Megünnepelték a gyilkos és könyörtelen Fradit

Gyilkos, könyörtelen, az ellenfelét tisztelő, de nem kímélő játékkal rukkolt ki a Fradi szombaton Szarvaskenden. A Magyar Kupa 3. fordulójában a Vas megyei I. osztályban szereplő falusi kiscsapat játékosai azután sem voltak szomorúak, hogy a lefújáskor 0-15 állt az eredményjelzőn. Helyszíni riport a szarvaskendi fociünnepről.

Ezt a meccset, amíg élnek, nem felejtik el Szarvaskenden Fotó: Polyák Attila

Fociünnepre virradt a szombat a Vas vármegyei Szarvaskenden, ahol az évezred mérkőzésére készültek. Ebben a kijelentésben semmi túlzás nincsen. Mert normális esetben a megyei I. osztály falusi kiscsapata soha nem játszott volna tétmérkőzést a Fradival. Ez egyetlen versenysorozatban, a Magyar Kupában jöhetett össze. És össze is jött, amikor az Európa-ligában induló magyar bajnokot és a Szarvaskendet összesorsolták. Így aztán megkezdődött minden idők legnagyobb szarvaskendi mérkőzésének szervezése. A fákat gallyazták, több sátor nőtt ki a földből a kicsiny klubépület mellett. Pénteken megérkezett a több hordónyi sör, lelkes önkéntesek fűzték fel a kapura a hálót, a pálya mellett pedig egyre több mobillelátó jelent meg. Szükség is volt ezekre, mert a mérkőzésre 3500 nézőt vártak.

Szarvaskend a Fradi-meccs lázában égett
(Fotó: Polyák Attila)

Szarvaskend: a kis falu, amit most az egész ország megismert

Normális esetben a Szarvaskenden történtek soha nem érnék el az országos média ingerküszöbét. Vagy ha mégis, akkor ott különleges eseménynek kell történnie. Erre is szinte csak a labdarúgás képes. S ezt érezhették azok, akik szombaton bejutottak a labdarúgó Magyar Kupa 3. fordulójában rendezett Szarvaskend–Ferencváros mérkőzésre.

– Mi van itt? Lakodalom? Így kurjantotta el magát a középkorú férfiú, aki épp az autónk előtt szaladt át az úttesten. Ekkor már jó tíz perce csak lépésben lehetett haladni a szarvaskendi focipálya felé. Ennyi autót, motort és buszt még nem látott ez a kicsiny, Vas vármegyei falu. A Nagymizdó felől kanyargó erdei úton csak jöttek és jöttek a járművek, végeláthatatlan sorban. Néhány helyi asszonyságot ez persze nem zökkent ki a nyugalmából. Ők csendesen üldögélnek a kerítés előtti lócákon, a fura tán csak az, hogy nem kukoricát morzsolnak, hanem a telefonjaikat nyomkodják.

– Mit viszel Maris?
– Nokedlit a fiúknak. A pörkölt már ott van a klubházban – feleli a helyi asszony, aki gyalog előzi meg a veszteglő kocsikat. Végre ott vagyunk a kereszteződésnél, kedves rendőrnő igazít útba, forduljunk jobbra. Feltűnik a sporttelepre vezető bekötőút, amelyen hullámzik a tömeg. 

Mindenki ott akar lenni az évezred szarvaskendi focimeccsén. 

Kissé nehezen jutunk el a parkolóig, onnantól mi is gyalogszerre váltunk. 80 perc van még a kezdésig, de nem akarunk hinni a szemünknek: már ekkor hatalmas tömeg veszi körbe a falusi pályát, amely szemre is tetszetős, a fű tökéletes, csak éppen a Fradi nem érkezett még meg. Mivel Szarvaskendre nem sok út vezet, gyaníthatóan elakadhattak valahol.

Akik későn jöttek, nehezen jutottak el a szarvaskendi sporttelepig
(Fotó: Polyák Attila)

Amíg az NB I bajnokára várunk, a helyiek párbeszédét hallgatjuk. A két legnépszerűbb ember az ide tévedt médiamunkások körében a polgármesternő és a klub intézője. Előbbi mindenkinek mond pár kedves szót, utóbbi izzadt homlokát törli meg. 

Tompa Róbert az elmúlt két hétben nem sokat aludt, itt nem lehet hibázni, mindennek stimmelnie kell.

A Fradi öltözője (a vendégöltöző) kicsi, de takaros. Az viszont világos, hogy odabent nem lehet legyúrni a játékosokat, ehhez külön sátrat állítottak a helyiek. A zöld-fehérek előörse már megérkezett, állnak a gyúrópadok, csak a játékosok hiányoznak onnan. Nem sokáig. Hírnök jő, hogy a Fradi busza már beért Szarvaskendre, s hamarosan rendőri felvezetéssel valóban megérkezik a vendégcsapat. 

Felcsattan a taps, a helyiek egy pillanatra megállnak a sörfogyasztásban és kolbászevésben. A buszról olyan játékosok szállnak le, akiket eddig csak a tévében láthattak, mert abban szinte biztos vagyok, hogy Szarvaskendről nem sokan járnak el Fradi-meccseket nézni Budapestre. Robbie Keane is lekászálódik a buszról, ilyen klubházat, ilyen öltözőt, ilyen gyúrósátrat aligha látott. Udvarias ember, egy percre nem veszti el hidegvérét, profi, s ami a legfontosabb: tudja, hogyan kell egy ilyen helyen, egy ilyen helyzetben viselkedni.

Nagy meccsnek nagy riporter dukál, megérkezik Hajdú B. István, az M4 Sport kommentátora. Összenézünk, s csak annyit mond: ezen a héten neki a teltházas meccsek jutnak. Kedden a magyar és a portugál válogatott vb-selejtezője a Puskás Arénában, most meg a szarvaskendi csodameccs. Többen áhítattal nézik a tévést, igen, ő az, akit a dobozban gyakran látnak, akit a meccseken hallhatnak. 

Kisebb szomorúságot csak az okoz, hogy Keane edző nem tette a kezdőbe a megye szülöttét, Varga Barnabást. 

A Fradi válogatott játékosai a szombati meccs alól felmentést kaptak, így a kapuban Gróf kezd, s nem látjuk a pályán Tóth Alexet sem. Varga Barnabás kedvesen int a földiknek (pedig innen 21 km-re, Szentpéterfán született), a nép visszainteget. Nem sokkal később mégis pályára lép, a kezdőrúgásnál segédkezik a magyar válogatott nagy formában lévő csatára.

A szarvaskendi sátorban gyúrják a Fradi-játékosokat
(Fotó: Polyák Attila)

A Fradi-szurkolók is lassan elfoglalják a helyüket, előtte még Dózsáznak egy kicsit, azaz lendületből és megszokásból szidják az Újpestet. Úgy látszik, hogy e rigmus nélkül nem kezdődhet el a Fradi meccse. A helyiek jót mosolyognak, van, aki arról nyit disputát, hány gólt látunk ezen a délutánon. Fülelek, de a tizenöt nem hangzik el.

Fotós kollégám közben a Szarvaskend öltözőjében jár. Azt mondja, olyan ez, mint a régi idők focija. 

Ugyanis nem dobták ki akkor sem, amikor elkezdődött a taktikai értekezlet.

Kurucz Ádám edző nem is beszélt hosszasan. Arra emlékeztette játékosait, hogy akik ellen most fellépnek, azokat vagy a tévéből vagy a FIFA számítógépes játékából ismerik. Mást nem is nagyon mondott, mit kellett volna még ehhez hozzátennie? Jól ismerte fel az ünnepi és emelkedett pillanatot, így engedte ki fiait a katlanba.

A meccs
Szarvaskend (vármegyei I.)–Ferencváros 0-15 (0-4)
Szarvaskend, 3500 néző, vezette: Molnár A.
Szarvaskend: Esztergályos – Tóth A., Tóth G. (Törő, 49.), Földes, Cseresnyés – Kopfer (Kis-Nemes, 68.), Zsoldos, Kellner (Tompa, 49.), Németh M. (Tuboly M., 49.) – Niksz, Velekei (Wolf, 61.). Edző: Kurucz Ádám.
Ferencváros: Gróf – Makreckis (Cadu, 52.), Gartenmann, I. Cissé (Szalai G., 68.), Nagy B. (Gólik, 52.) – Júlio Romao (Madarász, a szünetben), Kanikovszki (Abu Fani, a szünetben) – Zachariassen, Levi, Arzani – Yusuf Bamidele. Edző: Robbie Kean.
Gólszerző: Makreckis (13.), Yusuf (30., 56., 71., 84.), Levi (38.), Arzani (42., 51., 66.), Abu Fani (60., 73.), Gólik (63., 75., 86.), Gartenmann (69.)

A kákán is csomót keresők persze találnak egy kis hibát: nem elég a kihelyezett WC-k mennyisége. Valóban, hozhattak volna még több mobil toalettet. Sokaknak a közeli kukoricaföld is megteszi, háttal a pályának ott könnyítenek magukon. S ez még akkor is így van, amikor Molnár bíró 16 órakor jelt ad a kezdésre. A kispadokon kevés a szék, nem is fér oda a teljes Fradi-stáb, néhányan a klubház előtti részen, a kapu mögött üldögélnek, ott morzsolják a perceket, s számolják később a gólokat.

Ami azonnal feltűnik, hogy nincs igazi meccshangulat. A szarvaskendi szimpatizánsok szinte csendben szurkolnak, csak egy-egy Fradi-szabálytalanságot követően kezdenek el ordítani. Az „állítsd ki” gyakran hangzik fel, de Molnár játékvezető kezdetben még a sárga lapot sem veszi elő a zsebéből. 

Az első félidő hőse egyértelműen a szarvaskendi kapus, Esztergályos Csaba,

aki több esetben bravúrral avatkozik közbe. Csodát azonban ő sem tud tenni, legfeljebb átmeneti jelleggel. A Szarvaskend a 13. percig tartja a 0-0-s döntetlent, ekkor Makreckis lövi be az elsőt.

Szarvaskend egy délutánra az országos érdeklődés középpontjába került
(Fotó: Polyák Attila)

– Na 'iszen! Ebbűl sem lesz itt már hosszabbítás – hasít bele a levegőbe egy öblös hang. Mindenki tudja, hogy a meccs már akkor eldőlt, amikor a Szarvaskend neve mellé a Fradit húzták ki a Magyar Kupa sorsolásakor. Mégis, nehéz tudomásul venni a tényt: nem a kendiek lőtték az első gólt. Sőt, a következő tizennégyet sem. 

A Fradi gyilkos és könyörtelen. Úgy veszi komolyan ezt a Magyar Kupa-meccset, hogy összesen két magyar játékost (Grófot és Nagyot) tesz a kezdőbe, igaz, a cserék közé már befért pár honfitársunk.

 S úgy veszi komolyan ezt a meccset, hogy nem hajlandó kiengedni: amit csak lehet, belő a kendiek kapujába.

Hogy jól van-e ez így? Igen. Bár egyesek szerint egy gólt igazán beengedhetett volna a Fradi, ha az arany-feketében játszó zöld-fehérek így tesznek, komolytalanná varázsolják az évezred meccsét. A Szarvaskend-drukkereknek minden egyes bekapott gól fájdalom és tőrdöfés, de nincs mit tenni, ezt a békát le kell nyelni.

A szarvaskendiek kapusa, Esztergályos Csaba volt a hazaiak legjobbja
(Fotó: Polyák Attila)

Ezzel sincs semmi baj. A békebeli hangulatban a lefújás után igazi fieszta tör ki. A Fradi-drukkerek az ellenfél csapatát éltetik, azt kiabálják: Szarvaskend. A hazai játékosok a Budapestről érkezett szurkolók közé vegyülnek és ott pacsiznak. 

Képzeljük el ugyanezt egy Fradi–Újpest derbin, vagyis, inkább ne képzeljük el.

A kendi kapus és Gróf Dávid egymást ölelgeti, majd jöhet a mezcsere, a falusi kiscsapat portása csaknem sírva fakad örömében. Annak ellenére, hogy tizenöt gólt kapott, Esztergályos volt a megyeiek legjobbja, még egy tizenegyest is megfogott, igaz, a kipattanóra érkező Gólikkal szemben már tehetetlennek bizonyult.

0-15, de fociünnep volt ez a javából. Aki ott volt, sosem felejti el, Szarvaskend pedig a következő ezer évben egészen biztosan emlegetni fogja azt a napot, amikor tétmérkőzésen játszott itt a Ferencváros. Jut eszembe, napra pontosan 30 évvel azok után, hogy a Bajnokok Ligájában a Fradi 3-0-ra nyert a svájci Grasshoppers otthonában.

Micsoda meccs volt! Ezt, amíg élnek, nem felejtik el a szarvaskendiek
(Fotó: Polyák Attila)

Kurucz Ádám, a kendiek edzője és Robbie Keane beszélgetnek. A közönség megállás nélkül tapsol és ünnepel. Jó ezt látni, jó ezt átélni, jó ezt nézni. 

Ebben a teljesen elüzletiesedett világban egy pillanatra visszatért a régi idők focija, igazi futballromantikus pillanatoknak vagyunk tanúi.

A kukoricatábla árnyékában eddig álldogáló Fradi-busz lassan az öltöző elé gördül. Akik nem mentek még haza, párás szemekkel nézik, ahogy a jármű lassan elindul Budapest felé. Szarvaskend pár órára ha nem is a világ, de Magyarország közepe lett. S ez a helyieknek legalább akkora büszkeség, mint az, hogy vendégül láthatták a Fradit.