Az óbudai Fő tér

A KÉTEZER ÉVES ÓBUDA főterének központi szerepére már az ókori leletek között is találunk bizonyítékot, a középkorban számos templomot emeltek a helyén, és a török uralom után itt telepedett le a környék földbirtokosa, a Zichy-család is.
Óbuda történetében kezdettől fontos szerepet játszott a mai Fő tér. Már az aquincumi tábor, a castra sativa centruma is itt volt. A korabeli régészeti leletek bizonyítják, hogy a parancsnok székhelye is itt állt. Erre keresztezte egymást két fontos katonai út, az észak-déli via principalis és a kelet-nyugati via praetoria. A II. századtól a budai káptalan területe volt, és jelentőségét később is megtartotta. A múlt századi ásatásokkor előkerültek a Nagy Lajos és anyja, Erzsébet királyné által építtetett gótikus prépostsági templom maradványai. Később ennek helyén épült a XIV. században a Mária-templom és közelében a Mátyás okleveleiből ismert – később romba dőlt – Szent Péter-templom is. A templomokat a középkorban is a városok szívében emelték, így biztosan állítható, hogy már akkor is főtér lehetett. A hozzávetőleg az egykori római utak helyén épült három főút – északról a mai Szentendrei út, délről a Lajos utca és nyugat felől a mai Kórház utca – is itt találkozott. A török uralom idején az itteni, középkori épületek elpusztultak, Óbuda területe hat másik községgel 1659-ben került a Zichy család birtokába. Az 1676-ban grófi címre emelt Zichy István, a magyar kamara elnöke részben vette, részben kapta a területet, amelynek fejlődése fia, Zichy Péter keze alatt indult meg.

A mai Zichy-kastély helyén ő kezdett el építkezni az 1700-as évek elején, ám csak fia, Miklós lehetett szemtanúja a ma is látható épületkomplexum elkészültének. Zichy Miklós nagyszabású kastélyegyüttest képzelt el, amelyet Jäger János Henrik, budai kőfaragó mester tervezett. A régi egyemeletes, barokk szárny megtartásával 1757-re készült el a kastély. Az egykori külső épületen belül tágas udvar, közepén – a ma már műemlék – egyemeletes, gazdagon díszített, barokk kastély, gazdasági épület, parkok, üvegházak sora és a Hajógyár utca felől egy kis kápolna épült fel. Röviddel a kastély elkészülte után meghalt Zichy Miklós, a neves épületegyüttest pedig, amelyben, 1764-ben még Mária Terézia is járt, a Kincstár vette meg az özvegytől. A Fő téri melléképületben kapott helyet a Kamara prefektusa. A XVIII. század végén bővítették a kastélyt. Eredeti pompáját ma már csak a főépülete őrzi, parkja, díszes kapui, oromzatai mind megsemmisültek az idők során. 1954-ben pedig a HÉV-vágányok kiépítése miatt a Dunára néző szárny egy részét bontották le. Később az északi, a keleti és a déli részén belső átalakításokat hajtottak végre, és a homlokzatot is felújították. A XIX. század elejéről származó copfstílusú városházát lebontották, és ekkor került a helyére a mai, 1900 körül épült díszes, kétemeletes elöljárósági épület. A kastélyt 1976-os felújításakor múzeumként nyitották meg, az 1. szám alatt a Kassák Lajos Emlékmúzeum és a Vasarely Múzeum, a 4. szám alatt pedig a Lakásmúzeum található. A Fő tér, mint kulcsfontosságú közlekedési csomópont, az Árpád híd megépítésével vesztette el jelentőségét, ám épületeivel, macskaköves burkolatával ma is a főváros legszebb terei közé tartozik, amely a régi Óbuda hangulatát varázsolja elénk. (G. R.)