Hazaárulással felérő üzlet

A héten már karnyújtásnyi közelségbe került a román–magyar egyezményhez hasonló szlovák– magyar megállapodás, amikor váratlanul száznyolcvan fokos fordulatot vett az északi szomszéd hozzáállása a szlovákiai magyarok sorsát érintő budapesti kedvezménytörvényhez. Tegnapelőtt rendkívüli kormányülést hívtak össze ez ügyben, amelynek eredményeképpen úgy értékelik (újra) a magyar jogszabályt, hogy az ellentétes a nemzetközi egyezményekkel és a szlovák–magyar alapszerződéssel. A magyar kormánytagokon kívül mindenki támogatta a nyilatkozattervezetet. Kora este a parlamentben is ez volt a téma, úgy, hogy közben sutba dobták a külügyi bizottság korábbi határozati javaslatának indoklását, és elővarázsoltak egy újat.
Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke tegnap lapunknak elmondta: a szlovák Nemzeti Tanács – vagyis a parlament – külügyi bizottságának elnöke, Peter Weiss a múlt héten budapesti látogatásakor találkozott a Magyar Szocialista Párt vezetőivel, aztán hazamenve nem az eredetileg megfogalmazott indoklást olvasta fel, hanem egy olyat, amely retorikájában és érvrendszerében kísértetiesen hasonlít a magyarországi ellenzék – különösen a szocialisták – érvelési rendszeréhez. Ebből arra lehet következteni – fogalmazta meg Duray –, hogy a szlovák parlamentben a magyar ellenzéki pártok sugallatára fogalmazták meg álláspontjukat a kedvezménytörvényt elutasító pártok.
Aki figyelemmel követi a szlovák kormány tevékenységét, annak feltűnik: manapság gyakran idézik a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet szinte sohasem. Hasonlóképpen kedvelt – és sokat idézett – olvasmány az MSZP és az SZDSZ vezetőinek beszéde. A dolog nyilvánvaló: a magyar ellenzék adja az érveket a szlovák kormánynak az ottani magyarság – és egyúttal a jelenlegi magyar kormány – ellen irányuló lépéseihez.
A jelenség a többi szomszédokkal való kapcsolatban sem ismeretlen. Néhány hónapja jelent meg az egyik központi román napilapban (Curentul), hogy a román kormánypárt megegyezett az MSZP-vel (s a megegyezésben baloldali beállítottságú RMDSZ-politikusok közvetítettek) abban, hogy ha előbbinek támogatja a Szocialista Internacionáléba való felvételét a magyar „testvérpárt”, akkor Bukarest muníciót biztosít a Fidesz-kormány elleni harchoz. Valami hasonló történhetett az MSZP miniszterelnök-jelöltjének augusztusi romániai látogatásakor is, amikor Medgyessy Péter úgy ismerkedett a határon túli magyarok helyzetével, hogy előbb Bukarestbe ment Adrian Nastaséhoz vizitelni. A szociáldemokrata pártvezér és kormányfő azóta úgy focizik, ahogyan megegyeztek – jobb nagykövetet keresve sem találtak volna maguknak a magyar szocialisták Bukarestben. A csapatjáték bámulatos – a román–magyar megállapodást Nastase a románoknak az erdélyi magyarokkal egyenlő munkavállalási feltételekhez kötötte; a megegyezés előestéjén a hatpárti megbeszélésen itthon az MSZP-nek nem volt kifogása, de másnap elindította a „jön huszonhárommillió román munkás” őrületet; később pedig Nastase „megsejtette”, hogy Budapest mégsem fogja betartani a vállaltakat.
Az aljasság ellen nem használnak az érvek. Hiába mondogatják Durayék a szlovák parlamentben, hogy a státustörvénynek nincs területen kívüli hatálya és hogy nem megalapozottak a kifogások. Hiába emlegetik, hogy a szlovákok már évek óta megalkották a maguk státustörvényét, és hogy a legfőbb kifogásra, a különböző kedvezményekkel kapcsolatos „diszkriminációra” is van már millió példa (gondoljunk csak a holokauszthoz fűződő kárpótlások nemzetközi – és nemzetek fölötti – gyakorlatára), a többségi politikusok minden józan érvet elengednek a fülük mellett. Ez az ügy már rég nem a mi ügyünk – fogalmazott tegnap este kérdésünkre Duray Miklós, így nem tehetünk mást, mint elővesszük az évtizedek alatt jól kifejlődött rezisztenciánkat, és várunk.
A hazaárulással felérő üzletelésnek persze vannak nyertesei: a román és a szlovák kormány jól jár, hiszen besöpri hazájában a magyarellenességért járó bónusz szavazatokat. Az MSZP is kiválóan tud kampányolni azzal: lám, az Orbán-kormány nem tud megegyezni a szomszédokkal. Akinek van veszítenivalója, az a budapesti kormány, a legrosszabbul pedig a határon túli magyarság jár.
Igaz, a Köztársaság téri csapatot a határokon kívül rekedt magyar milliók sorsa az elmúlt évtizedekben sem érdekelte, s ezen a hozzáálláson még akkor sem hajlandóak változtatni, amikor a jelenlegi miniszterelnök-jelöltjük minden fánál elmondja: ő bizony erdélyi származású.
Erdélyben nem ilyen emberek születnek…