Horváth »Laci« László drogügyi kormánybiztos – korábbi lóügyi kormánybiztos – a Facebookon jelentette be, hogy elindul a Drogellenes Digitális Polgári Kör. A tíz alapító személyét elnézve a kormány a legérzékenyebb pontokon próbálja betámadni a kábítószerfogyasztó szubkultúrákat.

Meló után kilőnéd magad az űrbe egy rakétával? Nem más vár ott, mint Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos.

Pár dekázás után megszelídítenéd a lasztit és bemozdulnál a zenére? Tök mindegy, milyen stílust szeretsz, vesztettél. Szigorú arccal vár rád Nyerges Attila az Ismerős Arcokból, Patkó Kiki Béla az Első Emeletből és Muri Enikő a Fidesz gyűléseiről, és utolsó molekuláig kipurgálja belőled a dopamint. Szegregátumba húzódnál lazulgatni? Már vár rád Forgács István, akit Horváth »Laci« László friss posztja enigmatikus módon felzárkózáspolitikai szakértőnek nevez, de akit az idén tavaszi nagy antidrog-konferencián még romaügyi szakértőként konferáltak fel.

Tisztára kikészülve a Duna árterébe menekülnél? Ott sajnos Hal Melinda klinikai szakpszichológus a seriff.

Annyira megmentél, hogy a Drogkutató Intézetben lazítanád ki az idegrendszered? Eleve nem jó ötlet, főleg, hogy Haller József igazgató is az új DPK tagja.

Bőrdívány alá bújva menekülnél a kínos helyzetből? Semmi esélyed, a szomszédos fotelből Bánki M. Csaba pszichiáter fixíroz.

És amikor fellélegeznél, hogy legalább Dopemant megúsztad, előlép a végső adu ász, az ember, aki aztán tényleg tudja, mi ellen harcol a lóügyi exbiztos csapatában: Kucsera Gábor kétszeres világbajnok kajakos, bulvártévé-szereplő, a Fradi kajak-kenu szakosztályának vezetője, aki annak idején kokainozással bukott meg a doppingvizsgálaton, amit el is ismert.” 

Ocsmány és aljas az egész, nyakon öntve a patkánycinizmus slejmjével, de ami különösen vérlázító, az a Kucsera Gáborra vonatkozó kitétel. S természetesen az összes többi is ezt öblögeti, ettől hullámzik most a független objektív sajtó FOSóceánja.

Mutatom ezt is, csak a címek szintjén, az is bőven elég:

„Egykor kokainnal rajtakapott kajakossal és az Ismerős Arcok frontemberével támad a Drogellenes DPK” (24)

„A kokainozásért eltiltott Kucsera Gáborral alakult meg a Drogellenes Digitális Polgári Kör” (Telex)

 „Megalakult a Drogellenes Digitális Polgári Kör, tagjai között korábban kokainozásért eltiltott sportoló is akad” (HVG)

„A drogellenes polgári kört erősíti a kajakos, akit korábban eltiltottak, mert kokaint találtak a vizeletében” (Klubrádió)

Ennyi talán elég is lesz.

Ennyiből is kristálytiszta, most azon rugózik (és fog még rugózni) a FOS, hogy egy kétszeres világbajnok sportoló mit keres a drogellenes digitális polgári körben, amikor egyszer (éppen tíz évvel ezelőtt) lebukott droggal.

Nos, talán érdemes először vetni egy pillantást Kucsera Gábor akkori nyilatkozatára:

„Évek óta nem értem el jelentős eredményt sportolóként, ha nem tudtam volna nyerni a szolnoki második válogatón, minden bizonnyal az is versenyzői karrierem végét jelentette volna – mondta Kucsera a blikk.hu-nak. – A pályafutásom szempontjából tehát rendkívül fontos volt a jó szereplés, és ezt a terhet képtelen voltam elviselni. Lazítani akartam, és a legrosszabb utat választottam. Tisztában vagyok azzal, hogy mekkora károkat okoztam a kajak-kenu sportágnak, egy életen át szégyellem magam. Megbántottam a családomat is, tőlük is elnézést kérek.”

Ilyen az, amikor egy férfi szembe mer nézni a hibájával, megbánja, bocsánatot kér, s nem követi el többé. Ezt tette Kucsera Gábor, tisztelet érte. S éppen ez teszi ezerszeresen is alkalmassá arra, hogy tevékenykedjen a drog elleni küzdelemben.

Nézzük meg ezzel szemben a FOSóceán ikonikus darabját, a 444-es Szilyt, aki először „leplezte le” Kucserát, vajon ez az alak hogyan is viszonyul a drogokhoz? Így:

„Tényleg olyan jó az okosdrog? Kipróbáltam, és túl jó.

Az olcsó új dizájnerdrogok félelmetesek, a drága régi kábítószerek unalmasak, a gyógyszerek és az egészség viszont divatban vannak, rohanó világunkban amúgy is kinek lenne ideje csak úgy szórakozásból beledrogozni a vakvilágba? Talán ezért is jöttek annyira divatba az úgynevezett okosdrogok. […] Hivalkodás nélkül mondhatom, hogy nálam kevés alkalmasabb ember létezik a Földön okosdrog-teszteléshez. Évek óta napi 5-6 órákat alszom, amikor pedig ébren vagyok és dolgozom, sokféle, többé-kevésbé kreatív szöveget kell előállítanom, jellemzően igen rövid határidőkkel, néha egészen irreális terjedelemben. Ez az életmód magával hozta, hogy az évek során lényegében egy rakás legális, szürke és illegális módszert kipróbáltam a figyelmem ébrentartására, hogy mostanra levonjam a következtetést: a napi 8 óra alvásnál nincs jobb munkadrog, sőt az az egyetlen, ami tényleg működik. […] Az elején arra voltam a legkíváncsibb, hogy ha igaz az, amit a rajongói mondanak a szerről – miszerint drogszerű hatások nélkül éri el azt, hogy az ember sokkal jobban tudjon összpontosítani –, akkor meg fogom-e egyáltalán érezni, hogy hatni kezdett. Hiszen az a »jobb koncentrálás« azért eléggé megfoghatatlan hatásnak tűnik. Ehhez képest pár perc elteltével már nem is lehetett kérdés, hogy a tabletta lelkesen dolgozik. Hogy honnan tudom? Igazából fogalmam sincs, mert a drogok bejövetelére jellemző tüneteket egyáltalán nem vagy minimálisan tapasztaltam. Nem zúgott a fejem, nem is kattogott, a kezem sem kezdett finoman remegni, nem ment föl a vérnyomásom, nem káprázott a szemem, nem kalimpált a szívem és ki sem melegedtem. Onnan jöttem rá egyáltalán, hogy van valami, hogy hirtelen olyan nagy kedvem támadt írni, ahogy annak mindennap történnie kéne. Sőt nemcsak hogy kedvem lett hozzá, de késlekedés nélkül bele is vágtam, elhagyva a szokás kezdeti tökölődést. […]”

És így tovább, és így tovább.

Ezek törnek most pálcát Kucsera Gábor felett. S persze nem a világbajnokkal van igazából bajuk, hanem azzal, hogy a kormány megpróbál tenni valamit a félelmetesen terjedő drogfogyasztás ellen, amit ezek a moral insanity felhasználók a szabadságjogaik megsértésének tartanak.

S persze, tudom én jól:

„Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: »Mester, melyik a főparancs a törvényben?« Jézus ezt felelte: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.«”

Ismétlem: tudom jól és értem is. Csak nem tudom, ki is a mi felebarátunk? S egyre inkább érik bennem a válasz, hogy ezek nem. Ezek nem a felebarátaink, hanem az esetek nagy többségében külföldről fizetett ellenségeink, akik a jelenünk, a jövőnk, a hazánk és a felebarátaink ártalmára vannak.

Nem szeretem őket. Semennyire sem. És azt akarom, hogy tűnjenek el a közéletből, örökre.