Eddig és ne tovább!

Viharos üléssel búcsúzott a T. Ház, Ünneprontó perpatvarok a Házban, Indulatos záróra a parlamentben. Az ellenzéki párti napilapok tegnap harsogó címek alatt megjelent tudósításokban számoltak be az Országgyűlés idei utolsó ülésnapjáról. Szükség is volt a baloldal botránykeltésére, máskülönben az uralta volna a híradásokat, hogy a kormánypárti képviselőknek számos, a társadalom népes csoportjait érintő törvényt sikerült „zárórára” elfogadtatniuk a parlamenttel. Elegendő itt a földtörvénycsomagra és a kórháztörvény néven ismertté vált jogszabályra utalni. Az sem mellékes körülmény, hogy a hónapokig tartó spekulációkra rácáfolva a maratoni szavazás során egyetlen pillanatra sem került veszélybe a koalíciós többség, így megállapíthatjuk: Torgyán Józsefnek az Antall-kormány után az Orbán-kabinetet sem sikerült idő előtti távozásra kényszerítenie.

A kormányzati döntések megkérdőjelezése, a hatalmon lévők politikájával szembeni alternatíva felmutatása természetes törekvés a mindenkori ellenzék részéről. Csak az alkotmány és a jó ízlés szabnak határt az e törekvés megvalósításához szükségesnek vélt eszközök kiválasztásában. A jelek szerint négy hónappal a választások előtt az oppozíció úgy érzi: az eddig alkalmazott módszerek nem elegendőek a sikerhez. Ebben amúgy van igazság, minden mértékadó közvélemény-kutatás alátámasztja ezt a vélekedést. A nem sok jóval kecsegtető helyzet megváltoztatására alkalmas módszer lehetne egy jól kommunikált politikai korrekció végrehajtása: például a választók többsége számára vonzó program kidolgozása és az azt hitelesen képviselni tudó személy(ek) kiválasztása.
Az MSZP és az SZDSZ azonban más stratégia, az eddig is gátlások nélkül alkalmazott botránypolitizálás más sebességfokozatra kapcsolása mellett döntött. Az azonnali kérdések órájában a szabad demokrata képviselők minősíthetetlen stílusban támadták a parlament elnökét, miközben ők is pontosan tudták, hogy Áder János mindenben a házszabálynak megfelelően járt el. Ugyanezen kis párt képviselőinek sikerült az óvodai homokozók világát becsempészniük a Tisztelt Ház falai közé, amikor gázmaszkot öltve szavaztak Hegedűs Lóránt mentelmi jogának felfüggesztéséről.
A legsúlyosabb konfliktus azonban az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztása körül robbant ki. Az ellenzék szerint a jelöléskor a belügyminiszter nem vette figyelembe az ő javaslataikat, miközben négy éve konszenzussal döntött a személyekről a Ház. Az már nem jut az eszükbe, hogy esetleg az akkori ellenzék tanúsított nagyvonalú magatartást. Az MSZP frakcióvezetője tegnap már nemzetközi választási megfigyelők Magyarországra hívását is kilátásba helyezte, amivel azt sugallja a külföld felé, hogy nálunk a legalapvetőbb demokratikus jogok gyakorlása sincs maradéktalanul biztosítva, mint például Lukasenko Fehéroroszországában. Aki egy kicsit is ismeri a vonatkozó jogszabályokat, az azokba beépített garanciákat, az tudja: ez abszurd vád a kékcédulás csalásban komoly rutint szerző párt utódszervezete részéről.
Ha mindez az ellenzéki választási kampány végső szakaszának a nyitányát jelenti, akkor nagyon durva hónapok állnak előttünk. Az ünnepek mindenesetre jó alkalmat jelentenek az ön- és közveszélyes stratégia átgondolására.
Klasszikust idézve: Eddig és ne tovább!