Rekviem a Magyar Szentföld-templomért

A Mária Terézia uralkodása alatt elindított és hazánkban is egyre népszerűbbé váló szentföldi mozgalom a múlt század harmincas éveinek végén a szentföldi kegyhelyeket a hazai hívők számára kívánta elérhető közelségbe hozni a Hűvösvölgyben megálmodott – ám soha be nem fejezett – Szent Sír-bazilika pontos mására megtervezett Magyar Szentföld-templommal.

A képeken egy keleties hatású, ám Bauhaus-elemeket is magán viselő, érdekes templom látható. Ám, ha ma kilátogatunk a hűvösvölgyi Heinrich István utcába, láthatjuk, mennyi valósult meg belőle, és milyen állapotban van. Félbehagyott, hatalmas, ellipszis alakú falak merednek az ég felé, mindenütt a pusztulás érezhető, és úgy tűnik: az épület magára maradt az enyészet elleni harcban.
Mária Terézia uralkodása idején, a XVIII. században a ferences szerzetesek Európa-szerte Szentföldi Biztosi Hivatalt alapítottak, amely a Jézus Krisztus földi tartózkodásának fontos állomásain emelt kegyhelyek gondozását és a fenntartásukhoz szükséges összegek előteremtését tekintette feladatának. Hazánk is részt vett a munkában, és P. Majsai Mór, aki 1932-től látta el a szentföldi biztosi feladatokat, felismerte, hogy milyen jó lenne egy hazai zarándokhelyet létesíteni az itthon is egyre népszerűbb szentföldi mozgalom részére. Molnár Farkas, a jónevű építész kapta meg végül a megbízást, egy – a szentföldi kegyhelyekkel pontosan megegyező – templom tervezésére. Már a második, modern, Bauhaus-elemeket tartalmazó terv készült el, amikor az építész 1938-ban Palesztinába utazott, hogy felméréseket készítsen a kinti helyszíneken. Az ottani Szent Sír-bazilikában tapasztaltak vették rá, hogy hazatérve egy új tervet hozzon létre, amellyel az építmény mind formájában, mind megjelenítésében sokkal inkább kifejezheti rendeltetését. Az építkezés 1940-ben a Betlehemi barlang alapkőletételével kezdődött el. A hazai barlang, amelyből több másolat is készült Európában és az Egyesült Államokban, az összehasonlítások szerint is a legszebb, legpontosabb, szinte restaurált szentély volt. Eleinte adományokból fedezték az építés költségeit, de később a Belügyminisztérium is jelentős összeggel hozzájárult. Az első misét P. Majsai Mór még abban az évben celebrálta, miközben jól haladtak a munkák. A következő évben a terveket felülvizsgálva ismét változtattak, még több elemet igyekeztek a Szent Sír-bazilikával megegyezővé tenni. A világháború alatt nagyon kevés épület jött létre, ám a Magyar Szentföld-templom ezek között volt. 1944 végére a Betlehemi barlangon kívül a Keresztelő Szent János-kápolna, a Mária- szentélyek, a Lourdes-i barlang, a názáreti Mária-kút, a Tábor szentélye és a Cenákulum is elkészült. A Betlehemi barlangot és a Szent János-kápolnát megépülését követően azonnal fel is szentelték. Az ünnepségen hatalmas tömeg vett részt. Az épület 1945-re, a háború, illetve az anyagi helyzet nehézségei ellenére is nagyrészt elkészült; szentélyei és főfalai megépültek, csak a kupolája hiányzott. Rendkívüli nehézségek árán a hozzávaló anyagot is beszerezték, a kupolaácsolás befejeztével már csak a befedése volt hátra, amikor a kommunisták elhurcolták a ferences barátokat, az épületet pedig államosították. Ezzel megpecsételődött a templom sorsa. A következő években a szabad rablás és szándékos rongálás áldozatává vált. Mindent elvittek vagy szétvertek, építési anyagot, oltárokat, oszlopokat, díszítő elemeket, sőt egyes, ma is felismerhető darabokat a szomszédos házakba építettek be. A nemes célú épületbe hamarosan traktorállomás (!), majd az Országos Levéltár egy fiókja került. Az utóbbi a háború alatt kapott ideiglenes engedélyt fontos irataik itteni megőrzésére, és ezt követően helyhiányra hivatkozva itt is maradtak. A befejezett, fedett szentélyeket átalakítva vették birtokba és használják ma is. Csak a hetvenes évek végére jutottak el odáig, hogy terv született a meglévő templomépület meghagyásával egy korszerű levéltári épület létrehozására. A nagyszabású elképzelés azonban nem valósult meg, helyette az addig még nem hasznosított, felszentelt oltárok helyén – micsoda cinizmus! – vécéket, öltözőket, laboratóriumot létesítettek. A központi tér ugyanolyan fedetlen maradt, és ovális fala csak azért úszta meg a lerombolást, mert sokkal egyszerűbb volt leburkolni, mint lebontani a vasbeton gallért. A rendszerváltozás után a ferencesek kárpótlásként nem igényelték vissza az építményt, csak az érte járó összeget, hiszen mérhetetlen költséget jelentett volna, hogy újra egyházilag hasznosíthatóvá tegyék, ám ma már korszerű, levéltári funkcióra is alkalmatlan. Védelme sem megoldott, jelenleg műemléknek sem számít.
Megtörténhet, hogy az épület soha nem lesz többé Isten háza. Pedig a méltatlan állapotú, de világszinten is jelentős Magyar Szentföld-templom páratlan kincs volt, amelyet már félkészen is tízezrek látogattak meg a múlt század negyvenes éveiben. Ami ma csak egy pusztuló rom, egy nemes szándék emléke, felújításával akár nemzeti értékeink sorát gyarapíthatná. Egy biztos: végre el kellene dönteni, mi legyen az épület sorsa.