Tetanusz

Ez a szombat nem az én napom volt. A szomszédba mentem át, amikor az eddig szelídnek látszó komondor megtalált. Amíg a gazdival beszélgettem, addig őshonos állatunk hirtelen hátulról a combomba kapott. „Máris” szomszéd szabadkozott, hogy ilyet nem szokott csinálni, ne ijedjek meg, veszettség ellen be van oltva, jaj, de nagyon sajnálja. Nekem kellett megnyugtatnom, hogy ilyen előfordul, én is kutyatartó vagyok, szegény állat nem csinált mást, csak a házat őrizte. Új Lee nadrágomnak persze búcsút mondhattam, a harapás helyén nagy luk tátongott, mondta is a feleségem, nem a nadrág érdekes, annak annyi, hanem az a kék, véraláfutásos folt, a hosszanti karcolásos nyom, az jobban idegesíti, mégiscsak az ügyeletre kellene mennem. Én is így gondoltam, jobb félni, mint megijedni, nehogy a végén rám jöjjön a hidegrázás, meg különböző nyavalyák, nézze meg ezt a „kapást” egy orvos. A közeli kórház éppen ügyeletes volt, szerencsémre a szakrendelésen nem volt senki, így gyorsan sorra kerültem. Ismert kutya, oltott kutya, fáj? – peregtek a kérdések. Közben lehúztam a nagdrágom, a főorvos mormogta, kis karcolás az egész, nem érinti a bőr összes rétegeit, de azért döfjünk a fenekébe egy kis tetanuszt, emlékeztetőül, mert rend a lelke mindennek. Egyszóval minden, az egészségügyet érintő híresztelés ellenére, gyors, kitűnő és szakszerű ellátást kaptam. A diagnózis a vizsgálati lap szerint: Vuln.mors.reg.fem.1.s. Már köszöntem volna, amikor megszólalt a sebész:
– Szerkesztő úr, mit szól az egészségügyhöz, rendben mennek itt a dolgok? – Már hogy mennének rendben! – válaszoltam. – Negyvenöt év alatt sikerült jó hírű kórházainkat leszegényíteni. Pénzügyileg mindig mostohagyerek volt az egészségügy, most ennek a következményeit éljük. Ennek ellenére remek orvosaink vannak, és a gyógyítás a nehézségek ellenére európai színvonalú. – Na igen. De a fejünk felett döntenek! Ágyszámleépítéssel nem lehet több anyagi forráshoz jutni. Nem beszélve az egészségügyi dolgozók alacsony fizetéséről. Huszonöt éve végzem ezt a kemény munkát a traumatológián, most a fizetésem száztizenötezer forint, milyen nyugdíjjal fogok elmenni? – érvelt tovább a főorvos. – Ebben is igaza van – erősítettem meg őt. – De emlékeztetnem kell arra, hogy a kórházbezárásokat, az ágyszámleépítéseket a Horn–Kuncze-kormányzás alatt Szabó György szocialista egészségügyi miniszter és Szolnoki Andrea szabad demokrata főpolgármester-helyettes hajtatta végre. Nem beszélve az ingyenes fogorvosi ellátás megszüntetéséről, ami százezreket riasztott vissza a fogorvosi kezeléstől. Nézze meg ezt a sok rossz fogú embert! Most nemrégiben ismét ingyen kezeltethetjük a fogainkat. Miért erre a négy évre akarják néhányan ráterhelni az egészségügy minden baját? – kérdeztem.
Nem tudom, miért, de hülye helyzet volt, szinte propagandistának éreztem magamat. Mindegy, így politizáltunk egy ideig, egymást próbálva meggyőzni, orvos és rögtönzött betege. Mégis jó beszélgetés volt, mert beszélgettünk. Kint már vártak az újabb sérültek, de éreztem, hogy kellenek az ilyen eszmecserék. Elköszöntem, a főorvos még utánam szólt: – Aztán, ha fáj a harapás helye, ne ijedjen meg, jegeljen!
Megfogadtam. Igen, közeledik a választás, indulatainkat olykor valóban jegelni kellene.