A GYULA,

LIDÉRCESEN ROSSZAT
ÁLMODTAM
azt, hogy rám találtak mint hasonmásra, de hogy has(s)on másra is: velem írattak meg másról egy leleplező könyvet.

ÉN TEHÁT ÉN LESZEK EBBEN
A BOTRÁNYKÖNYVBEN, ÉS TE TE
De hogy ki a nagyobb szamár, azt az olvasó a szavazatával dönti majd el.

A KLASSZIKUSOKHOZ
FORDULTAM,
Rostand Cyranóját tanulmányoztam először persze, de minden kockázatos bűntudat nélkül nehéz álmomban is föl-föllélegezhettem, mert nem magamat kell kigúnyolnom ebben a könyvben, hanem föl föl kellene rázni a rabjait e földnek. (Hogy ne mondjanak le föld nélküli földhöz és rabtartóikhoz való kötődésükről, ha már negyven évig ebbe beletörődtek.)

ARÁNYTÉVESZTÉS TERHE
MELLETT ÁLMOMBAN IS
RÁÉBREDTEM
magamra nem vállalhatom nemhogy a világ, de még a (hason)más bűneit sem, elég a saját terhemet cipelni keresztül egy életen… Lehúz az önmagában, talán csak e botránykönyv megírásával maradhatok ideig-óráig még felszínen, fösöleges ezért meggyorsítanom végső harcomat, ráadásul még ezzel a centiszeleteléssel.

EKKOR FIGYELMEZTETTEK
hogy tovább már ne lelkizzek, ne a saját üdvösségemmel törődjek, más dolgok is vannak égen s földön, döntsem el mint hasonmás: mikortól döntöttem úgy, hogy gazember leszek? Hiszen javában benne vagyunk már a kampányban, és ha magammal foglalkozom, s leleplező írásom nem a megadott forgatókönyv szerint készül el határidőre, kicsúszunk még a hívő tagozatunknak is beígért 3,60-as mindennapi kenyerünkkel. (Ugye, ha megdobnak bolsevik őskövülettel…)

DE ENGEM NEM HASONMÁSOM, HANEM AZ ÉN
LELKIISMERETEM
NEM HAGYOTT NYUGODNI
ÁLMOMBAN
bár felszólított egy hang, hogy ha őszinte vagyok, tegyem csak a kezemet a szép idegen szívemre… Mégsem jöttem rá reggelig sem, kik a megbízóim erre a leleplező könyvre, kiknek az utasításait és mi célból kellene követnem?

BEUGRATÁS VOLNA AZ EGÉSZ?
Dupla csavarral csapdát állítanak ezzel? Hogy „szemet szemért!” alapon majd íratnak velem u g y a n a z o k egy ellenkönyvet, ezúttal saját maguk ellen, akik már megjelentettek nemrég egy szintén A betűs kezdetű vehemensen engesztelhetetlent (nem gyűlölködök vissza, juszt se!), és akkor bebizonyosodhat a szavazók előtt, hogy „ezek” ugyanolyanok, mint „mi”, miközben velünk ellentétben krisztusi tanokat hirdetnek.

NEM A SZÓSZÉKRŐL
TERMÉSZETESEN
hiszen hasonmásom eredetije utoljára templomban először sem nagyon lehetett. Az Egyházügyi Hivatal volt dolgozói meg már nem tudhatják, hogy például a katolikus papok jó ideje nem a szószékről prédikálnak… (Nyilván az indulat fő forrása, hogy zömében a vizet részesítik utólag is előnyben.) Annyiban támogatnák – „megfinanszírozás” nélkül – az Újszövetséget, hogy szívesen megízlelnék az egyébként tisztulásra szánt kőedényekben a borrá változtatott vizet. (De ez már majdnem menyegző „nagykoalíció” lenne.)
S ELMÚLT AZ A VILÁG,
ÉS REMÉLHETŐLEG MÁR
MÉG EGYSZER NEM JÖN EL
amikor előbb tűzzel, majd vasba verve, később koncepciós perekkel, majd az egyházüldözés kifinomultabb módszereivel, a megfélelmlített és zsarolt békepapokkal az Egyház „magával – volt – kötve, mint a kéve”.

ROSSZ ÁLMOMRA ÚGY
EMLÉKSZEM
mintha abban megbízóim nemcsak egyszerűen leleplező, de hozzá még humoros könyv megírására kértek volna fel. A leleplezés még valahogy menne, ha akinek hasonmása vagyok, mondjuk a szavazófülke előtt még a gyóntatófülkében is megjelenne. Jó lenne már most február legelején, hogy április 21-ig végezhessen… S mivel esetleges gyónását paptól semmiképpen sem tudhatom meg, és a valóban – áldozó – hívő sosem mondaná el! Türelmes várakozásom közben tehát – mint írónak is – hallgatóznom kell, ha valamelyest is hűségesen szeretném ábrázolni hasonmás karakteremet, de félő, minden lehallgatásom ellenére csak egy-két „na és”-t csíphetnék majd el.

A LELEPLEZŐ BOTRÁNYKÖNYV EGYIK MŰFAJ-FELTÉTELE
Hogy visszamenjek hasonmásom korábbi éveibe. Követtem őt álmomban visszafelé az időben, egészen Rosztovig… Távol Moszkvától, de aztán oda is, a Vörös térre.

LÁTOM MAGUNKAT
Nem mint gyónókat, hanem akiknek gyónni kellene (a félre, de vezetett tömegeknek). Ott ázunk-fázunk kitartóan a hosszú sorban, mert neki se hozzák ki soron kívül a mauzóleumból Lenint…

S AZTÁN MEGJELENIK A VÖRÖS TÉRI SOR ÉS KÖNYVEM
LEGVÉGÉN
a karikaturista Srec´ko Puntaric´ Felix, és meggyónja Lenin s a Lenin-(öreg)fiúk csapata – így hasonmásom helyett is –, hogy: VILÁG PROLETÁRJAI, BOCSÁSSÁTOK MEG!

S HA A JÖVŐBEN A CÖLÖPÖS
TAGOK MAGUKBAN IMMÁR
A TŐKÉ(S)T IS ÖNTÖGETNÉK…
És aki így végül talpon maradna, 2006-ra már egy egészen elfogadható és nagyon is szükséges Magyar Szociáldemokrata Pártnak tagja lehetne a parlamentben.

LÁM, UTOLÉRT AZ ÉLET
ÉS IRODALOM
most olvasom – miután e cikket megírtam – a 2002. január 25. számban, hogy filmforgatáshoz Csurka István-hasonmásokat keres a Szabad Demokraták Szövetsége. Ha humora volna és van, Csurka István is jelentkezne. S ha úgyszintén a másik félnek: végül nemcsak ő játszaná el magát a filmben, hanem vele is íratnák meg a forgatókönyvet.
(De ez már a demorkácia humora lenne, a mi humoros demokráciánkkal szemben…)

S MIVEL AZ SZDSZ KORÁBBAN
MÁR ORBÁN-HASONMÁSOKAT
IS KERESETT
(Csak nem miniszterelnök-jelöltjüknek?) És anélkül, hogy összemosnám az A Viktor és az A Gyula könyvet, továbbá a Vörös teret a Vörösmarty térrel… De ha még időben Orbán-hasonmásokat keresett volna az SZDSZ, a magyarországi olimpia megnyitójáig egyelőre… A tavalyi könyvnapi déltől éjfél utánig kígyózó Orbán-dedikálásra váró sorban… Ellenkönyv megírása nélkül is (el)találtak volna – nem körülbelül 5 darab Orbán-maszkos SZDSZ-es új generációst, hanem az eredeti mellett, Vörösmarty téri az óriási tömegben könyvvásárlásával is kiálló és demonstráló: Vörös-Martin Luther Kinget.