Új armada

Demográfiai szempontból az ázsiaiak százada lesz a mostani. Ezt igazolják a három világváros, New York, Moszkva és London lakosságának jövőbeli változásait prognosztizáló kutatások. Ezek szerint ötven év múlva csökken a fehérek, és legalább megduplázódik a kínaiak, indiaiak, pakisztániak ma is magas számaránya.

A statisztikai átlag szerinti járókelő az orosz főváros utcáin, a Tverszkaján vagy az Arbaton 2050-ben is fehér bőrű lesz, akárcsak ma, szembetűnő eltérés lesz azonban, hogy a főváros minden száz lakosából hét már kínai, vietnami vagy koreai származású. A 2000-es állapotot tükröző statisztikai adatok szerint Moszkvában ma mintegy nyolc és fél millióan élnek, s az állandó lakosokon kívül folyamatosan megfordulnak a városban további hárommillióan. A rendőrség és a migrációs hivatal adatai alapján minimálisan hatszázezerre tehető a bevándorlók száma.
Ki gondolná például, hogy Moszkvában az év jelentős részében havas, hideg időjárás mellett is minden háromszáz lakosra jut egy fekete. Számarányuk 0,33 százalék, ugyanakkora, mint az Afganisztánból és a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokból érkezetteké. Négyszer ennyien vannak a többi ázsiaiak, kínaiak, vietnamiak, koreaiak. Az oroszok aránya azonban olyan magas, (84 százalék), hogy etnikai konkurenciától a számukra negatív tendenciák ellenére sem kell tartaniuk.
Ha a jelenlegi lakossági összetételt vesszük alapul, állapítja meg a Kommerszant Vlaszty, akkor a demográfusok előrejelzése szerint a jelenlegi halálozási trendet figyelembe véve az orosz főváros állandó lakosainak száma 2015-re már 7,9, 2050-re pedig 6,67 millióra csökken. A bevándorlási hivatal adatai szerint azonban évente ötvenötezren érkeznek ide illegálisan, hússzor annyian, mint legálisan. Ha ez a tempó folytatódik, és miért ne, akkor fél évszázad múlva majdnem hárommillióval bővül így a lakosság száma, tehát közel tízmillióan élnek majd Moszkvában.
S hogy kik? Az oroszok aránya a természetes népszaporulat alacsony rátája miatt hatvankét százalékra csökken, tehát mintegy hatmilliónyian lesznek. Szembetűnően, a jelenleginek duplájára ugrik azonban a lakosságnak most négy százalékát kitevő ukránok száma. Négyszer annyian lesznek az azeriek, két és félszer az örmények, kétszer a beloruszok, tovább nő az ázsiaiak, a sötét bőrűek száma, ezzel szemben feleannyi tatár él majd Moszkvában, mint most. A prognózisok szembetűnő adata, hogy a kihalás, illetve kivándorlás következtében eltűnik Moszkvából a zsidó lakosság.
Hasonló kimutatásokat készítettek az amerikai kutatók is. Eszerint New York utcáin ötven év múlva sokkal több spanyolul beszélő fehérrel találkozhat majd az ember. A 2000-es összeírás alapján ma a város minden száz lakosából negyvenöt a fehér, s közülük harmincnyolc angolul beszél. A többi fekete, ázsiai, mesztic, illetve közép- és latin-amerikai. Az egykori őslakosokat, indiánokat, aleutokat, a csendes-óceáni szigetek lakóit fél kézen meg lehet számolni. A jelenlegi 9,3 milliós lakosság a bevándorlók, illetve a nemrégiben érkezettek magas szaporulata révén nő majd, és 2050-re meghaladja a tizennégymilliót. A jelenleginek mintegy kétszeresére emelkedik majd az ázsiaiak és a latin-, valamint közép-amerikaiak számaránya.
Az amerikai statisztikusok számításai szerint New York minden száz lakosa közül csupán huszonkilenc lesz fehér, ebből is csupán húsz az angolt anyanyelvének valló, míg a többi kilenc spanyol nyelvű. Az angolnak ma még nincs vetélytársa, a megalopolisz lakosainak hetven százaléka nemcsak a munkahelyen, de otthon is ezen a nyelven beszél. A többiek főként spanyolul. A város diákjai és iskolásai között azonban már tavaly negyedannyian beszéltek angolul, mint egyéb nyelveken. Ötven év múlva ugyan Shakespeare nyelve még megőrzi vezető helyét, azonban inkább csak a nyugdíjasok beszélik majd. A középkorúak között is több lesz még az angolul beszélő, az óvodákban azonban már egyértelműen a spanyol lesz az uralkodó nyelv.
A hasonló angol kutatások alapján Londonban ötven év múlva minden negyedik járókelő indiai, pakisztáni vagy bangladesi akcentussal töri majd az angolt. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a brit főváros minden ötödik lakosa tartozott valamelyik etnikai kisebbséghez. Nyolcvan fehérre nyolc, elsősorban jamaicai vagy az afrikai angol gyarmatokról, például Ghánából származó sötét bőrű jutott. A többi indiai, pakisztáni, bangladesi vagy kínai bevándorló. A statisztikusok felmérései szerint látványosan csökken a fehérek és emelkedik az ázsiaiak aránya Londonban.
A távoli jövőbe az angol tudósok nem szívesen tekintenek. Jó példa erre az a mintegy két éve kirobbant botrány, amely azután tört ki, hogy egy nevét a rasszizmus vádja miatt megnevezni nem kívánó demográfus a The Observerben publikált cikkében 2090-re előrevetítette a fehérek kisebbségbe kerülését. Ez a végkövetkeztetés azonban, bármilyen meglepő is első pillantásra, közel jár az igazsághoz. A jelenlegi tendenciák mellett ugyanis 2050-re a fehér bőrű lakosság számaránya Londonban a jelenlegi hetvenkettőről negyvenöt százalékra, az össznépesség fele alá esik. A második helyre két és félszeres növekedés után huszonhat százalékkal az indiai, pakisztáni és bangladesi bevándorlók, valamint leszármazottaik jönnek fel, őket követik majd tizennégy százalékkal a meszticek, a lényegében változatlan számú sötét bőrű lakosság és megkétszerezve létszámát, hat százalékkal a kínaiak. Mindez az egykori Brit India valamiféle újjászületését jelenti Londonban, ahol azért az angol nyelv továbbra is uralkodó lesz.