Kivételesen szoros barátság alakult ki a magyar és a lengyel zenetörténet két jeles alkotója között. Frédéryc Chopin (1810–1849) és Liszt Ferenc francia tartózkodásuk alatt ismerkedett meg egymással. Barátságuk egyik legegyértelműbb és legmélyebb jele volt az, hogy Liszt 1849-ben hosszú hónapokig gyászolta halott zeneköltő társát. Nem sokkal később két, kézzelfogható emlék is született ebből a gyászból: a Chopin bal kezéről készített márványplasztikát Liszt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, illetve 1852-ben könyvet írt művésztársáról.
Liszt a régi Zeneakadémia épületében – az Andrássy és Vörösmarty utca sarkán – kis lakosztályt rendezett be magának. A rezidencia falát Chopin egy dombormű-portréja ékesítette. A bronzérmet a svájci Antoine Bovy készítette 1837-ben, amelyet ma is a Liszt-emlékszobában őriznek.
Prohászka László Lengyel emlékek című kötetében megemlíti: Liszt a pesti Vigadó épületében gyakran játszott Chopin-polonézeket. Ennek állított emléket Füredi Richárd Polonéz című szoboralakja, amelyet 1866 körül állítottak a nagyterem oldalfalait támasztó féloszlopokra.
A Chopin-emlékmű a magyarországi lengyel emlékek egyik leghányatottabb sorsú darabja. Margó Ede az 1920-as évek derekán látott hozzá a hálás feladathoz. Megpróbálta Chopin jellegzetes, magával ragadó, romantikus zenéjét is szimbolizálni a művel, ezért a zongorája mögött alkotó zeneszerző elé egy, a zenétől katartikus állapotban lévő táncospárt helyezett. A kompozíció egyértelműen érzékelteti: Margó nem puszta megrendelést teljesített. Őszintén rajongott a lengyel zeneköltő muzsikájáért.
A mezítelen együttes kissé megbotránkoztatta a fővárosiak ízlését, ezért a város csak jóval a szobor elkészülte után vásárolta meg az emlékművet. Eredetileg a Horváth-kertben akarták felállítani, majd 1938-ban átszállították a kőbányai Szent László térre. Az ostromot szerencsésen átvészelte, majd a mai napig nem tudni, miért, 1948-ban raktárba került. Többször, több helyre áthurcolták, legutoljára Szentendrén állították ki.
Egy gödöllői művésztanár javaslatára a Grassalkovich-kastéllyal szemközti zeneiskola kertjében helyezték el 1983 decemberében. A környezet, a szomszédos fűzfaliget méltó hely Chopin emlékének.
A számvetésből nem maradhat ki a X. kerületben őrzött Chopin-szobor. A Csajkovszkij parkban 1961-ben avatták fel a zeneszerző kőből faragott mását, amelyet Konyorcsik János készített. A Zeneakadémia reprezentatív épületének előcsarnokában 1958-ban helyezték el a művész portréját. A bronzszobor alkotója, Ksawery Dunikowski az egyik legelismertebb lengyel szobrászművész, aki több szuggesztív erejű művet is jegyez.
Sebastian Kurz: Orbán Viktornak 2015-ben igaza volt
