Houdini újra a csúcson!

Újabb kellemetlenség, vagy egyszerűen a papírforma kiteljesedése? Nem is olyan könnyű válaszolni a kérdésre, azaz: legjobb, ha szemügyre vesszük a táblázatot, mert sportok esetében a tények ugyebár vitathatatlan dolgok, makacsul bizonyítják a résztvevők időbe zárt teljesítményeit – fehéren feketén.
Nos, ezúttal is a „császár” exvilágbajnok tündökölt, rekordja most már szinte egyedülálló: nyolcadszor győzött Linaresben! Hétszer tiszta első díjjal, egyszer holtversenyben volt 1–2. Lassan-lassan minden élő és holt bajnok szuperrekordját átírja, mert ilyen sikersorozatot a nyílt arénában soha senki nem ért el eleddig, pedig Lasker, Aljechin vagy Botvinnik s később Fischer és Karpov ugyancsak igyekeztek, hogy a minden idők legjobb sakkozója címet megszerezzék. Minthogy nehéz összehasonlítani a volt és a jelenkori világmesterek teljesítményeit – számszerűségben-statisztikában is értelmetlennek látszik –, a mércét leginkább a minőségi mutatók jelenthetik leginkább.
Legjobban azt sajnálhatjuk – önző szurkolói nézőpontból –, hogy a lehetséges igazi párviadalok Fischer–Karpov– Kaszparov között nem jöttek létre, hiszen a „nagy hal” 1972 után nem szállt vízbe többé, és a porondon mérkőzők így kissé mindig az ő árnyékát érezhették a tarkójukon, azzal a felemás érzéssel, hogy igazában nem is lehetnek meggyőzőek – önhibájukon kívül.
Kívülről persze könnyű ítélkezni, publicisztikában lubickolni, okosan érvelni a miértekre, vagyis pontosabban a „miért is nem”-ekre. Hiszen a politikai változások minden kaput szélesre tártak az igazi birkózók előtt, a világ ámulva ismeri föl, hogy a szovjet-orosz sakkozás tartalékai kimeríthetetlenek. Krilenko 1925-ös jóslata 1948 óta a valósággal egyenlő, nagy bosszúságára a Nyugatnak, amely csak három évig lehetett boldog (1972–1975) azzal a tudattal, hogy a holdra szállás mellett Fischer nagy futása bizonyította be a kapitalista világ erkölcsi fölényét a szocialistának propagandizált kommunista eszmék fölött.
Ennek vége most már: az „öreg hal” épphogy csak szipog a sötétben, és a sakk halálára apellál, ami nem valami szép dolog tőle, hiszen a randomsakk bevezetése előtt talán le kellett volna mészárolnia Karpovot, Kaszparovot, Anandot ahhoz, hogy erkölcsökben oktassa ki az arénában élethalálharcot vívó gladiátorokat, akik ma is bátran kiáltják, hogy „Caissa, morituri te salutant!”, és közben persze zsebre teszik a csekkeket, melyek hovatovább elérik a többi sportág sztárjainak csillogó millióit.
Mi, öreg szerelmesei a sakk művészetének csak bánatosan ismételgethetjük – szabadon Jókai után –, hogy milyen kár megöregedni!
Houdini legutóbbi bemutatójából a két legjobbat ajánlhatjuk a kedves olvasók figyelmébe.
Kaszparov, G. (2838) – Ponomarjov, R. (2727)
Super GM, Linares (13), 2002. 03. 09.
Francia védelem (C10)
1. e4 e6 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Hd7 5. Hf3 Hgf6 6. Hxf6+ Hxf6 7. c3 c5 8. He5 Hd7 9. Fb5! Fd6 10. Vg4 Kf8 11. 0–0 Hxe5 12. dxe5 Fxe5 13. Fg5 Ff6 14. Bad1 Vc7 15. Vh4 Fxg5 16. Vxg5 f6 17. Vh5 g6 18. Vh6+ Kf7
Morphy óta evidencia, hogy a fejlődési előny rendszerint többet ér, mint egy gyalogos. Ha ehhez még hozzávesszük La Bourdonnais irányszavát – „mindig a támadó van előnyben” –, nem okvetlenül meglepetésszerű a játszma további menete. Kaszparov elemében van, s a fiatalabb védekezőkészsége még nem éri el egy Korcsnoj vagy Karpov szívós hitét az anyag mindenhatóságában. Pedig ilyenfajta képességét Ponomarjov már megcsillogtatta, nyilván nem véletlenül nyerte meg a FIDE-világbajnokságot. Persze az, hogy a címhez vezető út mostanában könnyebb-é vagy sem, egyelőre vitatható elméleti kérdés.
Az új bajnokok (Halifman, Anand, Ponomarjov) esetében a szakértők a „sakkhegymászás” fizikai terheit vethetik össze a korábbi, minőségileg tiszta, hangsúlyos páros mérkőzések nehézségeivel. Nehéz eldönteni, hogy napjaink távrepülőinek mennyiségi rekordjai teljesítményekben összemérhetők-e az elődökéivel, a sakk minőségi mélybúvárainak (Tal, Karpov, Kaszparov) bravúrjaival.
Mindenesetre Karpov páros mérkőzései Polugajevszkijjel, Szpasszkijjal, Korcsnojjal, vagy Kaszparov megpróbáltatásai Karpov ellen – ötször mérkőztek egymással, kegyetlen, profi bokszra emlékeztető csatákban – inkább tűnnek minőségi próbáknak, s a győztesek akkori herkulesi teljesítményeit aligha vethetjük össze a FIDE évenkénti-kétévenkénti gyorstalpalós „világbajnoki tanfolyamaival”.
19. Bd3! a6 20. Bh3 Ve7 21. Fd3 f5 22. g4! Vf6 23. Bd1 b5 24. Fe2 e5 25. Bhd3 Ba7 26. Bd6 Vg7 27. Ve3 Bc7 28. a4 e4 29. axb5 axb5 30. Fxb5 Ve5 31. Vg5 Ve7 32. Vh6 Fe6 33. Vf4 Fc8 34. Vh6 Fe6 35. gxf5 gxf5 36. Fe2 Vf6 37. Fh5+ Ke7 38. Bxe6+ 1:0.
D’Artagnan vagy Cyrano? Talán az utóbbi, hiszen megdöfte a verse végén… Akárcsak Sirovot, a bús lett-orosz-spanyol lovagot, aki 14-szerre is rákot fogott a „varázsló” ellen.
Sirov, A. (2715)
– Kaszparov, G. (2838)
Super GM, Linares (14), 2002. 03. 10.
Szicíliai védelem(B33)
1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 e5 6. Hdb5 d6 7. Fg5 a6 8. Ha3 b5 9. Fxf6 gxf6 10. Hd5 f5 11. Fxb5 axb5 12. Hxb5 Ba4 13. b4 Vh4 14. 0–0 Bg8 15. f4 Kd8 16. c3 Ba6 17. a4 fxe4 18. f5 Fb7 19. Ba2 e3 20. Hxe3 Ve4 21. Be1

21. – Hxb4!! 22. cxb4 Fh6! 23. Kh1 Fxe3 24. Ve2 Bc6 25. a5 Vxb4 26. Hxd6 Bxd6 27. Vxe3 Vd4 28. Vc1 Vd5 0:1.
Kaszparov szerencseszáma a 13-mas… De kérem, ez már az újraszámlálás kezdete…?!