Önmagukat kell legyőzniük

A hivatalos program magyar idő szerint szombat hajnali háromra tette az olimpia megnyitóünnepségét, azaz helyben péntek este hét órára. A nap reggelén Molnár Zoltán, a magyar csapat vezetője elsősorban annak örült, hogy igencsak megenyhült az idő, az elmúlt napok kemény, fagyos időjárása után a hőmérő pluszt mutatott.

Okkal örvendezett a MOB igazgatója az enyhülés miatt, elvégre az olimpiai megnyitók arról (is) híresek, hogy a sportolóknak órákat kell állniuk a szabadban. Mindez nyáron sem túl kellemes, ám akkor, amikor jócskán fagy – képzelhető, mekkora öröm.
– Ha visszatérnek a kemény fagyok, szerintem akkor sem lesz semmi baj, mert az eddigi tapasztalataink szerint a szervezők mindenre találnak megoldást – mondja Molnár Zoltán. – Aki, mint én, Atlantában is ott volt, óhatatlanul öszszehasonlítja az ottani és az itteni szervezők munkáját. Nos, ég és föld a különbség, nem lehet olyan kívánságunk, amit ne igyekeznének teljesíteni. Az ellátásra sincs panaszunk, a komfort tökéletes, szóval minden szép és jó.
A magyar küldöttség háza táján általános vélemény, hogy mindez a helyiek hozzáállásának köszönhető elsősorban. Nem csupán azok barátságosak, kedvesek, akiknek jutott némi szerep az olimpia lebonyolításában, a város lakói általában boldogok, kitüntetésnek tartják, hogy házigazdák lehetnek.
– Külön szerencsénk, hogy sokan beszélnek magyarul a városban – folytatja a csapatvezető. – Más amerikai településekkel ellentétben itt nem elsősorban az otthonról kivándoroltak szólítanak meg bennünket, hanem a mormon közösség tagjai. Ezek a fiatalok ösztöndíjjal jártak Magyarországon, megtanulták a nyelvünket, és most nagyon elégedettek, hogy nem hiába gyűrkőztek meg a magyar szavakkal, kifejezésekkel.
Ilyen hangulatban okkal bízhatunk abban, hogy kimagasló produkciók születnek a játékokon – magyar részről is, értve alatta, hogy a versenyzők többsége élete legjobbját éri el.
– Otthon a szakemberek éppen úgy értékelik majd az olimpikonok produkcióját, mint a nyári játékok esetében szokás. Más kérdés, hogy eltérőek a szempontok, mások a követelmények. Mindenkinek az egyéni legjobbját kell nyújtania. A küldöttségben lévő tizenéveseknek, akiknek jó esélyük van arra, hogy induljanak még olimpián, azt is bizonyítaniuk kell, hogy van bennük perspektíva.
Azt már mindannyian érzik, hogy nem akármilyen versenyen vannak. Amikor például a magyar zászló felvonásakor a tévékamerák kereszttüzébe kellett állniuk, s kénytelenek voltak a helyi riporterek kérdéseire hosszasan válaszolni, jó időbe telt, mire elhitték, hogy tényleg rájuk, egy kis ország, a világban csak kevéssé jegyzett sportolóira kíváncsiak.
– Most már megszokták a fiatalok, hogy ők is érdekesek, s ez még elszántabbá tette őket. Hiszek abban, hogy a legtöbben képesek lesznek a maximumra, azaz önmaguk legyőzésére. Ez sem kis dolog, még akkor is, ha az olimpiák esetében azt szoktuk meg, azt várjuk, hogy a vetélytársaik felett diadalmaskodnak a magyarok.
Molnár Zoltán örömmel tapasztalja azt is, hogy a biztonsági intézkedések korántsem olyan terhesek, mint amennyire számítottak rá.
– Meggyőződésem, hogy a háttérben hatalmas erők állnak készültségben, ám mi ebből semmit sem érzünk. Az ellenőrzéseknél mindenki udvarias, mindenki mosolyog, mindenkinek van egy-egy jó szava, így nem is olyan terhes az egész cécó. Biztos vagyok benne, hogy ebben a hangulatban éppen olyan felejthetetlen olimpiában lesz részünk, mint amilyen Sydneyben volt. Mert ne feledjük: az ottani játékokat is elsősorban a helybeliek kedvessége, vendégszeretete tette a résztvevőknek emlékezetessé.