Dugó

Fölösleges volt az egész. Az APEH-től öt évre visszamenőleg kért kötelezettségmentességi igazolás, a tulajdoni lap, az adásvételi szerződés, az ügyvédi meghatalmazás, az ingatlanközvetítő megbízása, a banki átutalások felügyelete, a kivitelezővel folytatott jó kedélyű cívódás, és úgy általában az összes izgatott ide-oda rohangálás mind csak rabolta a drága időt, és termelte az idejekorán serkenő ősz hajszálakat. Hiszen újdonsült rákoskeresztúri polgárként elegendő lett volna, ha egy közepes összegért bérelek húsz évre a hatvanegyes buszon az ablak mellett valami jó kis helyet, életem hátralevő részének bizonyos idejét úgyis ott fogom eltölteni, beledugulva a közlekedésbe valahol a keresztúri fölüljáró földrajzi közepén.
Igaz, így legalább reggelente van időm elmélkedni olyasféle időigényes témák fölött, mint hogy a közlekedési dugók a megrekedés helyétől jóval távolabb szoktak kialakulni. Ezt még este láttam a televízióban, amikor a tudományos félóra tetőpontján a dugók szakembere magyarázta el a témában kikutatott legfrissebb eredményeit. Vagyis téves elképzelés, amikor a polgár azt feltételezi, hogy épp az ő járműve körül alakult ki a se előre, se hátra állapot, hiszen a jelenség oka akár több kilométerrel arrébb is keletkezhetett. Csupán hozzá is begyűrűzött az esemény, mint a régi szép időkben a cserearányok romlása.
Ráadásul tegnap reggel két munkába tartó villamosszerelővel ragadtam be, akik a főváros vérkeringésébe vetett hitem maradványait is atomi elemekre zúzták, midőn jókat kacarászva megállapították, hogy az összes hannoveri villamos egy-két év múlva mehet a roncstelepre. A hannoveriek karrierjük csúcsán ugyanis néhány megállós peremvárosi vasútként szolgáltak, tehát kombinált ajtó- és lépcsőnyitó szerkezetük a legkevésbé sem szereti a belvárosi közlekedésből adódó fokozott igénybevételt – így a BKV-s karbantartók. Sajnos a komisz helyzet megoldására már nem derülhetett fény, mert a térképeken Pesti útkén föltüntetett kocsisor váratlanul meglódult, és szédült araszolással indult el az Örs vezér tere felé. Még annyit hallottam, hogy a szerelők a négyes metrót emlegetik, de véleményüket elnyelte a nyúlott ékszíj sivítása. Újkeletű közlekedéstudományi ismereteimmel magamra maradva én viszont megállapítottam, hogy a következő földalatti nem sok jót hoz majd a XVII. kerületre. De én legalább tudni fogom, hogy ifjúkorom legszebb éveit azért kell a keresztúri fölüljáróról nyíló kilátás tanulmányozására fecsérelnem, mert Budán defektet kapott egy munkagép.