Nyugat-Európában csak 1950 körül figyeltek fel a környezet károsodására, s akkor is elsősorban célokat tűztek ki, kevésbé írtak elő kötelezettségeket. Ennek okát az országok közötti érdekellentétekben is kereshetjük, hiszen egy iparvállalat rövid, esetleg középtávú érdeke, hogy szennyező hulladékát a folyókba öntse, megtakarítsa a megsemmisítés vagy más természetkímélő megoldás, eljárás költségeit.
Az Európai Közösség (az Európai Unió elődje) csak 1972-ben indította meg kötelező érvényű környezetpolitikáját. Érdekes, hogy a környezetvédelem hiányzott a római szerződésekből, és csak az 1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmánnyal került be az Európai Közösség (EK) elsődleges jogrendjébe. A környezeti ártalmakat nem korlátozzák az államhatárok, minden akadály nélkül áramlanak egyik országból a másikba. Ezért ezek ellen egyeztetett nemzetközi szabályozással kell, illetve lehet védekezni. Az EK-t különösen két körülmény sarkallta környezetvédelmének kialakítására, de még így sem sikerült az ellentmondások kiküszöbölése. Az egyik a környezetet sújtó ijesztő események, mint például az ózonréteg rohamos vékonyodása, és a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa volt. A másik pedig az EU belső piacának kialakulása, amely együtt járt azzal, hogy más tagállamból származó behozatalt akkor sem lehetett megakadályozni, ha a szállított termék szennyezte, károsította a környezetet. Ezek az okok sürgették a környezetvédelmi szabályok egységesítését. Sorra láttak napvilágot az EK, majd az EU környezetvédelmi programjai.
Több éve folyik az a konferenciasorozat, amely az EU keretei között próbál meg rávilágítani a környezetvédelem munkahelyteremtő képességeire. Hazánkban nyilvánvalónak tűnik a liberalizált piaci szemlélettől függő gazdasági növekedés és a környezetvédelem közötti ellentét, de az EU statisztikái azt mutatják, hogy a két terület között pozitív kapcsolat is létezhet. Az integrációs szerződésekben meglévő reformfolyamatok elérték azt a szintet, amely elősegítheti egy ökológiai normarendszer létrejöttét az unió keretein belül.
A környezetvédelem anyagi finanszírozása és politikai támogatottságának állandósulása révén kialakultak azok az iparfejlesztési technológiák, amelyek minden termelési ágban technikailag megpróbálják kevesebb káros anyag kibocsátását elérni. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki az unión belül a környezetvédelmi ipar, amely felöleli a zöldtechnológiák kidolgozását, a környezetvédelmi elvek és normák megvalósítását.
Zelenszkij szerint a NATO képes reagálni orosz dróntámadásra anélkül, hogy belesodródjon a háborúba
