Három a magyar igazság

A múlt szombaton a galopp szenvedte meg az ajándékba kapott munkanapot, oly alacsony volt a fogadási forgalom, hogy szinte már nyerni sem volt érdemes. Szerencsére a lovak nem törődnek a kasszák viszonyaival, ők csak futnak a legjobb tudásuk szerint.

Hiányzott a pályáról Kállai Pál, aki a hírek szerint Kuvaitba szerződött. Nem kétséges, hogy néhány nap múlva már mindenki ismerni fogja őt, mert azon a tájon rajongva szeretik az emberek a lóversenyt, és érdemeik szerint becsülik a szakma legjobbjait. Kállai távollétében Kerekes Károly és Kovács Sándor verseng a championi címért és dicsőségért; Kerekes három győzelem előnnyel bír, ami elég jelentős két versenynappal a szezon vége előtt. Szombaton Kerekes kezdett jobban. Előbb Pitypang, majd Szerafin nyergében nyert versenyt, ám Kovács sem hagyta magát, Samanthával és Hamupipőkével nyert, kiegyenlítve a napi párharcot. A Széplaki István-emlékversenyben amatőr lovasok indultak, ott Kocsis Edina volt a legboldogabb a futam végén, hiszen Gallont győzelemre vezényelte. A négyéves Gallon kétéves korában nyert egy versenyt, azóta nem volt része ilyen dicsőségben. Rendszerint hosszakkal megszökik a táv elején, de hiába szerez jelentős előnyt, a hajrában mindig leverik. Ezúttal nem állt meg a végén, s hosszú idő után ismét hazaért. Az Őszi Díjban Ruscus roppant elszántan kezdett, de újra bebizonyosodott, hogy nem kedveli az alagi pályát. Tekintélyes előnye az utolsó métereken elfogyott, előbb a nagy esélyes, Paula előzte meg, de a célban a nagy lendülettel támadó Trubadúr feje volt legelöl. Látványos, szép verseny volt, de ezt is felülmúlta az Őszi Nagy Gátverseny. Nagy volt a tét, mert ekkor dőlt el, hogy ki lesz a gátlovas champion. Két lovasnak, Hammersberg Elemérnek és Csoh Ferencnek volt esélye erre, főleg, hogy a két legjobb képességű lóval, Csemetével és Lehetőséggel indultak a döntő „csatába”. Nem csoda, hogy a két lovas csak egymást figyelte, még az sem zavarta őket, hogy a táv felénél Gerence vagy 60 méterrel vezetett. Az utolsó gátnál már a két esélyes volt az élen, s lélegzetelállítóan izgalmas küzdelem után Lehetőség egy fejhosszal nyert. Ritkán látni ilyen kiélezett versenyt, a két ló 2800 méteren keresztül végig egymás mellett futott, s a célban is alig volt közöttük egyarasznyi különbség. Csoh Ferenc lett a gátlovas champion, rászolgált az elismerésre és a gratulációra.
Vasárnap az ügetőn Szabó Krisztina hajtóhölgy különleges teljesítménye volt a beszédtéma. A Komlós Vilmos-emlékversenyben Vitális egyszerűen nem akart startolni. Hajtója, Vicen Pál hiába próbált vele besorolni az autó mögé, a ló megmakacsolta magát, s ment a saját feje után. Nyilván érezte, hogy nincs esélye, mert Cigánylány, Szabó Krisztinával a kocsijában, nem ismert kegyelmet. A zűrzavaros start után Cigánylány azonnal az élre nyomult, s már az első kanyarban szinte behozhatatlan előnyre tett szert. A többiek nem is próbálták utolérni, megelégedtek a második helyért folyó csatározással. Ebben Bözske lett a győztes, a befutóban könnyen hagyta faképnél Diamond Rivert. A Köztársasági Díj magas díjzású, kiemelt verseny, Butterfly kivételével a pálya legjobb lovai sorakoztak a rajthoz. A fogadók azt várták, hogy Diktátor megkoronázza egész évi jó teljesítményét, ám a ceremónia elmaradt. A fogatok hamar párokba rendeződtek, s hosszú időn keresztül békésen kocogtak. Belami és Zanussi vezetett, mögöttük Detroit és Üzér helyezkedett. Még egy kör volt hátra, amikor Üzér megnyitotta a hosszú hajrát, s csak Detroit tudta tartani vele a lépést. Már akkor látszott, hogy Diktátor tompább a szokottnál, akárhogy erőlködött, nem tudott felzárkózni a vezetőkhöz. A célegyenesben Üzér rátett még egy lapáttal, és meggyőző fölénnyel verte meg Detroitot. Diktátor „kiszenvedte” a harmadik helyet, bár a fergetegesen rohamozó Zsigmond majdnem meglepte. Üzér hajtója, Szabó Krisztina nem elégedett meg a két bravúros nyeréssel, az amatőrök versenyében is kocsiba szállt, s ha már indult, győzelemre vezérelte Drosztillát, bizonyítván a közmondás helytállóságát a magyar igazságról. A roppant csinos hölgy még amatőr státusú, de a profik között is megállja a helyét. Keményen, egyesek szerint túl agresszívan hajt, kockázatos manőverektől sem riad vissza. A lovak szívesen mennek a keze alatt, ami azt jelzi, hogy kontaktust tud teremteni velük. Mindenesetre a sikereit nem a véletlennek, nem pusztán a szerencsének, de nem is a férfi hajtók gavallériájának köszönheti.