Udvarházak hegyen-völgyön

Újdonságnak szánják a színes hazai és külföldi lakás- és életmódmagazinok tengerében az alapítók az Udvarház címmel megjelent periodikát, amelynek első száma máris bejárta az országot.

Hangsúlyozottan a vidéki élet- és létforma bemutatását célozta meg a külsejében különösen igényes, helyenként szociográfusi ihletettségű, fotókkal illusztrált lap, amely több és más, mint a lakáskultúra területén eddig megjelent kiadványok.
A szerzők bejárták a keleti és a nyugati országrészt, s egyáltalán nem követték a sztereotípiákat. Gyakran ugyanis vagy az öncélú romantikahajszolás, vagy a lekezelő sajnálat jellemzi a vidéki életformákról való véleményeket. Vidéken élni nem jobb és nem rosszabb, mint Budapesten, viszont más. Persze megváltoztak az élhető élet feltételei – a mai kor embere mást is vár attól a világtól, amely sokat őriz a múltból, de épp annyit már el is engedett belőle.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) támogatásával elkészült első számban látható és olvasható a Mária Valéria híd története, a Nyitott porták fejezetben pedig bepillanthatunk a falusi, tanyasi, hegyvidéki, alföldi vagy a szőlőtermesztő vidéken élő családok mindennapjaiba. Szaló Péter, az FVM helyettes államtitkára a kistérségek és a tanyák területi és társadalmi kérdéseinek összefüggéseit taglalja, a hajdúszováti kovácsműhely, a villánykövesdi pincesor és a hegyi skanzen nem a megkövesedett múltról, hanem a tradíciókkal ötvözött jelenről és jövőről szól, mintegy mintát kínálva az útkeresőknek. A bodzatermesztés leírása megfér a Kitekintő rovat majorkai szélkerekeivel, annál is inkább, mert a mediterrán építmények érdekesen rímelnek a mi szegedi szélmalmainkra. A fotográfiák különös erényei a magazinnak. Fekete Judit főszerkesztő szerint arra invitálják az olvasókat, hogy hatásukra azok is vágjanak neki az ország eldugottabb és kevésbé ismert szögleteinek, akik többnyire idegen, egzotikus világokba kelnek útra látnivalókért.