előrejelzés a jövőre nézve. 

Látványos kilengésekből nincs hiány: 

• James Trafford – egy kieső Premier League-csapatban gyengén teljesített, majd a Championship egyik legjobbja volt, hogy most az élvonalban is egy topklubnál próbálkozhasson. 
• Gianluigi Donnarumma – két éve a Ligue 1 elitjébe tartozott, legutóbb azonban negatív mutatóval zárt, most pedig Angliában próbál szerencsét.   
• Djordje Petrovics – korábban Premier League-ben gyengén teljesített, majd Franciaországban kiemelkedő mutatót produkált, s így visszatérhetett a szigetországba, ahol kérdéses, mit tud majd mutatni.  

Ezek a kilengések nem azt jelentik, hogy a kapusok hirtelen jobbá vagy rosszabbá váltak volna. Sokkal inkább arra világítanak rá, mennyire szezonális és ingadozó mutatóról van szó. A hálóőrök teljesítményét ugyanis erősen befolyásolja a védelem szervezettsége, a lövések minősége és a csapat taktikai közegének sajátosságai. Éppen ezért komoly kockázatot vállal az a klub, amely egyetlen kiugró idény számaira alapozva költ súlyos euró milliókat – hiszen könnyen előfordulhat, hogy a következő évadban már egészen más képet mutat az adott hálóőr. 

A 2025-ös nyári átigazolási időszak legdrágábban csapatot váltó kapusai. Fotó: Ellenbruch Zsolt

A Manchester City kapusügyei: öngól vagy stratégia? 

Az idei nyáron a Manchester City volt az egyik központi szereplő a kapuspiacon. Miközben két új hálóőrért is jelentős összegeket fizetett, egy olyan játékost engedett el viszonylag olcsón, aki az elmúlt években nemcsak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, hanem tökéletesen illeszkedett Josep Guardiola játékfelfogásába. 

Ez a döntés több szempontból is kérdéseket vet fel. Egyfelől hiába tért vissza James Trafford, a klub saját nevelése, Gianluigi Donnarumma érkezése egészen más dimenziót jelentett – főként a fizetési igények tekintetében. A City olyan bért biztosított az olasz válogatott kapusnak, amelyet már nem volt hajlandó megadni Edersonnak. A brazil így inkább távozott, amivel a klub az egyik legbiztosabb pontját veszítette el. 

Mindez pillanatnyilag egyfajta „totális öngólnak” tűnik: a csapat a kapusposzton inkább gyengült, semmint erősödött. Ráadásul az új igazolások esetében a fentiekben bemutatott PSxG± ingadozásokat látva nehéz lenne garantálni, hogy hosszú távon valóban stabil megoldást jelentenek majd. Guardiola rendszerében a kapus kulcsszereplő nemcsak a védések, hanem a labdakihozatalok miatt is – itt pedig könnyen előfordulhat, hogy a klub rossz lóra tett. 

A Manchester City példája jól mutatja, mennyire törékeny alapokra épülhet egy klub átigazolási stratégiája, ha egyetlen statisztikai mutató túlértékelésén nyugszik. A PSxG± adhat érdekes képet egy-egy idényről, de nem alkalmas arra, hogy hosszú távú garanciát jelentsen egy kapus megbízhatóságára. Ha a döntéshozók figyelmen kívül hagyják a kontextust – a csapatjátékot, a védelem minőségét, a taktikai környezetet –, akkor bármely topklub könnyen saját maga alatt vághatja a fát. A nyár átigazolásai pedig azt üzenik: a számok bűvölete sokszor erősebb, mint a józan logika.