Hálózatfelügyelet

Egy kisebb megjelenítő nagyságú berendezés állt az egyik asztalon a sok IP-telefon között Egerben a Networkshop 2002 alkalmából rendezett élő IP-telefónia-bemutatón. A Lanex által forgalmazott eszköz egy mérőberendezés, amellyel a telefonbeszélgetést közvetítő adatcsomagok viselkedését lehet tanulmányozni. Mennyi vész el belőlük, hány százalékuk kési le a csatlakozást, nyávogást, kihagyást okozva a telefonban hallható hangban. Addig, amíg csak az eredeti módon, leveleinket, képeket előbb letöltve, aztán tanulmányozva használtuk az internetet, erre nem nagyon volt szükség. Persze figyelni kellett, nehogy túl sok adatcsomag vesszen el, mert az ismételt küldözgetés nagyon megterheli, netán még le is béníthatja a hálózatot, de az, hogy minden csomag és mindig időben elérjen a címzetthez, csak nemrég kezdett fontos lenni. Amióta játékból szolgáltatássá vált az internetes rádiózás, telefonbeszélgetés, nagy sávszélességen — például ADSL-en — a tévés meccsközvetítés, filmvetítés. Igénylik a megbízható és folyamatos adatcsomag-továbbítást a pénzügyi tranzakciók is. Ahol nemcsak bevételről, de pénzszállításról van szó, ott aztán mindent be kell vetni, és akkor még nem is beszéltünk a mobilinternetről, a rádiótelefon-hálózatok IP-sedéséről. Már csak azért is nagy figyelmet kell minderre fordítani, mert az állandó, megbízható minőségű, röptében feldolgozható adatfolyam valójában ellentmond az internet eredeti koncepciójának.
Mindez komoly kihívás elé állítja a hálózati felügyelet eszközeit gyártó, programjait készítő társaságokat. Ott tartunk, hogy már nem elég a történések folyamatos követése, adatállományban rögzítése és utólagos elemzése, sőt az azonnal beavatkozás lehetősége sem. A legújabb jelszavak egyike a proaktivitás, az előrelátás. Hiszen ha azt meg lehet jósolni, hogy holnap milyen idő lesz, miért ne lehetne — sokban hasonló módszerekkel, az események egymásutániságának, állapotjellemzők egymásra következésének elemzésével — megbecsülni, lesz-e, lehet-e valami zavar a szolgáltatásban a következő fél órában. Ennyi idő már elég arra, hogy ha kell, a hálózatintéző beavatkozzon, változtasson a beállításokon. Vagy — mert erre is van lehetőség — az aktív hálózati berendezések meghibásodásának előre jelzése esetén kicseréljen egy kártyát, egy tápegységet. Hasonlóan előrelátó intézkedések tehetők akkor, ha a hálózat igénybevétele tartósan veszélyesen megközelíti a lehetséges maximumot. Ilyenkor időben át kell tervezni, ki kell bővíteni a hálózatot, még mielőtt összeomlana az adatcsomag-eldobások túlzott megnövekedésének következtében.
Egy másik tendencia a hálózatfelügyeletben a figyelemmel kísért rendszer nagyságához, bonyolultságához való igazodás igénye. Szükség van valamifajta integrációra. Elég lehetetlen állapot, ha a hálózatintézőnek magának kell váltogatnia, hogy éppen mire figyel, az adatcsomagokra-e vagy a ventilátorokra, netán a teljesítményre. Ezt felismerve álltak elő gyártók integrált programokkal. Ezek a középszintű megoldások a teljesítményre és a kapcsolatfenntartásra koncentrálnak. Gyorsan jeleznek, ha valahol baj van, azonosítják a dugó helyét, képesek egy átfogó kép kialakítására a hálózat normális működéséről, és ehhez hasonlítva a pillanatnyi helyzetet, előrelátóan jelezni a várható komplikációkat, figyelmeztetni a kapacitásnövelés esedékességére.
A Network World nemrég négy ilyen programot — Lucent’s VitalSuite 8.1, Chevin’s Tevista 2.0, Concord Communications eHealth 5.0 készlet és Tavve Software eNMS 2.0 — tesztelt és talált alkalmasnak egy, két vagy akár ötvenezer munkaállomásos hálózat felügyeletére is. A legjobbnak bizonyult ötvenháromezer dolláros induló öszszegért megvásárolható, Windows környezetben futó VitalSuite példáján mutatjuk be, mire is vállalkozik egy integrált hálózatfelügyelő szoftvercsomag. A VitalSuite szorosan integrált moduljai olyan adatok gyűjtését is magukra vállalják, amelyekkel egy szolgáltatás minőségét szokás ellenőrizni. Különösen fontos ez akkor, ha a hálózat üzemeltetését külső vállalkozásra bízzuk, hiszen a felügyelet munkáját nem tudjuk úgy ellenőrizni, hogy minden dolgozó mögé állítunk valakit, és azzal regisztráltatjuk, ha valami fennakadás van a hálózatban. A szolgáltatási szerződésben szokás előírni a garantált színvonalat és az eltérések szankcionálását, majd automatikus figyeléssel, az adatok közös kiértékelésével ellenőrizni, hogy mi történt. A VitalSuite rugalmas felépítése emellett azt is lehetővé teszi, hogy a felhasználó üzleti alkalmazásaihoz igazítsa a monitorozást.
VitalNet, VitalAnalysis, VitalHelp, VitalAgent, AutoMon és Transact Toolkit modulból áll a VitalSuite. A VitalNet gyűjti rendületlenül az adatokat a hagyományosnak mondható egyszerű hálózati megfigyelőprotokoll, az SNMP szerint jelentőeszközöktől. Mindegyiktől, amelyiken a rendszerintéző telepíti a VitalAgent kliensprogramját. A begyűjtött adatokat feldolgozásra megkapja a VitalAnalysis elemző és a VitalHelp. A VitalAnalysis az adatok elemzésével nyomon tudja követni, mi történik az alkalmazásokkal, illetve az idősorokból következtetni tud a hálózati teljesítmény alakulására, a várható eseményekre. A kapacitástervezést segítendő egy SQL adatbázisba kerül minden adat, ahonnan aztán akár éves áttekintés készítésére is elővehetők. A VitalHelp feladata, hogy ügyeljen a TCP/IP-vel kommunikáló programokra. Amint valamilyen gondot észlel, riasztja a hálózatintézőt. Az AutoMon egy tranzakciógenerátor arra az esetre, amikor a felhasználó terheléssel akarja kipuhatolni a hálózat gyenge pontjait. A tranzakciók felépítését a Transact Toolkittel lehet előírni. Egy Heat Chart mátrix paraméterről paraméterre mutatja be az elemzésekből kialakuló képet arról, hogy melyik alkalmazás éppen hogy áll. Ha egy alkalmazás valamelyik teljesítménymutatóban túl kicsit vagy túl nagyot produkál, a megfelelő rubrika színét változtatja a képernyőn.
Megkönnyítheti egy hiba okának megtalálását, ha meg tudjuk állapítani, hogy a bekövetkeztekor milyen program küldött üzenetet, és annak mi volt a tartalma. Ebben segítenek a protokollelemző programok, illetve a már említett tranzakciógenerátorok. Ismert adatcsomag kiküldése, a tartalom megmaradásának — illetve elromlásának — nyomon követése hatékony eszköz a rendszerintéző kezében.