Színes cédulák

Negatív kampányukban most nagyon messzire mentek a szocialisták, amikor szombaton Baja Ferenc ország-világnak szétkürtölte, hogy azért van szükség egy MSZP-s alternatív információs rendszer felállítására, mert így nincs esély arra, hogy ma Magyarországon „elcsalják a választásokat”.
Az országos kampányigazgató ezen feltételezése, a kormányon lévők meggyanúsítása mindenesetre önmagában elég arra, hogy mérhetetlen kárt okozzon hazánknak, rontsa európai megítélésünket. (Kihagyhatatlan blikfang egy hazánkból tudósító külföldi újságíró tollára!)
Ugyanakkor ez az a helyzet, amelyből kristálytisztán kiviláglik: egy hatalomra éhes párt számára semmi sem szent, ha saját céljait akarja elérni.
A kérdés legfeljebb annyi: tisztában vannak-e a szocialisták azzal, hogy amiről beszélnek, annak semmi valóságalapja sincs, ellenfelük bemocskolásával csupán a bizonytalankodó szavazók voksait próbálják kiérdemelni. Vagy komolyan gondolnák e légből kapott feltételezéseket? Ha az előbbi, a szimpla hazudozás méltatlan egy vezető ellenzéki erőhöz, utóbbi esetben nem gondolhatunk mást, mint hogy üldözési mániában szenvedőkkel van dolgunk.
Aki ma Magyarországon a választásokra egyébként is érkező külföldi megfigyelők további pánikszerű invitálásával riogat, s már retorikájában sem a „választások tisztaságáról”, hanem a „választás elcsalásának veszélyéről” értekezik, az önmagából indul ki. Ennek jeleit már korábban is tapasztalhattuk, hiszen az állampolgár csak kapkodja a fejét, amikor a sajtó- és szólásszabadság eltiprásáról írnak az újságok, amikor a négymillió mobiltelefon országában a totális elszegényedésről siránkoznak, s arról hallunk, hogy az ötvenes években volt itt utoljára ilyen rettegés, mint most…
Ilyen fokú tudathasadásért már „sárga cédula” jár a pszichiátrián. Persze megértjük: az ismeri igazán az üldöztetés veszélyeit, akinek a legtöbb fogalma van erről, mert elődei egykoron maguk üldöztek másokat. A választási csalástól nyilván az a párt tart a legjobban, amelyik a vagyonnal együtt „génjeiben örökölhette” a tudást: milyen trükkökkel lehet az ellenfelet likvidálni. Amelynek vörös elődpártja annak idején kék cédulát osztogatott, hogy azután hatalomra kerülve évtizedeken át csakugyan rettegésben, Európától elszakítva és elmaradva tartsa az országot, s miközben ezt demokráciának nevezte, rács mögé és pszichiátriai intézetekbe zárta a másként gondolkodókat.
Mondhatnánk persze: vannak már annyira nagykorúak az állampolgárok, hogy észreveszik, ha kóros beteg szól hozzájuk. A paranoia persze nem ragályos, ám a sérültek környezetükre gyakorolt hatásait sokszor nem olyan egyszerű kivédeni, mint például valamely fertőző betegségét, amelyre a kórházi osztályokon vörös cédula hívja fel a figyelmet.