Tisztelt Szerkesztőség!

Németh László levelekben
Németh László élete levelekben címmel három vaskos kötetben megjelentek azok a levelek, amelyeket Németh Lászlóhoz írtak, vagy amelyeket az író küldött másokhoz és a levélíróhoz. Érdekes gyűjtemény ez a majdnem négyezer levél. Örültem, hogy nagy nehezen megszereztem könyvtáram számára.
Szerintem évtizedek óta folyik Németh László elhallgatása, homályba borítása. Kevés európai nyelv van azonban, amelyre ne fordították volna le Németh László műveit: esszék, tanulmányok, regények, történelmi és társadalmi drámák. A majdnem négyezer levélíró Magyarország elitjéhez tartozik: egyetemi tanárok, orvosok, tanárok, művészek, de ott vannak a haza sár- és porfészkeiben nehezen élő, gondolkodó-tevékeny értelmiségiek is. Életem folyamán rá kellett jönnöm, hogy az átlagmagyar sajnos „bevesz” sok mindent a bértollnokoktól származó bírálatokból, és szajkózza tovább anélkül, hogy valamit is alaposan elolvasott volna Németh Lászlótól. (Nőismerőseim például a legértékesebbnek azt tartották, hogy az író úgy tudta leírni a szülést, mintha ő is szült volna életében.) Még az is kérdéses, hogy az írót becsmérlők között vannak-e olyanok, akik megnéztek néhány társadalmi és történelmi drámát tőle.
Szomorú magyar sors: miért nem lehet meglobogtatni Németh Lászlót Európa előtt? Kik azok, akik vagy amik miatt nem lehet az értelem, a magyar szellem fáklyája Németh László? Hányan tudják: mekkora szellemi élményt jelentett Európa szellemi krémjének a Die Revolution der Qualitat, A minőség forradalma, a csehek lefordították a Huszról írott darabját, India kitüntette az írót a Gandhi-drámáért. Remek magyar színművészek játszották színdarabjait. Sinkovits Imre megtiszteltetésnek vette, ha játszhatott Németh László valamelyik darabjában.
A levelekből kiolvashatjuk, hogy hozzáértő, józan szemléletű irodalmárok, gondolkodók, tudósok, szakértők siettették az író műveinek lefordítását különböző európai nyelvekre, a drámákat is természetesen, amelyeket a nyugat-európai közönség nagy érdeklődéssel nézett végig, és tartotta sokáig színpadon azokat. Mivel vette meg az író a közönséget? A jellegzetes magyar szellemmel, az európaisággal, az emberséggel. Mind az itthoni levelek, mind a külföldi levelek a legnagyobb magyar gondolkodónak tartják az írót, sőt nem kevesen Európa egyik legnagyobb gondolkodójának.
Igen sok fiatal értéket segített, valódi tehetségeket, középiskolásokat, egyetemi hallgatókat. Minden levélre válaszolt! A leveleket általában nem géppel, hanem kézzel írta Németh László. Ez is dicsérendő, figyelemre méltó adat. Az író életéről több összefoglaló mű keletkezett: 1. Németh László élete fényképekben, 2. Németh László életének kronológiája 1949 és 1975 között, 3. Németh László bibliográfiája. A bibliográfiát Hartyáni István, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei születésű parasztfi írta, aki már több magyar szellemnek összeállította az életrajzát (Szabó Dezső, Kodolányi János, Kovács Aladár, Erdélyi József, Szíj Rezső stb.). Herder- és Kossuth-díj után talán irodalmi Nobel-díj is járna neki. Ilyen a világ. Adyt is csaknem elfelejtik, nem szavalják verseit, elhantolják a feledésbe Szabó Dezsőt is, majd feltámasztják a verseci, nagynak kikiáltott „írófejedelmet”. (Herczeg Ferencet – a szerk.)
Kinek van, lesz itt józan értékelő tehetsége a magyar géniusz dolgában?
Dr. Varga Lajos gyémánt okleveles gimnáziumi tanár
Tiszaföldvár

Az ellenzék önmagáról beszél
Az 1998-as választások után eltettem néhány újságcikket, amelyekben ellenzékivé lett politikusok választási vereségük okait elemzik. Ezeket most újra olvasva megdöbbenéssel fedeztem fel, hogy a bukott politikusok mennyire hasonló vádakat szórtak önvádként saját fejükre és egymás fejére, mint amelyekkel most az eldurvult választási kampányban a kormánypártokat igyekeznek lejáratni. Ezek a megnyilatkozásaik azóta mintha bennük is feledésbe merültek volna. Úgy gondolom, nem lesz érdektelen kicsit feleleveníteni akkori kijelentéseiket.


Be kellene végre ismerni, hogy az MSZP súlyos választási vereséget szenvedett – mondta Balogh Sándor, az MSZP Baloldali Tömörülésének elnöke szervezete országos értekezletén. Horn Gyulának önként kell távoznia az elnöki posztról, és ugyancsak mennie kell a régóta vezetésben lévő, megkopott embereknek, de azoknak is, akik az elmúlt négy esztendőben személyükkel kompromittálták az MSZP-t – mondta. Vajon kikre gondolt Balogh Sándor, amikor megkopott emberekről beszélt? Az elnök kritikusan szólt arról is, hogy az MSZP-nek sem korábban, sem pedig most nincs értelmiségi politikája.
Ugyanitt Kósáné Kovács Magdolna a vereség okát abban látja, hogy az MSZP a hallgatás pártja maradt. Nem tudott megfelelő jövőképet felmutatni, és nem tette eléggé világossá, hogy a gazdasági növekedés egymagában nem oldja meg a társadalmi problémákat.
A Társulás a Szociáldemokrata Értékekért Platform összejövetelén Vitányi Iván az MSZP választási vereségét értékelve megállapítja, hogy a vereség nem csupán a sokszor „öndicséretbe fulladó” kampány, hanem politikai hibák következménye. Véleménye szerint hiba volt, hogy az MSZP nem tudta megszólítani a társadalmat, nem sikerült a gazdaság erősítése és a lakosság támogatása között megtalálni az egyensúlyt. „Eleven mozgalmakba kellene belekapaszkodni, és nem olyan ifjúsági szervezetekbe, amelyek csak azt biztosítják tagjaik számára, hogy felemelkedjenek a hatalom és az üzleti élet lépcsőin” – mondta Vitányi Iván. „Akik tudják magukról, hogy a társadalom előtt besározódtak, azoktól az lenne az elvárható tisztességes megoldás, ha visszavonulnának” – szögezte le a rendezvényen Horn Miklós, az MSZP országos választmányának korábbi elnöke. Ugyan hányan fogadták meg tanácsát?
És most nézzük meg, hogyan értékelte a választási vereséget a koalíciós partner. Az SZDSZ tisztújító küldöttgyűlésén Erdélyi László jelölt arról beszélt, hogy történelmi hiba volt a koalíciókötés az MSZP-vel, mivel így a liberális politika hosszú időre elvesztette vezető szerepét. Az SZDSZ választási kudarcának fő oka szerinte az volt, hogy nem tudták kiköszörülni a szabad demokraták tisztességén esett csorbát, amelyet a kormány korrupciógyanús ügyletei okoztak.
Mécs Imre azt tartotta a legnagyobb hibának, hogy kritikus időszakban nem mertek kilépni a kormányból. Szerinte az SZDSZ elveszítette erkölcsi tartását, hagyta magát besározni, nem tudta elkerülni a korrupciós botrányokat. Előbb a tagság, májusban pedig a választók is kinyilvánították – mondta Mécs Imre –, hogy szakítani kell az MSZP-vel. Az SZDSZ-nek középre kell húzódni a politikai palettán, és nyitottnak kell lennie minden oldal felé. Hogy ebből mennyi valósult meg napjainkra, azt tudjuk.
Magyar Bálint szerint a ’94-es koalíciókötéskor még úgy tűnt, hogy az SZDSZ ellensúlyozni tudja az MSZP abszolút többségéből fakadó hátrányokat: a posztkádári politizáló stílust és a klientúraépítést. Később beigazolódott, hogy mindez illúzió volt, és az SZDSZ választási vereségét az okozta, hogy nem tudott mit kezdeni a korrupcióval, amely a párt erkölcsi erejét rombolta le. Figyeljünk csak jól: az urak klientúraépítéséről, korrupcióról, posztkádári politizáló stílusról beszélnek.
Ezt ők állították akkor – saját magukról. Ismerősek e szavak. Most is gyakran használják ezeket. Csak most a polgári kormányt próbálják velük besározni. Konkrét vádakat persze nem tudnak megfogalmazni. Hiszen bizonyítékaik semmire sincsenek. Vajon az áprilisi választások után mivel fogják magyarázni vereségüket?
Frankó Károly nyugdíjas középiskolai tanár
Keszthely

A jegyzőkönyv mást mond
Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzék alantas és mindent a pártérdeknek alárendelő kampánystílusát önuralommal fogadta. Nem reagált a személye és a családja elleni alaptalan, gusztustalan és erkölcstelen támadásokra. Nem reagált az édesapját érő hazug rágalmakra, nem reagált egyes ellenzéki politikusok külföldön tett, az országnak ártó nyilatkozataira. Nem reagált a róla íratott gyűlöletkeltő könyvre, és nem reagált a mindent csak tagadó, romboló ellenzéki stílusra. Ez a tartás – pártállástól függetlenül! – tiszteletet érdemel.
Most azonban kitört az (ál)vihar. A státustörvényt meghazudtoló MSZP-vel szembeni éles vitában a „hazaáruló” szó elhangzott ugyan (kormánypárti padsorokból), csakhogy parlamenti jegyzőkönyv igazolja: a kormányfő nem mondta azt, amivel vádolják. A szocialista párt mélyen sértve érzi magát, távol marad a parlament üléseiről: ezzel azt hiszik, végre ki tudták ütni Orbánt – tévednek.
Nem vitatom, a „hazaárulók” bélyeg süt, bánt, éget, ha igaz, restellni kell.
De restellni kell? Igaz a vád? Az 1956-ban hatályban volt büntetőtörvények szerint hazaáruló, aki a törvényes kormány ellen idegen fegyveres erőt hív az országba. Kádár János tehát egyértelműen és vitathatatlanul hazaáruló volt. Az MSZP – saját alapszabálya szerint – az MSZMP jogutóda (itt most érdektelen, hogy ezt az elismerést a jogelőd milliárdos ingatlanainak megszerzése érdekében kellett megtenni). E vonatkozásban nem kellene mást tenni, mint elhatárolódni az MSZMP-től, kijelenteni, hogy gazok voltunk, bocsánatot kérni, megtisztulni.
De erre mind a mai napig nem került sor. Akik pedig beléptek az MSZMP-be, és ma MSZP-tagok, elfogadták az MSZMP homlokára sütött bélyeget. Ők egyetlen mentségként csak arra hivatkozhatnak, hogy ez volt az ára karrierjüknek. Még sok mindent lehetne megemlíteni, de ennyi is elég.
Kolossváry István Budapest

Alakítsuk mi a jövőnket!
Ígéret és gazaságilag megalapozott teljesítés között a magyar emberek nagy része nem tud különbséget tenni. A diktatúra 45 éve alatt a létbiztonságot érző embereket nemcsak anyagiakban, hanem önigazolásukban is „frusztálta” az elmúlt 12 év, ezért olyan kormányt kívánnak, amely minden olyan támogatást megígér nekik, amiért megdolgozni nem kell. Csak elmenni szavazni (ezt szervezetten meg is fogják tenni). Ha pedig csak a baloldal megy el szavazni, akkor az alacsony részvételi arány nem az egész ország akarata lesz.
Hogy mi lesz április után, az elsősorban a szavazók számától függ. Célszerű lenne, ha a március 31-ig tartó hét héten keresztül minél többen felhívnának hetenként egy ismerőst, és megkérnék arra, hogy ő is hívja fel hetenként egy ismerősét, és kérdezze meg: ugye elmész szavazni? A XX. századot a kényszer jellemezte, ma pedig mi szavazzuk meg saját megítélésünket, ha nem megyünk el szavazni április 7-én. A kezdeményezés vámszedői a telefontársaságok lesznek. De ez elenyésző kár a célhoz képest.
Kerekes Pál nyugdíjas építész, Budapest
*
KÓSA BÉLA (BUDAPEST): Rövid tájékoztatást közöltek január 18-i számukban az újpesti MSZP-szervezet lakossági fórumáról. Mint a fórum résztvevője, szeretném felhívni az önök és az olvasók szíves figyelmét arra, hogy a helyszínen nem volt botrány, csupán egy gyengére sikeredett provokációnak lehettünk szem- és fültanúi. Miután egy magát 72 évesnek mondó férfi, megjegyezve: „tudja, nem fog szimpátiát aratni”, Horn Gyula „ötvenhatos szerepvállalásáról” érdeklődött, mondanivalóját befejezte. Igaza lett, mert kérdésére felháborodás lett a válasz. Sokszor kitárgyalt témáról rossz helyen beszélt! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Horn Gyula válaszolt a feltett kérdésekre. Remélem, levelem a lapjukat alapító Pethő Sándor szellemiségének megfelelően megjelenik!
*
SCHWENK LÁSZLÓ (BUDAPEST): Olvastam, hogy közeleg a Nemzeti Színház megnyitása. Velem együtt sok polgártársam emlékezhet a nemzet színházáért kezdett gyűjtésre. Ígéret volt: aki legalább 2000 forintot ad, azt emléklap illeti meg – Losonczi Pálnak, az elnöki tanács elnökének kézjegyével. Én 1983– 84–85-ben szerény összeggel hozzájárultam – bizonyíthatom – a nemes cél eléréséhez, de kevesebbel, mint kétezer forint. Az idén ősszel leszek hatvanéves, azonban hét éve gyengénlátó nyugdíjas. A hétköznapokon dolgoztam, jótékonykodtam, most örömmel várom, hogy mindannyiunk számára valamiféle ellentételezés történik. Az új Nemzeti Színház tavaszi előadásaira a jegyárak magasak. Azokat megfizetni nem tudom, de feleségem kíséretével szívesen ünnepelnénk mi is a többi művészetszerető hölgy és úr között.
*
HARMOS ZOLTÁN (BUDAPEST): Gyakran hallani Medgyessytől, hogy ezek a gonosz fideszesek 40 vagy 50 milliárdot elloptak a szerencsétlen nyugdíjasoktól. A nyolcvanas évek közepe után, a kommunisták által gazdaságilag padlóra küldött ország számára már egyre nehezebbé vált dollármilliárdos kölcsönöket felvenni, M. P. pénzügyminisztersége alatt sikerült az inflációt alaposan feltornászni. Mivel pedig a nyugdíjakat központi rendelet alapján csak az infláció töredékével emelték, nagyrészt velünk fizettették meg az ország gazdasági csődjét. Hogy mennyivel? A létező szocializmus utolsó 5 évében (1986–90 között) a 6–37 százalékos infláció mellett a nyugdíjakat 2–21 százalékkal emelték. Az 1988 előtt nyugdíjba mentek nyugdíjának vásárlóértéke ezzel 6–40 százalékkal csökkent! Medgyessy Péter pénzügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes vezetésével ezzel a módszerrel akkor 5 év alatt a mintegy 2 millió nyugdíjastól mai értéken számolva kereken 820 milliárd forintot sikerült begyűjteni. Az Antall-kormány igyekezett legalább a kisnyugdíjak reálértékét (részben sikerrel) megőrizni, de a „szakértő” Horn–Bokros–Medgyessy-időszakban további 12–20 százalékos vásárlóérték-veszteséget szenvedtünk el. A mintegy 700 ezer ma is élő 75 év feletti férfi és 70 év feletti női nyugdíjas vesztesége az elmúlt 16 évben a „szociálisan érzékeny” szocialisták ügyködése következtében mai értéken számolva mintegy 1800 milliárd forint. Érdemes lenne talán erről is időnként néhány szót szólni! Mert azt hallottuk miniszterelnök-jelölt úrtól, hogy a 40-50 milliárd forintot vissza fogják nekünk „adni”. Na de mi lesz az 1800 milliárddal?
*
Dr. FILVIG GÉZA (KALOCSA): Örömmel olvastam, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság 650 millió forintot osztott szét az olimpiai sportágak között. Az önök által közölt táblázat tanulmányozása során viszont szomorú lettem, mert az abban szemléltetett 33 sportág közé nem fért be az evezés. Ezt nem tudom megérteni. A magyar evezőssport nagy hagyományai – Papp Kornélia négyszeres Európa-bajnok, az olimpiai ezüstnégyes, a mai világbajnok Pető–Haller – és a nagy nehézségekkel küzdő evezés nem érdemelne meg egy szerényebb összeget? Szándékosan nem említek más sportágakat, azokat, amelyekről még nem is hallottunk akkor, amikor az evezősök már olimpiai szereplők voltak. Tudom, hogy a NOB támogatása nem az úgynevezett szabadid