Ön tagja annak a testületnek, amely majd a választások első fordulója után tárgyalásokat kezdeményez a jobboldali erőkkel a további együttműködésről. Miről fognak egyeztetni?
– Az a célunk, hogy 2002 után jobboldali, nemzeti kormány alakuljon a MIÉP részvételével vagy együttműködésével. A koalíció vagy külső támogatás kérdését természetesen a választás eredményei és a szándékok döntik el. Arra, hogy mit akarunk elérni, hadd utaljak kivételesen a Népszavában Mészáros Tamás tollából származó Világos jövőkép című írásra: „a MIÉP nagyon más szervezet, mint a néhai léha és mohó FKGP. Csurkát és a többieket nem a rövidlátó kapzsiság mozgatja, nekik ugyanis van világképük.” A mi célunk a nemzetépítő állam alapjainak letétele, a szociális piacgazdaság megvalósítása. Együttműködésünkhöz, kormányzati részvételünkhöz feltételeket támasztunk. A MIÉP nem fut mindenáron egy Fidesz-szekér után, mivel a politikai hatalom nem lehet öncél. Választói felhatalmazásunk mértéke határozza meg, hogy céljainkból mennyit érhetünk el.
– Ön Budapest II. kerületében indul egyéni képviselőjelöltként. Ha riválisa, Balsai István jobb eredményt ér el önnél, visszalép a javára?
– Ebben a kérdésben a MIÉP egységes elvet követ. Mi azt vállaljuk, hogy az MSZP–SZDSZ hatalomra kerülésének megakadályozásáért visszalépünk az esetlegesen előttünk álló Fidesz-jelölt javára. Ha azonban fordított a helyzet, és a MIÉP jelöltje végez jobban az első fordulóban, mi is elvárjuk ugyanezt a Fidesztől. El akarjuk kerülni, hogy szimpatizánsainkat a második forduló előtt a jelenlegi koalíció jelöltjeinek megválasztására biztatjuk, de végül egy elkerülni kívánt, most mindenki által elvetett, de ki nem zárható kormányzati konstrukció jöjjön létre. Ezért is szükség van párbeszédre a két forduló között a visszaléptetéshez.
– Amennyiben a második forduló előtt is határozottan elutasítanák a MIÉP felajánlásait a koalíciós jelöltek, mit tesznek?
– Én nem akarom megelőlegezni az akkori döntést. Azért jött létre ez a bizonyos szűkebb tárgyalócsoport, hogy a MIÉP erre hivatott testületei által a megfelelő időben hozott határozat alapján eljárjon.
– A MIÉP mennyi pénzt fordít a kampányra?
– Nincs pontos adatom, ám bizonyosan nagyságrenddel alatta vagyunk annak a kampányösszegnek, amit az MSZP, illetve a Fidesz a választásra tud fordítani.
– Manapság a siker érdekében szinte mindegyik párt megbíz egy-egy arculattervező társaságot. Alkalmaznak tanácsadó cégeket?
– Természetesen mi is foglalkozunk azzal, hogy jelöltjeink milyen módon jelenjenek meg a kampányban, mi az a legfontosabb üzenet, amit elsősorban hangsúlyozni kell. Ugyanakkor távol áll tőlünk arculattervező cégek alkalmazása, amelyek egy része a magyar mentalitástól idegen eszközöket alkalmaz. Az MSZP esetében november óta kirívóan látszik ez a változás, a háttérben működő izraeli kampánycsapat hatása: a harsány és mindent romboló, az embereknek a negatív reflexeire építő kampány. A Fidesz pedig nem azt tekinti célnak, hogy reális képet mutasson be a mögöttünk álló négy esztendőről. Kizárólag az eredményekről beszélnek, sulykolják a szlogeneket, a megoldatlan kérdésekről pedig hallgatnak. Mi akkor maradhatunk hitelesek, ha most sem kezdünk el felfogásunktól, egyéniségünktől eltérő szerepet alakítani.
– A MIÉP mire alapozza kampányát? Mi a legfőbb mondanivalója, mivel próbálja megnyerni a választókat a balliberális ellenzék kritizálása mellett?
– Választási kampányunk középpontjában a nemzetépítő állam programjának megismertetése áll. Ez a szociális piacgazdaság megvalósítását jelenti, a jelenlegi magyar viszonyokhoz igazodva. Annak idején ez emelte föl Németország gazdaságát, életszínvonlát. Megítélésünk szerint bármennyire szép, hogy Orbán Viktor éppen a szociális piacgazdaság jegyében vehetett át Németországban kitüntetést, nálunk nem ez valósult meg az elmúlt tizenkét évben. Annak ellenére nem, hogy – ezt sohasem említik – 1989-ben újrafogalmazott alkotmányunk első mondata a szociális piacgazdaságba való átmenetet jelöli meg célként. Közvetlenül a választásról szóló üzenetünk az, hogy aki el akarja kerülni az MSZP–SZDSZ újbóli hatalomra kerülését, ugyanakkor az elmúlt négy év kormányzati teljesítményéhez képest is változást, továbblépést vár, az ránk szavazzon. Mi továbbra sem fogadjuk el Orbán Viktornak azt a kijelentését, amely szerint a rendszerváltás befejeződött, s a jövő elkezdődött, abban az értelemben is, hogy a múltat végleg lezártuk.
– Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke ugyanakkor úgy fogalmazott: azért kell a polgári erőknek győzniük most áprilisban, hogy végleg befejezzék a rendszerváltást.
– Tulajdonképpen érthető ez az ellentmondás a megnyilatkozások között, hiszen valóban nem zárult le a rendszerváltás. Ezt tényszerűen alá lehet támasztani, akár egyetlen kérdést, a tulajdont vizsgálva. A kormánykoalíció csak most alkotta meg azokat a törvényeket, amelyek a termőföld tulajdonát kívánják szándékaik szerint rendezni. Most próbálják megteremteni a családi gazdaság jogszabályi alapját, a mezőgazdasági külső üzletrésztulajdon felvásárlása folyamatban van. Az állam adós még a gázközművagyon egy részének kifizetésével és a privatizációs leltár elkészítésével is. Néhány egyértelműen jogszabályellenesen kötött ügylet felszínre került, de a privatizációnak még csak olyan szinten sem vizsgálták felül, amit a Fidesz 1998-as ígéretei alapján elvárhattunk.
– A MIÉP igen élesen bírálja a médiát, főleg a kereskedelmi televíziókat. Az önök tervei között szerepel a médiatörvény módosítása is, valamint kifejezésre juttatták, hogy elegendő lenne egy kereskedelmi televízió is. Felbontanák az érvényes szerződést valamelyik társasággal?
– Mi azt a modellt tartanánk helyesnek, amelyben az országos vételkörzetű, földfelszíni sugárzású csatornák csak közszolgálati, a kereskedelmiek pedig műholdas vagy kábeles terjesztéssel jutnának el a nézőkhöz. Így van ez többek között Ausztriában és Svájcban is. A megkötött szerződéseket lehet módosítani. A közszolgálati adók között szükség lenne egy hírműsorokra specializálódó csatornára és egy nemzeti, főként kulturális jellegű főadóra is.
– Valószínűleg alacsony lenne a nézettségük.
– Eleinte lehetséges, aztán ez megváltozna. A két nagy kereskedelmi televízióval nem csak az a baj, hogy politikailag végletesen kiegyensúlyozatlanok, baloldali liberális elkötelezettségűek. Ez egyébként látszik a politikai hírműsoraikon, mit tartanak fontosnak, mit hallgatnak el, ki, vagy mi ellen lépnek föl szinte zsigeri gyűlölettel. A nagyobb baj az, hogy milyen kulturális értéket és magatartásformát sugallnak a fiatalságnak. A hagyományos erkölcsi értékek a fiatalság körében negatív szinten állnak, ezt egy tanulmány is objektíven kimutatta. A felmérést a Kaposvári Egyetem Csokonai Főiskolai Kara nyolc–tizennégy éves korú iskolások körében készítette el. A kérdések arra vonatkoztak, hogy ki miben hisz, és ki mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságoknak. A 13 lehetséges válaszból a sok pénzben hisznek a legtöbben, ezt követi sorrendben Amerika és a leleményesség. Az utolsó helyeken áll az ország fejlődésében és az Istenben való hit, leghátul pedig a tudás. Közben folyamatosan hallhatjuk a szlogent, amely szerint a jövő a tudásalapú társadalomé, ami persze igaz, csak az előzők tükrében el kellene gondolkozni az iskola feladatán, az oktatás és a nevelés helyes egyensúlyán. Ugyanez a felmérés a legfontosabb emberi tulajdonságok között dobogóra helyezi az erőset, az ügyeset és a ravaszt, míg az utolsó háromra a becsületest, a szorgalmasat és a jóindulatút. Hogyan számíthatunk majd ezek után a társadalmi kötelékekhez nélkülözhetetlen szolidaritásra? A felmérés szerint a pozitív értékek az életkor előrehaladtával egyre hátrébb szorulnak, s ebben nyilvánvalóan szerepe van a médiának. Egyébként úgy ítélem meg, ha az Országos Rádió és Televízió Testület a jelenlegi jogosítványaival határozottabban élne, jobban rákényszeríthette volna a kereskedelmi televíziókat a pártatlanságra és az értékek közvetítésére is.
– Ön most hogyan voksolna, ha ma tartanák az európai uniós csatlakozásunkról szóló népszavazást?
– A brüsszeli bizottság által nyilvánosságra hozott, az agrártámogatásokra vonatkozó végső ajánlat világossá tette, amit a MIÉP régóta mond, hogy nem egyenjogú partnerként akarnak minket befogadni. Így a sokat emlegetett közös Európa-háznak nem a szalonjába, hanem a cselédszobájába kerülnénk. Az agrártámogatás 25 százalékos értékét úgy próbálják beállítani, hogy végül is ez egy ingyen jött pénz. Bár mi száz százalékot szeretnénk elérni, amennyit az uniós gazdák kapnak, de hát örüljünk ennek is. A nagybácsitól százezer forintra számítottunk, hát Istenem, 25 ezret kapunk, ez is jó pénz. Nem így van! A társadalmat fel kell készíteni arra, hogy a magyar gazdák versenyhelyzetbe kerülnek majd. Az boldogul, aki versenyképes. Történelmi igazságtalanság, hogy nekünk a gazdasági-társadalmi fejlődésünkben negyven esztendő kiesett, ennek jóvátételére nem számíthattunk, így már eleve hátrébb van a rajtvonalunk. Azt azonban már nem fogadhatjuk el, hogy mi – képletesen szólva – a versenyben 250 cm3-es motorral nevezzünk be az 1000 cm3-esek versenyére. Az ilyen feltételek elfogadása nemzeti érdekeinkkel ellentétes lenne.
– Úgy látja, Magyarország esetében van alternatívája a EU-nak?
– Elképzelhetőnek tartok egy regionális együttműködést. Ez kiterjedhet a visegrádi együttműködés országain túl német területekre, valamint Horvátországra és Szlovéniára. Ausztriának is vannak ehhez hasonló elképzelései, nem a saját EU-tagságának alternatívájaként, hanem mint egy kis ország, amelyiknek nincs kellő súlya az uniós döntésekben. A MIÉP lehetőségei szerint támogatta azokat a kormányzati és részben törvényhozási lépéseket, amelyek Ausztria, Bajorország, Baden-Württemberg és Magyarország kapcsolatait igyekezett gazdasági, kulturális és oktatási téren megalapozni.
origo.hu
Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Ferihegyen
