A Postabank tulajdonosi hátterének rendezéséről több elképzelés is született az elmúlt időszakban, míg végül úgy döntött a kabinet, hogy a Magyar Posta tulajdonába kerül a pénzintézet. Hol tart most ez a folyamat?
– Február közepe táján a magyar kormány eldöntötte, hogy nem adja el a Postabankot, hanem tőkeemelés során a Magyar Posta tulajdonába adja. A kormány döntésének végrehajtása azonban kissé hosszadalmasra sikeredett. Magam úgy gondolom, a korábbi rutin alapján sok apparátusbeli számára elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy ilyen viharos előéletű, de nem viharos jelenű bankot célszerűen, szakszerűen és gyorsan tulajdonába adják a Magyar Postának, amelynek – ellentétben elődeivel – volt és van stratégiája arra, mit kezdjen a bankkal. Európában a posták sikeresen és eurokonform módon működtetnek bankokat, mégis sokakban az a benyomás keletkezett – és a sajtó egy része ezt így is így kommunikálta –, mintha a magyar kormány egy megvalósíthatatlan modellt erőltetne, pedig ez a modell működik. Magyarországi elődje is sikeresen működött, és a most megvalósítani tervezett modell is működőképes. Az érthető, de nem megalapozott és ezért elfogadhatatlan aggodalmak miatt a bank postai tulajdonba adása sajnos csak július végétől válhatott jogtechnikai kérdéssé.
A kormány eredeti döntésének végrehajtása körüli huzavonát a bank személyzete igen rosszul élte meg, mert a különféle privatizációs szándékok és az azok változása miatti egzisztenciális fenyegetettségérzet által jellemezhető periódus úgy hosszabbodott meg, hogy az igenis elkerülhető lett volna.
A nyár közepe óta már nem vita tárgya az, hogy a bank a posta tulajdonába kerül: azonban a rendkívül kusza és ellentmondásos törvényi szabályozás miatt a Postabank-részvények átadásának folyamata rendkívül lassú és összetett.
– Konkrétan melyek az ezzel kapcsolatos problémák?
– A legfontosabb probléma talán az, hogy a hatályos jogszabályok alapján a Magyar Postára is alkalmazhatóak-e – a kis részvénytulajdonosok védelmében – az ellenséges kivásárlás megakadályozására vonatkozó szabályok, illetve a végső tulajdonos azonosságára, a magyar államra való tekintettel privatizációnak tekinthető-e az állami tulajdonú Postabanknak az állami tulajdonú Magyar Posta tulajdonába való adása. A törvény szelleme szerint biztosan nem, de a betűhöz való ragaszkodás hosszas huzavonára adhat alkalmat. Véleményem szerint a Magyar Posta nem ellenséges kivásárló, és a postai tulajdonszerzés nem privatizáció.
– Miért kell a Postának a Postabank?
– Annak idején úgy kerültem át a postához az MFB-től, hogy működjek közre a posta holdingstratégiájának és ezen belül egy, a posta által működtethető bank modelljének kidolgozásában, amelynek részét képezte mint lehetséges megoldás a Postabank postai tulajdonba vétele.
A Magyar Postának az egyik legjelentősebb jutalékbevételi forrása a készpénzforgalom lebonyolítása. A posta a befizetett készpénzt számlapénzzé transzformálja, és eljuttatja a címzettekhez (például a készpénzben befizetett telefon- vagy áramszolgáltatói díjat eljuttatja a címzettek számlájára), illetve a posta a kiutalt összeget készpénz formájában eljuttatja a címzetthez. A legjellemzőbb példa erre a nyugdíjak készpénzben történő házhoz vitele és a jogosultnak való kifizetése, de lehet így kézbesíteni például cikkhonoráriumot is. A postának mind a két esetben jutalékbevétele származik a tevékenységből.
Saját jövőképe kialakításánál a postának figyelembe kell vennie, hogy a nyugdíjkor közelében lévő lakosság nagy része rendelkezik bankszámlával. Ebből az következik, hogy egyre inkább csökken az a készpénzforgalom, amit a partnerek – főleg a nyugdíjfolyósító intézet – generálnak a posta számára, azaz a jutalék-, illetve díjköteles készpénzforgalom egyik oldaláról igen gyorsan kiszorulhat a posta. A másik oldalon is a forgalom csökkenésével kell számolni, hiszen valószínűleg egyre többen választják a bankszámláról való utalást. Néhány szolgáltató akár tarifakedvezménnyel is igyekszik az ilyen irányú döntést elősegíteni. Elkopott az egykor nélkülözhetetlen „rózsaszín csekk” népszerűsége is. A postának mindenféleképpen szembe kell néznie azzal, hogy a készpénzforgalmi szolgáltatásainak volumene és az ebből eredő bevétele is csökkenni fog. Hová tűnik az így elvesztett forgalom? Természetesen bankszámlára vándorol.
A postának így egyetlen esélye van, hogy saját holdingján belül tartsa a különben óhatatlanul elvándorló pénzforgalmat: vagy létrehoz, vagy megszerez egy bankot. Így került képbe a Postabank. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a posta nem akarja a bank autonómiáját felszámolni: az a holdingon belül egy nagyon értékes, szándékaim és a tulajdonos szándékai szerint a legértékesebb tagvállalat lesz.
– Mi a stratégia fő irányvonala?
– Stratégiánk szerint a bank küldetése az, hogy a lakosság legszélesebb körének elérhető és megfizethető, mindenütt igénybe vehető, egyszerű, érthető szolgáltatásokat nyújtson. A bank tehát alapvetően lakossági pénzintézet kíván lenni, mint a nyugat-európai postabankok és volksbankok.
– Meg lehet ezt valósítani?
– Mindenképpen. Említettem, hogy ez a banki modell másutt is eredményesen és tartósan működik. Elég arra gondolni, hogy Ausztriában a hasonló elven működő és hasonló termékkörrel dolgozó posta-takarékpénztár túlélte az uniós csatlakozást, miközben a nagy kereskedelmi bankok fúzióra, majd nagyobb külföldi bankokba való beolvadásra kényszerültek. Nálunk is működni fog ez a modell, és nem azért, mert másolni akarnánk az osztrákokat, hanem mert hasonlóak az adottságaink. Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar Posta több mint 3400 postahellyel rendelkezik, tehát jelen van az összes lakott településen, ami hatalmas lehetőségeket rejt magában. A Posta jelenlegi vezetése már a Postabank átvétele előtt kidolgozta és a tulajdonossal el is tudta fogadtatni új stratégiáját, amelynek szerves része egy termékeit és szolgáltatásait a posta hálózatában értékesítő bank.
A lakossági banki stratégia megvalósítása végett a bank revízió alá veszi, illetve bővíti is lakossági banki termékeit annak érdekében, hogy a postai hálózatban maximálisan piacképesek, azaz eladhatóak legyenek. A posta több szempontból is előnyös a bank számára: a hálózat országos, a lakosság posta iránti bizalma nagy és töretlen. Nem utolsó szempont az sem, hogy a települések meghatározó részén csak a posta van jelen, a konkurencia viszont alig vagy egyáltalán nem.
Bankunk stratégiájának megvalósítását az is alátámasztja, hogy a Magyar Posta már korábban elkezdte az on-line postahivatalok kiépítéséhez kapcsolódó információtechnológiai beruházásokat. Reményeink szerint a jövő év közepéig mintegy kétszáz olyan on-line postahivatal lesz, ahol gyakorlatilag a bank is on-line kínálhatja legegyszerűbb alapszolgáltatásait. Ez azért fontos, mert már a minimális elvárások közé tartozik az on-line számlavezetés lehetősége is. Addig is, amíg a Postabank a maga teljes számítástechnikáját ehhez az új modellhez igazítva meg nem újítja, köztes megoldásokkal is biztosítani tudjuk majd, hogy oda, ahol lesz on-line postahivatal, kimenjünk on-line banki szolgáltatásokkal. Ma úgy látjuk, hogy mind a posta, mind a bank számára elfogadható költséggel több mint ezer postahivatalban teremthető meg az on-line postai és banki szolgáltatások lehetősége. Ha sikerül idáig eljutnunk, akkor már meg is valósítottuk azt a stratégiai célt, hogy mi álljunk a legközelebb a lakossághoz. Ráadásul ahhoz a részéhez, amelynek helyben nincs lehetősége más bank szolgáltatását igénybe venni, sőt esetleg csak most gondolkodik azon, hogy igénybe vegyen-e banki szolgáltatásokat.
– Gondolom, ezzel együtt a Postabanknál megmaradnak az összetettebb banki termékek is.
– Természetesen, hiszen nem Magyarország legnagyobb hitelszövetkezetévé akarjuk átalakítani a bankot. A lakosságnak számos olyan banki szolgáltatásra is van igénye, ami összetettebb annál, hogy egy postai ablaknál kiszolgálható legyen. Mindenféleképpen lesz egyfajta munkamegosztás a posta hálózatán forgalmazott, erősen standardizált tömegtermékek és az úgynevezett szofisztikáltabb banki termékeket áruló postabanki fiókok között.
– Gondolom, a banki fiókhálózat szolgálja ki a vállalati ügyfeleket is.
– Természetesen. Egyébként a vállalati ügyfelekről egyértelműen az az elképzelésem, hogy meg kell szabadulnunk a rossz ügyfelektől, a jókat és a megbízhatóakat viszont emelt szintű szolgáltatásokkal meg kell becsülnünk, illetve megszereznünk.
– Ez vonatkozik a fiókhálózatra is?
– A válasz erre is igen. A fiókok jövedelemtermelő és önfenntartó képességének, illetve mérésük módszertanának revíziója már folyik. Ennek befejeztével tudunk megalapozott döntést hozni. A fiókhálózat racionalizációján egy racionálisan, azaz eredményesen működő, átlátható és hatékonyan irányítható hálózat létrehozását értem. Ebbe azonban nemcsak az fér bele, hogy némelyik kirendeltségünket esetleg bezárjuk, hanem az is, hogy megfelelő helyen újakat is nyitunk.
– Milyen költségvonzata lesz az új stratégiának?
– Az új stratégiából költségek és költségelőnyök egyaránt származnak. A legjelentősebb ez utóbbiak közül, hogy nekünk nem kell hálózatba beruházni, ami minden banknak tetemes kiadásokat jelent. Fontos költségcsökkentő tényező az is, hogy a postai alkalmazottak végzik majd az egyszerűbb termékpaletta forgalmazását, ügynöki szerződéssel, amit a Magyar Posta a bankkal köt. Nem elhanyagolható az sem, hogy a postai alkalmazottak a jutalékon keresztül érdekeltek lesznek abban, hogy eladják az egyébként is jó banki termékeket.
– Mi történik a bank leánycégeivel?
– A Postabank Leasinget természetesen fenntartjuk, hiszen nagyon szép eredményeket produkált az elmúlt időszakban, főleg a gépjárműlízing területén. Az értékpapírcégnél a helyzet nem ilyen világos: át kell gondolnunk, hogy megéri-e kívül tartani a bankon. A nagybankoknál is egyre inkább az a gyakorlat, hogy amit csak lehet, bevisznek az anyavállalatba, illetve annak treasuryjébe, és csak azokat az tevékenységeket tartják kívül, amelyeket jogszabályi okokból nem lehet behozni, illetve kint eredményesebben működtethetők. A Postabank leányvállalatai között – az ismert előzmények miatt is – vannak work-out cégek, ott megpróbálok a korábbinál egyszerűbb struktúrát létrehozni, hogy könnyebben legyen menedzselhető ez a terület.
A bankcsoporthoz tartozik még a PK Bank, amelyet korábban a Dresdner Bank akart megvenni, de aztán elállt szándékától. A PK egyébként az eladásra való előkészület jegyében teljesen kitisztított portfólióval rendelkezik, most dolgozunk azon, hogy mi legyen a sorsa a továbbiakban. Több lehetőség is adódik: vagy megszüntetjük, vagy átalakítjuk, vagy egy új tevékenységet telepítünk rá. Amint döntünk – reményeim szerint gyorsan –, hogy melyik elképzelésünket valósítjuk meg, megadjuk a szükséges tájékoztatást.
– Amikor a posta képviseltetni kezdte magát a bankon belül, több meghatározó vezető is távozott. Mi lesz a megüresedett helyek sorsa?
– Amikor egy bank életében egyszerre van vezető-, tulajdonos- és stratégiaváltás, akkor szinte természetes, hogy távoznak azok, akik ezeket a változásokat nem tudják vagy nem akarják elfogadni. A tulajdonosok mindent elkövettek azért, hogy ezt a hiányhelyzetet megszüntessék. Ma már elmondhatom, hogy ez sikerült, és minden eltávozott vezető helyén legalább olyan kaliberű szakember ül, mint annak előtte. Ez egy fiatal, ám tapasztalt és rendkívül ambiciózus csapat, amely vállalta egy állami tulajdonú pénzintézet menedzsmentjénél óhatatlanul meglévő többletkockázatot is. Vonzó lehetőség ugyanakkor – és szerintem ezért is jöttek ide –, hogy postatakarékpénztár típusú bankot csak egyet lehet csinálni Magyarországon, és ez nekik adatott meg.
– Állami hitelintézetként komoly szerepet kapott a bank a diákhitel terítésében is.
– A diákhitelt a Diákhitel Központ Rt. nyújtja. A postának úgy van köze a diákhitelhez, hogy a kijelölt postahivatalokban lehet beadni a diákhitel-kérelmeket, amelyek azután a DHK Rt.-hez kerülnek. A Postabank szerepe abban áll, hogy a nála nyitott számlára folyósítja a DHK az általa jóváhagyott hitelt. A Postabank eddig több mint ötvenezer diákszámlát nyitott, ezeken keresztül juthatnak hozzá a diákok a hitelösszeghez. Könnyen belátható, hogy a diákok potenciális jövőbeli ügyfelek, ezért érdemes az akvizíció terheit vállalni.
Bankunk egyébként mérlegeli annak lehetőségét, hogy a diákok egzisztenciális gondjainak enyhítése érdekében addicionális hitelterméket dolgozzék ki.
– A Postabank megítélésére és mérlegére is rányomják bélyegüket a Princz Gábor tevékenységéből származó perek. Mikorra számolható fel ez az örökség?
– Sajnos még mindig vannak a Princz-korszakból örökölt jelentős portfólióelemek, amelyek anynyira komplikáltak, hogy nehéz velük egyről a kettőre jutni. Egyebek között ennek az is az oka, hogy számos per is kapcsolódik hozzájuk.
A Postabank lakossági és piaci megítélése kedvező: hadd utaljak arra, hogy a Moody’s a közelmúltban értékelte fel a pénzintézetet. Vitathatatlan, hogy ez utóbbiban jelentős szerepe volt a tartós állami tulajdonlás megmaradásának is.
Kolláth György 1949. március 24-én született Budapesten.
1971–1974: tudományos segédmunkatárs az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében
1974–1977: a nemzetközi gazdaságtan vendégtanára a San Marcos Egyetem közgazdasági karán (Lima, Peru)
1977–1987: tudományos munkatárs az MTA Világgazdasági Kutatóintézeténél
1987–1989: A Magyar Nemzeti Banknál főcsoportvezető, a nemzetközi fejlesztési intézmények főosztályán az ügyvezető igazgató szakmai titkára
1989 áprilisától 1994 májusáig különböző beosztásokban a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) Rt.-nél dolgozott. Ez idő alatt párhuzamosan a Merkantil Bank igazgatóságának tagja, majd a Portfolio Bank elnöke és megbízott vezérigazgatója
1994 májusától 1995 novemberéig a Magyar Export-Import Bank Rt. első elnök-vezérigazgatója
1996. januártól 1997. júniusig kereskedelmi tanácsos, kirendeltségvezető Sao Paulóban
1997. októbertől 1998. januárig a Hanwha Bank Hungary első vezérigazgató-helyettese, hitelezési vezérigazgató-helyettes
1998. januártól 2000 szeptemberéig független szakértő (1999-től félállású egyetemi adjunktus a Soproni Egyetem pénzügyi tanszékén)
1999 októberétől 2001. januárig a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatójának szakmai tanácsadója
2001 januárjától 2001. szeptemberig a Magyar Posta elnök-vezérigazgatójának pénzügyi-banki főtanácsadója
Menczer Tamás
Ez lehet az oka az ukrán külügyminiszter távolmaradsának?
