Lovasturisztikai központ lehet a főváros

Amíg egy évtizede még csak a fővárostól távol lévő vidéki tanyák adtak helyet és lehetőséget a lovaglás szerelmeseinek, addig napjainkban Budapesten és környékén közel harminc minősített, színvonalas szolgáltatásokat nyújtó lovarda működik. A lovasturizmus főváros környéki fellendülése kiváló lehetőséget ad a belváros szmogjához szokott lakosoknak megismerni és megszeretni a lovaglást, ezzel új és egészséges kikapcsolódást találniuk. S a Budapestre látogató külföldi turistáknak sem kell lemondaniuk arról, hogy egy igazi magyar tenyésztésű lovat lássanak.

Lovas nemzet vagyunk – mondják rólunk, s valljuk magunk is. Kevés hely van Európában, ahol olyan szabadon lovagolhat, kocsizhat, romantikus és vadregényes, ugyanakkor korszerű és kényelmes körülmények között hódolhat lovas szenvedélyének bárki is, mint Magyarországon. Lovasturisztikai kínálatunk számos lovardájával, magánistállójával, a különböző fajtájú, korú, vérmérsékletű, jó karban és erőben lévő, gondosan betanított, így jól kezelhető, de mégis temperamentumos lóállományával igen sokszínű.
S amíg egy évtizede a lovagolni vágyók csupán a vidéki tanyákon élvezhették a lovasturisztika adta lehetőségeket, addig napjainkban már a fővárosban és környékén is színvonalasan működő, speciális lovas szolgáltatásokat nyújtó, kulturált vendéglátást és szállást biztosító lovas bázisok állnak rendelkezésükre. Mindez azt a célt szolgálja – mondta lapunknak Lóska János, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnöke –, hogy a főváros szmogjához szokott lakosok is megismerhessék a lovaglás örömeit, s ezzel egy új és egészséges kikapcsolódást találjanak. Nem titkolt célunk ezenkívül, hogy a Budapestre látogató külföldi turistáknak se kelljen lemondaniuk arról, hogy egy híres magyar tenyésztésű lovat lássanak, esetleg kipróbálják, vagy a kevésbé bátrak fogatozáson vegyenek részt. Lóska János elmondta: a szövetség nyilvántartása alapján Budapesten és a Közép-Duna-vidéken közel harminc minősített és legalább ugyanennyi minősítés nélküli, de nyilvántartott lovasszolgáltatást nyújtó egység működik. A minősítést mindig az adott lovardának kell kérnie, s aszerint kap egytől öt patkóig terjedő besorolást, hogy a különböző (környezeti, a lovak tartásával, alkalmasságával, a lovas szolgáltatásokkal kapcsolatos, valamint személyi tényezők és egyéb programok, lehetőségek) minősítési szempontoknak mennyire felel meg. Így például egy ötpatkós besorolású lovardában legalább tizenkét lónak és legalább három szolgáltatástípusnak (ilyenek például a lovaglás mellett az oktatás, terep- és túralovaglás, fogatozás, gyermektábor, étkezés, szállás stb.) kell a vendégek rendelkezésére állniuk, valamint a személyzetnek legalább egy idegen nyelvet beszélniük kell. Az egypatkós besorolású helyeknél is minimum öt jószággal kell biztosítani a lovaglási lehetőséget. A patkók száma nem feltétlenül a minőségre utal, de lehet következtetni belőlük a hely adta lehetőségekre – teszi hozzá a szövetség elnöke.
Ulrik György, a Csömör határában található, hárompatkós besorolású Favorit Lovarda vezetője szerint nehéz talpon maradnia annak, aki napjainkban lovardát üzemeltet a fővárosban és környékén. Állítja: aki komolyan csinálja, az nem a haszon reményében, hanem „szerelemből” teszi. Egyrészt nagy a verseny, másrészt a fenntartási költségek (abrak, orvos, hathetente patkoltatás stb.) igen magasak. Ezenkívül az is probléma – vélekedik Ulrik György –, hogy egyre kevesebben járnak lovagolni. Vagy nem ismerik a lehetőségeket, vagy túl költségesnek, esetleg veszélyesnek, és csupán időszakosan űzhető sportolási lehetőségnek tartják, így ki sem próbálják. Pedig választék van: csak Kerepes–Csömör térségében több mint húsz lovarda üzemel, de aki inkább a budai hegyeket részesíti előnyben, az is válogathat. Az árak sem vészesek: természetesen vannak drága helyek, ám általánosságban egy-egy lovardai szolgáltatás nem kerül többe, mint mondjuk egy fitneszstúdióban egy kombinált napijegy. Hogy milyen út vezet a hihetetlen szabadságérzést nyújtó vágtáig, vagy egy egész napos lovastúráig? Íme: a kezdők jó néhány alkalommal úgynevezett futószáras oktatást kapnak, amelyek során – a szárat tartó oktató segítségével – megtanulják a ló elindítását, megállítását, a könnyű ügetést. Ez a lovardától függően alkalmanként 1200–2400 forintba kerül. Ezt követőn a jelentkezők osztálylovagláson vesznek részt, ilyenkor a lovak a pályán egymás után haladva mennek, az oktató pedig középen állva adja a különböző utasításokat: lépés, ügetés, rövid vágta, kiskör, átlóváltás stb. Az osztálylovaglás során lehet elsajátítani az önálló lovaglás alapjait, s itt dől el: van-e a lovasnak az ehhez a sporthoz elengedhetetlen elegendő bátorsága. Az árak általában megegyeznek a futószáras képzésével. 30–40 alkalom után meg lehet próbálkozni a tereplovaglással (egy-két órás vagy akár egész napos), ahol már a vágta sem maradhat el. Ulrik György állítja: aki egyszer eljut erre a szintre, soha többé nem tud lemondani arról az életérzésről, amelyet a lovaglás nyújt. Felszerelésnek kezdetben bőven megteszi egy keményebb talpú, zárt cipő vagy bakancs, egy szűk nadrág, kényelmes pulóver, dzseki. Később lehet vásárolni profi lovagló nadrágot, csizmát vagy úgynevezett hopilettet (csizmát helyettesítő, lábszárra csatolható védőfelszerelés), valamint a fejet az esetleges eséskor megvédő sisakot, az úgynevezett kobakot. Ulrik György szerint ezen felszerelések bármelyike már 6000 forintos ártól beszerezhető, ám rögtön hozzáteszi, hogy nem kötelező, hiszen nélkülük is ugyanolyan jól lehet lovagolni.