Északi felfedezés és sikertörténet havon

Az északi sí, ha nem is a legnépszerűbb, de a legrégebbi szakága a fehér sportágnak, mert a sífutás és a síugrás már az 1924-es téli olimpia műsorán is szerepelt. Az elnevezés, az „északi” még az új évszázadban is aktuális, mert a versenyszámok többségében az európai északi országok versenyzői, különösen a norvég sportolók a legeredményesebbek. Magyar síelő még nem nyert olimpiai érmet, s erre továbbra sincs remény.

-ÉSZAKI SÍ-
Jóllehet a sí nem norvég találmány – Szibériában a vadászok már a harmadik jégkorszak végén használták –, de a sízés norvég eredetű szó, és a sportág szülőhazája is ez az északi ország, ahol 1767-től már katonai versenyeket rendeztek. Ezt az időbeli előnyt a norvégok azóta is tartják, a legutóbbi – Naganóban rendezett – olimpián az öt férfi sífutó szám közül négyben nyertek, Björn Dählie nyolc aranyérmével minden idők legeredményesebb sízője lett. A női mezőnyben Larissza Lazutyina egymaga három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyert.
De hol van már a négy évvel ezelőtti hó? Az ugyan réges-rég elolvadt, de az élen az erőviszonyok nem sokat változtak. Az idei Világkupa-versenyeken továbbra is az északiak voltak a főszereplők, a férfiak pontversenyében a 24 éves svéd Per Elofsson áll az élen, s az első tíz között hat norvég sífutó található. A világ élmezőnyébe tartozó finneket, úgy látszik, nagyon megviselte a tavalyi doppingbotrány, egyikük sem került a legjobbak közé. A szakemberek kissé tamáskodva fogadták a 29 éves Katerina Neumannova kiemelkedő szereplését, és kíváncsian várják, hogy a szigorú doppingellenőrzés mellett a Világkupában – a norvég Bente Skari előtt – vezető cseh versenyzőnő mire lesz képes Salt Lake Cityben. Az esélyes orosz hosszú lécesek közül eddig a 26 éves Julia Csepalova szerepelt a legjobban, de az ötszörös olimpiai bajnok Lazutyina 37 évesen is az élmezőnyben fut, sőt a hatszoros olimpiai bajnok Ljubova Jegorova 42 esztendősen sem hagyta még abba.
A sportág hazai vezetése évtizedek óta hirdeti, hogy magas hegyek hiányában Magyarországon a sífutást kellene népszerűsíteni, fejleszteni, de ebből a helyes szakmai törekvésből nem lett semmi. Sőt az előző évtizedben a szakosztályok és a versenyzők száma is csökkent, így kisebb csodának számít, hogy három versenyző Gotschall Zsófia, Tagscherer Zoltán és Tagscherer Imre kiharcolta az olimpiai részvételt.
A síugrás, ez a látványos szakág hazánkban szinte megszűnt. Az egyetlen, nemzetközi versenyre is alkalmas mátraházi sáncot a rozsda marja. Pedig a síugrás álomszép sport, hiszen az emberiség sok ezer éves álma, a földtől való elrugaszkodás, a repülés vált valóra általa. Ráadásul szigorú szabályok határozzák meg a sánc kritikus pontját, és a versenyzők testi épségének érdekében ha többen a veszélyes zónában landolnak, akkor lerövidítik a nekifutót.
Bármennyire hihetetlennek tűnik is, a síugrás XIX. századi találmány, 1860 körül Norvégiában rendezték az első versenyeket, s 1879-ben már tízezer néző előtt bonyolították le a Holmenkollen-ugróviadalt Oslóban. A norvégok olimpiai sikersorozata 1924-től 1959-ig tartott, utána finn, német, osztrák és lengyel győzelem is született. A norvégok hazai környezetben, 1994-ben Lillehammerben középsáncon még két sikert arattak, azóta azonban visszaestek. Jelenleg a szakág első számú ugrója a 24 éves lengyel világbajnok, Adam Malysz, aki annak ellenére vezet a Világkupában, hogy a négysánc-versenyen a német Sven Hannawald – a sorozat történetében először – mind a négy viadalt megnyerve bravúros győzelmet aratott. Honfitársa, Martin Schmitt remekül viseli az esélyesség terhét, a tavalyi világbajnokságon a nagysáncon első, a középsáncon második lett. A Naganóban bronzérmes osztrák Andreas Widhölzl megőrizte helyét az élmezőnyben, a finneknél viszont őrségváltás történt, s ebben az idényben a 22 éves Matti Hautamäki nyújtotta a legjobb teljesítményt. Mindkét sáncon az idegek harcára lehet számítani, mert az élmezőny rendkívül szoros, a levegőben „repülve” egy-egy apró mozdulat döntheti el az érmek sorsát. Fantasztikus „légi csata” várható Salt Lake Cityben.
***
ESÉLYLESŐ
Síugrás, középsánc. Olimpia, 1998, Nagano: 1. Soininen (finn), 2. Funaki (japán), 3. Widhölzl (osztrák). Vb 1999: 1. Funaki, 2. Mijahara (japán), 3. Harada (japán). Vb, 2001: 1. Malysz (lengyel), 2. Schmitt (német), 3. Höllwarth (osztrák). Nagysánc. Olimpia, 1998: 1. Funaki, 2. Soininen, 3. Harada. Vb, 1999: 1. Schmitt, 2. Hannawald (német), 3. Mijahara. Vb, 2001: 1. Schmitt, 2. Malysz, 3. Ahonen (finn). A 2001– 2002-es Világkupa-sorozat állása: 1. Malysz 1210, 2. Hannawald 1059, 3. Widhölzl 815, 4. Hautamäki (finn) 771, 5. Höllwarth 660, 6. Schmitt 1978.