Párizs-történet képekben

Kihalóban lévő kismesterségek képviselői: köszörűs, gázlámpa-oltogató, bútornádazó, edényfoltozó. Jellegzetes párizsi életképek a múltból. Több mint százévnyi történelem képekben elbeszélve. A párizsi kommün pusztításai: a rommá dicstelenített rue de Rivoli s a Tuileriák. Victor Hugo temetése (amely a gyász óráiban paradox módon az életöröm nagy nyilvános ünnepe is volt). Az 1900-as párizsi világkiállítás pavilonjai. Az Eiffel-torony építésének különböző szakaszai. A századelő nagyvárosa, amelynek mai központja akkor még falusias volt, noha a diadalív már állt. Az első áramvonalas mozdony, az első autók. A francia főváros megpróbáltatásai: a nagy szociális mozgalmak, sztrájkok, tüntetések. A népfront. A két világháború. A német megszállás szomorú-mulatságos képei. A ló és bicikli vontatta automobil. A felszabadulás: De Gaulle bevonulása a Champs-Élysées-n. Az 1968-as diáklázadás. A mulatozó főváros, de nem a turisták és a Moulin Rouge, hanem a művésztanyák Párizsa. Divat a századelőn és így tovább. 230 fotó az Ernst Múzeumban az 1938-ban megalakult Roger–Viollet-gyűjteményből, amelyet tulajdonosai – Hélène Roger és férje, Jean Fischer – végrendelettel örökítettek Párizs városára, s amely 1994 óta része Párizs történelmi örökségének.
A francia főváros mindennapi életét olyannak mutatják ezek a remek fotók, amilyennek ma már nem láthatjuk. Ellenpontként pereg a kiállítóteremben Gaál István Lírai vallomás egy városról, amelyet nagyon szeretek című filmje, vágatlanul, kockáról kockára szembesítve régit és újat.
Hélène Roger a fotográfia születésétől kezdve fényképező édesapjától örökölte a gyűjtemény alapját képező anyagot, amelyet férjével a harmincas évektől kezdve tudatosan gazdagított. Teljes képet akartak adni az 1937-es világkiállításról, de a német pavilonról sokáig nem találtak fotót. Keresgélés közben elvetődtek a rue de Seine 6. szám alatti kis műterem-üzletbe, ahol végre rábukkantak – s elámultak a tulajdonos, monsieur Olivier kincsei láttán. A három ember között kialakult szakmai-emberi vonzalom végül oda vezetett, hogy monsieur Olivier átadta műtermét a fiatal házaspárnak. Amikor a németek megszállták Párizst, ők úgy döntöttek, bezárják az üzletet, amely akkor már sajtóügynökségként dolgozott. Ennek köszönhetően nyithatták meg újra 1945-ben (azok az ügynökségek, amelyek a háború alatt dolgoztak, nem kaptak engedélyt a folytatásra).

A ma is a rue de Seine 6. szám alatti, hajdani műteremben lévő archívum (jövedelmének 55 százaléka a sajtóban, 45 százaléka a könyvkiadásban felhasznált képekből származik) sajátos intézmény Franciaországban. A francia fővárosnak vannak fotógyűjteményei másutt is: múzeumokban, könyvtárakban. De ott csak őrzik és konzerválják az anyagot. A Roger–Viollet-ügynökség viszont közvetlenül hasznosítja is. A sorra idegen kézbe kerülő többi sajtóügynökségtől eltérően a Roger–Viollet az egyetlen független ügynökség. Kizárólag gyűjt, megrendelésre nem dolgozik, fotósokat nem foglalkoztat. A fotókat jogdíjjal együtt vásárolja meg mindenkitől, aki ajánlkozik (hagyatékok örököseitől, magánemberektől és szakmabeliektől egyaránt). Ma körülbelül nyolcmillió képet őriz, köztük üveglemezre készült negatívokat is. Az anyagot folyamatosan dolgozzák fel számítógéppel, 120 ezer már digitalizált formában is hozzáférhető – tudtuk meg Henri Bureau igazgatótól.
Amikor az újságíró-fotográfus Henri Bureau nyolc éve odakerült, a gyűjteményben az 1950-es évekig készült fotókat őrizték. Ma az 1990-es évekig ad szinte enciklopédikus képet az életről s a világ, nem csak Franciaország, történelméről, tanúságtételként. Henri Bureau mindenkihez elmegy, aki eladnivalót kínál. Nagyon sokszor fölöslegesen. Mégsem tartja elveszettnek az erre szánt időt, mert valódi értékre is talál otthon és külföldön egyaránt. Bármily hihetetlenül hangzik, minden egyes képet ismer, hála munkatársainak, akik között többen már évtizedek óta dolgoznak az archívumban. Örül, hogy meg tudták őrizni függetlenségüket, hogy nem olyan emberek parancsolnak nekik, akiket csak a rövid távú haszonszerzés érdekel.
Négy éve mutatták be először kiállításon ezeket a képeket a párizsi Hoˆ tel de Ville-ben – hatalmas sikerrel. Akkor határoztak úgy, hogy bemutató körútra indítják őket. Chicago, Las Vegas, Aachen, Dubrovnik, Zágráb után kerültek hozzánk. A tárlat rendezője, Isabelle Buyer, a párizsi városháza munkatársa lelkesen meséli, milyen nagy sikere van a franciaországi magyar kulturális évnek. Ez is adta az alkalmat, hogy viszonzásul-ízelítőül Budapestre hozzanak egy kis hajdanvolt Párizst.
(Az Ernst Múzeumban február 20-ig látható kiállításhoz kapcsolódik február 20-án este 6 órakor az a beszélgetés, amelynek során Granasztói György, a Teleki Intézet igazgatója egy építészettörténésszel közösen próbálja megfejteni a változó Párizs titkát.)