Tollhegyen

Vészesen amerikanizálódik a magyar nyelv, ha élne szegény Kazinczy, biztosan szívrohamot kapna a sok anglomán nyavalygás hallatán. Affektál, hörög és gurgulázik az egész ország, idegen szavak ármádiája lepte el a nyelvet, kitaszítva a sorból a miénket, mintha csak ez lenne a világ rendje. Magyar ember ma Magyarországon shopokba jár bizniszelni, pubokba drinkelni, ha meg vinni akarja valamire, összelobbiz egy privát teamet…
Nemrég a Magyarok Világszövetsége el is határozta, fellép az áldatlan állapotok ellen, kezdeményezni fogja, hogy a parlament hozzon törvényt a magyar nyelv használatáról és védelméről. Addig is, amíg ez megszületik, nyelvvédelmi gócponthálózatot kíván létrehozni, benne állandó nyelvügyelettel. Utóbbi feladata az lenne, figyelje a nyelvhasználatot érintő törvénykezést és gyakorlatot, s ha ott visszásságot lát, nyomban hozza nyilvánosságra. A parlament azóta hozott is egy törvényt e tárgyban (idegen nyelvű reklámfeliratok mellé a jövőben a magyar fordítást is oda kell biggyeszteni), de valami azt súgja nekem, hogy a világszövetség által javasolt nyelvügyeletre talán mégis szükség lenne.
Amúgy szép és nemes gesztus volt a Tisztelt Ház részéről, hogy a magyar nyelv védelmével is foglalkozott, hiszen ott tornyosul a rengeteg feladat a honatyák előtt. Gyorsan megszületett tehát a törvény, amelyről nemsokára kiderül, hogy mennyit is ér a gyakorlatban. Meglehet, annyit, mint a pitbullok tartásáról hozott szigorú jogszabály, amelynek elfogadása óta újabb és újabb áldozatot – leginkább kisgyermeket, nyugdíjas nénit – marcangolnak össze a fenevadak.
Szóval itt lenne annak az ideje, hogy Magyarországon a magyar nyelv megfelelő védelmet kapjon. Sokan nyilván legyintenek erre: majd később, egy nyugalmasabb időben ezzel is lehet foglalkozni. Most dolog van.
Time is money.