Ingatlangazdálkodás Miskolcon

A rendszerváltást követően Miskolc és térsége az országos átlagnál is rosszabb gazdasági helyzetbe került. Leépült a volt szocialista nagyipar, több tízezer munkanélküli ellátásáról kellett egyszerre gondoskodni, aki tehette, elvándorolt, és máshol keresett megélhetést. A város vezetése rendkívül nehéz helyzetbe került: folyamatosan felélte a vagyonát, és sorra privatizálta még meglévő intézményeit. A közmunkák miatt gyakorlatilag az önkormányzat lett a régió legnagyobb foglalkoztatója, ám ez rengeteg pénzt igényelt és gondot vetett fel. Változást jelentett az utóbbi években, hogy a várost féltők összefogtak, és megpróbálták kihasználni azt a szellemi potenciált, amit Miskolc mint egyetemi város adhat.

Edőcs József, az önkormányzat tulajdonában lévő Miskolci Ingatlangazdálkodó Rt. elnök-vezérigazgatója szerint fordulatot hozott, amikor az önkormányzat vezetése felismerte, hogy a megváltozott gazdasági környezetben másmilyen városgazdálkodást kell folytatni. A városban élők teljes támogatásával olyan aktív fejlesztési, ingatlangazdálkodási elképzeléseket kell megvalósítani, amelyek vonzzák a befektetőket, megteremtik a tőke számára a kedvező beruházási lehetőségeket. Összeállt egy több mint százfős testület, amely a város legszélesebb szakmai szervezeteit, vállalkozóit, tudományos és művészeti értelmiségének képviselőit fogja át. Több munkacsoportban kezdődtek meg a döntést előkészítő tárgyalások, melynek alapján kialakult egy olyan városi fejlesztéspolitikai, ingatlangazdálkodási stratégia, melyet a képviselő-testület, a közgyűlés maradéktalanul támogatott, sőt a szűkös költségvetésből 9,5 millió forint anyagi fedezetet is biztosított a munka elkezdéséhez. Természetesen lényeges eleme az egész tervnek, hogy a város elég anyagi forrással rendelkezzék, és sikerüljön bevonni többek között uniós, így például PHARE-támogatást vagy a Széchenyi-terv pályázatait, valamint olyan tervvel rendelkezzenek, amely felkelti a pénzintézetek érdeklődését.
A fejlesztési stratégia abban az esetben működik jól, ha Miskolc mint „termék” eladhatóvá válik – jelezte Grosser L. Enrique, a program menedzselését felvállaló Quo Vadis Marketing ügyvezetője. Mint mondta: olyan információs, logisztikai és technológiai központot kell létrehozni, amely egyesíti az iparvárost a kellemes és élhető településsel, a kereskedelmi és regionális központtal, és kihasználja az egyetem innovatív potenciálját. A gazdasági növekedésre beállított stratégia épít a háttéripar fellendítésére és a meglévő humán adottságok kihasználására, és nem utolsósorban a város fekvési és környezeti előnyeire, amelyek együttesen ötszáz kilométeres körzetben egyedülálló pozíciót biztosíthatnak Miskolc városának a befektetők szemében.
A kohászati tevékenységében felhalmozott tudás és tapaszta-lat – egy ökológiailag rehabilitált városba ágyazva – új termékek előállításában hasznosítható.
A város agglomerációja alkalmas a háttéripar kialakítására, ipari parkok, transzferközpontok létesítésére, s nem elhanyagolhatóan a turizmus adta lehetőségek kihasználására. Az elkészült stratégiai ingatlanfejlesztési terv szerint feltételezhető, hogy a következő két-három évben mintegy negyvenmilliárd forint fejlesztésre lehet számítani. Ebben az önkormányzat társfinanszírozása is szerepel, átlagosan öt százalék erejéig.
Edőcs József szerint a város idei költségvetéséből reális esély van mintegy százmillió forint biztosítására, amely az előkészítő munkák folytatására és elvégzésére fordítható. Ennek segítségével elérhető az a fő cél, hogy az autópálya elkészültéig felkészüljön a város az új stratégia megvalósítására. Ezzel együtt az ingatlangazdálkodás előkészítésének célja az is, hogy megelőzzék az ingatlanspekulációt és a város érdekében mobilizálják az ebben rejlő lehetőségeket.