Még egy esély az ENSZ-nek

Már az első világháború idején felmerült, hogy az ellenséges országok kibékítésére, a békés jövő szavatolására létrehoznak egy szervezetet, amelyben minden ország képviselteti magát.

Ez lett a Népszövetség, amely csúfos véget ért, még mielőtt munkáját gyakorlatilag elkezdhette volna. A második világháború szörnyűségei azonban arra késztették a világ népeit, hogy a népszövetségi eszmét felhasználva ismét egyesüljenek, de szilárd szervezetben és meghatározott jogkörökkel. 1945-ben létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ).
Az azóta eltelt esztendők sikerekben és kudarcokban is bővelkednek, egy dolgot viszont biztosan nem sikerült elérni, és ez a világbéke. A szervezet éppen abban vallott kudarcot, amiért létrehozták, ám ez nem kizárólag az ENSZ hibája. Az alapítók figyelmen kívül hagyták azt, hogy az ilyen nagy hatalmú szervezet előbb-utóbb politikai befolyás alá kerülhet. Így történhetett meg, hogy az ENSZ végig asszisztált a hidegháború eseményeihez. A hihetetlenül kiterjedt szervezetet ugyanis majd megfojtja a bürokrácia. Az ENSZ így képtelen reagálni az aktuális eseményekre, legtöbbször csak a világtörténelmet befolyásoló katonai akciók után hetekkel vagy hónapokkal tud döntést hozni, sőt bizonyos esetekben soha. Az erős államokkal szemben esélyük sincs a gyengébb országoknak. A békét szavatoló szervezetből olyan „társaság” lett, amely csak névleg képviseli a nemzeteket. Az ENSZ-diplomaták egyre inkább „aktatologatókká” válnak, és a szervezet lassan úgyanúgy elcsökevényesedik, mint elődje. Mondhatni, a résztvevők hátráltak ki az ENSZ mögül, hogy terveiket ne akadályozza a kissé idejétmúlt szervezet. Izrael 1967 óta nem hajlandó végrehajtani a jogerős határozatokat, az Egyesült Államok pedig rendre segítségére siet. Mivel a Biztonsági Tanács tagjai vétójoggal rendelkeznek, az egyöntetű elítélés aligha sikerülhet. Madnem minden napirendre kerülő lényeges kérdésnél van egy olyan BT-tag, amelynek külön érdekei vannak. Jelenleg Kína, nem is olyan régen a Szovjetunió állt szemben az Egyesült Államokkal és európai szövetségeseivel. A békés egymást mellett élést igazából senki nem gondolja komolyan.
Legtöbbször az ENSZ béketeremtő missziói is kudarccal végződnek. 1994-ben Ruanda, egy évvel később a jugoszláviai Srebrenica volt az ENSZ kudarcának színhelye. Bár az ENSZ-központokban örömmel tájékoztatják a látogatókat a szervezet legújabb programjairól, kevés a valódi lépés a béke megteremtésére. Ha nem változik a helyzet, a bürokratikus ENSZ vélhetőleg csak a dollármilliókat fogja elnyelni, de a valós béketeremtéshez már kevés lesz a hatalma.
A századik Nobel-békedíjat mindezek ellenére az ENSZ, illetve annak főtitkára kapta a terrorizmus, az AIDS és a háborúk ellen folytatott harc elismeréseként. Optimista vélekedések szerint e kitüntetés ösztönző lehet, hozzájárulhat ahhoz, hogy a nemzetközi szervezet kilábaljon jelenlegi válságából.